Soha nem látott részletességű térkép az északi sarkvidékről

A Durham Egyetem egy kutatócsoportja elkészítette az északi sarkvidék eddigi legrészletesebb térképét. „A cél az volt, hogy minden eddig elfogadott és függőben lévő területi követelést egy helyen feltüntessünk. Ilyen részletességgel ezeket még egyetlen térképen sem jelenítették meg” – nyilatkozta Martin Pratt, az egyetemhez tartozó Nemzetközi Határkutató Intézet vezetője a BBC Newsnak.

A térkép szerkesztői a legkritikusabb pontokat is bejelölték, amelyek a közeljövőben várhatóan nagy viták kereszttüzébe kerülnek. A tengerparti országoknak ugyanis a szárazföldtől számított 200 tengeri mérföldig (370 kilométerig) terjed a felségterületük, vagyis ebben az övezetben őket illeti a nyersanyag kitermelése és a tenger kincseinek halászata.

A helyzetet bonyolítja, hogy a gazdasági zóna határa kiterjeszthető 350 tengeri mérföldre, amennyiben az érintett ország bizonyítani tudja, hogy az adott terület alatt kontinentális talapzat (self: sekély vízborítású, szerkezetileg a szárazföldhöz kapcsolódó tengerfenék) húzódik. „Egy speciális szoftverrel sikerült pontosan lehatárolni ezeket a területeket és feltárni a vitatott pontokat” – magyarázza a szakértő.

Jelentős szénhidrogén-készletet rejt a tengerfenék

Egy ilyen jellegű részletes térkép elkészítésének igénye tavaly nyáron merült fel, amikor Oroszország kitűzte a nemzeti lobogót az északi sarkon, a tengerfenéken. A nemzetközi felhördülést kiváltó akció egyébként nem volt teljesen váratlan. Az elmúlt években egyre élénkebb vita és találgatás folyik az északi sarkvidék – ezáltal a potenciális tengeralatti szénhidrogén-lelőhelyek – felosztásáról. Nem kevés nyersanyagról van ugyanis szó.

Az amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) idén nyáron megjelent tanulmánya szerint a terület rejti a Föld összes kiaknázatlan kőolajtartalékának 20 százalékát, a földgáznak pedig 30 százalékát. Becslések szerint csak kőolajból mintegy 90 milliárd hordónyit rejt a földkéreg, melynek legjelentősebb potenciális lelőhelyei Kanada, Alaszka és Grönland partjai közelében vannak. Földgáz tekintetében Nyugat-Szibéria, a Barents-tenger keleti térsége valamint Alaszka környéke tűnik ígéretesnek.

Forrás: USGS

Míg az Antarktiszt legalább 2041-ig védi az 1961-ben életbe lépett nemzetközi egyezmény, amely a természetvédelmi és tudományos hasznosítást helyezte előtérbe, és elejét vette a nyersanyag-kitermelésért folyó versenyfutásnak, az Arktisz esetében nincs ilyen védelem. „A szénhidrogén-éhség miatt az érintett államok nem fognak a déli sarkvidékhez hasonló helyzetet kialakítani, amely megkötné a kezüket a gazdasági hasznosítás terén” –nyilatkozta egy idei diplomáciai találkozón Rüdiger Wolfrum, a Hamburgban székelő Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék (International Tribunal for the Law of the Sea) elnöke, a Spiegel Online tudósítása szerint.

Norvégia és Oroszország területi igényeivel kapcsolatos dokumentumok már az ENSZ illetékes bizottsága előtt vannak. Kanadának és Dániának pedig legkésőbb 2014-ig kell előterjesztenie területi igényét.

Kapcsolódó cikkeink: