Az első képek a sikeresen landolt Phoenix marsszondától

A Phoenix a korábbiaknál is elmélyültebben kutatja az égitest talaját, víz és élet jelenlétére utaló nyomokra vadászva. A szondát tavaly augusztus 4-én indították útnak a floridai űrrepülőtérrel, s az azóta eltelt közel tíz hónap alatt 679 millió kilométert tett meg a világűrben. A Phoenix berendezései végig a terveknek megfelelően működtek, és a szonda közép-európai idő szerint hétfőn kora hajnalban szállt le a vörös bolygó jéggel borított északi sarkvidékén.

A sikeres leszállást megerősítő rádiójel vasárnap 23:53-kor (GMT) érkezett meg a Földre, a pasadenai központba, azaz 16 perccel az eseményt követően. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a Föld és a Mars közötti 275 millió kilométeres távolságot a fénysebességgel terjedő rádiójel megtegye.

Mint arról a National Geographic Online is beszámolt a siker az utolsó pillanatig kétséges volt, ugyanis az utazás legkritikusabb pillanata éppen a leszállás volt. A NASA az ejtőernyős-fékezőrakétás landolási műveletet választotta, amellyel a hetvenes évek végén két űrszondát (Viking-1 és Viking-2) eljuttattak ugyan a Marsra, de 1999 decemberében a Mars Polar Lander nevű egység egy ilyen leszállási manőver végén lezuhant.

A Mars gravitációja által vonzott Phoenix 136 800 kilométer/órás sebességgel közelített az égitest felé, de a légkör felső rétegébe már „csak” 20 400 kilométer/órás sebességgel lépett be. Innentől kezdve mindössze hét perc állt rendelkezésre ahhoz, hogy a szonda lelassítson a sikeres landoláshoz szükséges kevesebb mint 9 kilométer/órás sebességre. A pasadenai központban üdvrivalgás fogadta a sikert megerősítő rádióüzenetet.

Kinyiltak a napelemtáblák (Forrás: NASA)

A Földre továbbított első képeken az északi mélyföldek vidéke látható, ahol a szonda leszállt, és amelyről korábban nem készült még közeli felvétel. További fotók megerősítették, hogy a Phoenix biztonságosan landolt, és sikeresen kinyitotta a napelemtábláját.

A költséges műszerek garmadával felszerelt Phoenix elsődleges feladata az lesz, hogy a fagyott talajból vett jégminták megolvasztásával vizet nyerjen, s azt vizsgálat alá vonva utánajárjon annak, hogy a marsi víz alkalmas-e, vagy alkalmas volt-e valamikor akár a legprimitívebb életformák hordozására. A szonda több mint kétméteres robotkarja akár félméteres lyukat is képes fúrni a talajba, hogy jégmintát vegyen.

Az 1, 52 méter magas, kiterjesztett napelemeivel együtt 5 méter széles Phoenix tömege 350 kilogramm, ebből 55 kilogrammot tesznek ki a tudományos műszerek. Feladatának teljesítésére három hónap áll rendelkezésére a mínusz 73 és mínusz 33 Celsius fok között ingadozó hőmérsékletben.

Öröm az irányító központban (Forrás: NASA)

Jelenleg két másik amerikai szonda, mégpedig két önjáró robot barangol még mindig a Mars felszínén immár több mint három éve. A Spirit és az Opportunity azonban a bolygó egyenlítőjének a környékén, egy jóval szárazabb vidéken kószál, és ők nem a talajba fúrnak, hanem főként köveket csiszolnak, és az erről készült mikroszkopikus felvételeket küldik a földi irányító központba, hogy a tudósok tanulmányozzák azokat.

A Marson valaha megkísérelt leszállásoknak mindössze 45 százaléka végződött sikerrel. A NASA eddig 420 millió dollárt fordított a Phoenix-projektre.