Virgil, Virgínia2020. november 27., péntek
Föld

Olvad a világ teteje

2008.08.14.Admin
National Geographic Magyarország

A globális felmelegedés vizsgálatakor kevés adat áll rendelkezésre bolygónk harmadik legnagyobb jégraktáráról: a magashegységekkel határolt Tibeti-fennsíkról, amely szintén drámai felmelegedésen megy keresztül.

A közeljövőben a klímaváltozás és a felmelegedés gyors és intenzív lesz a Tibeti-fennsíkon. Ezt állapítja meg a Nature magazinban megjelent tanulmány, amely kínai és amerikai kutatók közelmúltban folytatott kutatási eredményeit összegzi. A mérések szerint az utóbbi fél évszázadban a fennsík átlagos hőmérséklete 0, 3 Celsius fokot emelkedett, amely háromszorosa a világátlagnak. Tibet gleccsereinek 82%-a folyamatosan visszahúzódik. Csak az utóbbi évtizedben a permafrost (állandóan fagyott föld) kiterjedése 10% -kal csökkent.

Ha ez a trend folytatódik, vagy felgyorsul, akkor a következményeket a fennsíktól nagy távolságokban is érzékelni fogják. A felmelegedés következtében több milliárd ember vízutánpótlása forog veszélyben és bolygónk jelentős részének a légköri cirkulációja is megváltozhat.

A Föld harmadik pólusa

A Tibeti-fennsík területe 2, 5 millió négyzetkilométer. Átlagosan 4000 méterrel fekszik a tengerszintje felett. A nagy magasság okozza, hogy átlaghőmérséklete jóval hidegebb, mint azt a földrajzi szélessége indokolná. A terület közigazgatási központja, a viszonylag „alacsonyan” (3600m) elhelyezkedő Lhassza, melynek évi középhőmérséklete 8 Celsius fok. (A hasonló szélességen fekvő Houston esetében ez 21 Celsius fok).

A magas fekvés Tibet éghajlatát hideggé teszi, különösen télen, amikor legnagyobb részét hó és jég borítja, amely visszaverve a napsugarakat, csak fokozza a hűtő hatást. Ennek köszönhető, hogy a sarkvidékeket leszámítva, itt található bolygónk harmadik legnagyobb jégraktára. Jelentős mennyiség található a magashegységekből lefutó jégárakban (gleccser), illetve az állandóan fagyott földben (permafrost). Magassága és a rendkívül zord éghajlata miatt, bolygónk harmadik pólusaként is emlegetik.

A szélsőséges természeti körülmények, valamint a politikai elzártság miatt Tibet éghajlatában lejátszódó változásokról sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre, mint az Északi-, vagy a Déli-sarkvidékről. A fennsík éghajlattörténeti adatainak gyűjtését a kínai kutatók az 1980-as években kezdték meg. A 6000-7000 méteres magasságból vett jégmintákat oxigénizotópos vizsgálatoknak vetették alá. Ezekből tudjuk, hogy a XX. század kezdetétől egy erős melegedési periódus figyelhető meg Tibetben is. Az eredmények összhangban van azokkal a mérésekkel, melyeket a meteorológiai állomások szolgáltatnak az 1950-es évektől kezdve. A tendencia megfelel a globális felmelegedés kiváltotta hatásoknak, azonban mértéke a világátlag háromszorosa.

A magyarázat a sajátos elhelyezkedésben keresendő. A természeti adottságok és a környezetében mind intenzívebben jelentkező emberi tevékenység felerősítik az üvegházhatás okozta felmelegedést. A legújabb műholdképeken jól látható, hogy nyáron a környező regionális sivatagokból (Taklamakán, Góbi, Thar) származó por erre száll és felemelkedik a fennsík északi és déli lejtői előtt. A por, amely képes egészen 10 kilométer magasságik is feljutni egyrészt elnyelik, másrészt visszaverik a napsugarakat. Ezzel megváltoztatják a fennsíkot elérő sugárzás mennyiségét.

A klímaváltozásban a por kombinálva jelentkezik a feketeszén kibocsátással. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével a CO2 mellett, jelentős korom és pernye is a levegőbe kerül. Délkelet-Ázsia – beleértve a Himalája régiót is – a földi „feketeszén” kibocsátás egyik neuralgikus pontja. A kutatók robotrepülőgépet használva megmérték azt a napfény mennyiséget, melyet a szénszennyezés felszív. Megállapították, hogy ez 50 százalékkal növeli a levegőben lévő sugárzásmennyiséget. Amikor ez a szennyezés rátelepszik a Himalája gleccsereire, feketére festi a havat és a jeget, amely így több hőt nyel el és megindul az olvadás. A CO2 után ez a második legjelentősebb tényező, amely hozzájárul a terület melegedéséhez. A kutatók szerint ez a kombinált hatás elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza az évtizedenkénti 0, 3 Celsius fokos melegedési trendet a Himalájában. Az olvadási időszak a fennsíkon napjainkban jóval korábban kezdődik és tovább tart.

A gleccserek olvadásának a vizsgálata azt mutatja, hogy a Kunlun hegység keleti részén 17 százalékkal hátráltak az utóbbi 30 évben, tízszer gyorsabban, mint a fennsík középső részén lévők. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor a fennsík gleccsereinek kétharmada eltűnhet 2050-re.

Áradások és aszályok

Az olvadó gleccserek veszélyes gleccsertavakat hoznak létre, melyeket csupán a gleccser hordalékából felépülő morénasánc próbál féken tartani. A Himalája északi lejtőin a tudósok 34 ilyen gleccsertavat azonosítottak be és 20 kitöréses áradást regisztráltak az utóbbi 50 évben.
Az ilyen áradások rövidtávon okoznak veszélyt. Hosszú távon azonban a fennsík legmagasabb részének vízellátása kerülhet veszélybe. A környező hegyekből nyerik vizüket azok a hatalmas folyók – Jangce, a Sárga-folyó, a Mekong, a Gangesz és az Indus – melyek keresztülszelik Délkelet-Ázsiát. Ha a gleccserek visszahúzódása folytatódik és a hó mennyisége csökken a fennsík legmagasabb régióiban, akkor több milliárd ember vízellátása kerülhet veszélybe.

Egy általános olvadás a permafrostban a tárolt víztartalom jelentős részének elvesztését eredményezheti, amely újabb ökológiai katasztrófa elindítója lehet. Az állandóan fagyott föld maga is veszélyben van, mivel a felső aktív rétege – amely megfagy és felolvad minden évben- egyre vastagabb lesz. Így egymást erősítve azok a hatások, melyek a hőt és a csapadékvizet mozgatják a talaj és a légkör között, megzavarhatják magát a rendszert is. A permafrost lepusztulása, vagy instabillá válása éppen úgy veszélyezteti az emberi építményeket (így a nemrég átadott Qinghai–Tibet vasútvonalat), mint a fennsík alpesi ökoszisztémáját. Utóbbi számára az állandóan fagyott föld legfelsőbb, aktív rétegeiben csapdába ejtett víz teszi lehetővé, hogy ezen a magasságon ki tudjon fejlődni. Miután a permafrost tárolja a talajban lévő szén egyharmadát, a növényzet elvesztése előidézheti, hogy nagy mennyiségű szén kerüljön a légkörbe tovább súlyosbítva a globális felmelegedés hatásait.

Veszélyben a monszun

Milyen hatással lehet az átalakuló Tibeti-fennsík – melegedő éghajlat, visszahúzódó gleccserek, pusztuló permafrost és alpesi ökoszisztéma – a közvetlen és a globális környezetére?

A változások első és legjelentősebb áldozata az indiai monszun lehet. Ezt az erős, évszakonkénti szelet a szárazföld és az óceán közötti hőmérsékletkülönbség hozza létre. Nyáron a szárazföld belseje jobban felmelegszik, mint az Indiai-óceán, ekkor a szél az óceán felől érkezik rengeteg csapadékkal.

A Tibeti-fennsík kiemelkedése – amely 50 millió évvel ezelőtt kezdődött – csak felerősítette ezt a hatást. A fennsík kiemelkedésével létrejött egy nagy kiterjedésű felület, amely tovább növelte a szárazföld és óceán között amúgy is meglévő légnyomáskülönbséget, ezáltal fokozta a monszunhatását. A jelenleg rendelkezésre álló klímamodellek különböző eredményeket adnak a monszun várható változására. Egyesek szerint csökkenni, mások szerint növekedni fog a monszun intenzitása. Az itt élők számára mindkét lehetőség a kialakult életkörülményeiket veszélyezteti, akár az élelmiszergazdaságot, akár az ivóvízellátást érinti. Ugyanakkor az indiai monszunban beálló változások nemcsak Indiát, hanem az egész bolygónk éghajlatát fenyegetik.

Erősödő üvegházhatás

A fennsík nagy tömege és zártsága jelentős hatással van a fölötte uralkodó szélrendszerre is. A kutatók megfigyelései szerint a Tibeti-fennsík fölötti légáramlás képes vízgőzt és szennyezőanyagokat szállítani a sztratoszférába, abba a légköri rétegbe, ahol a földi ózon legnagyobb része található. A sztratoszférában a nagysebességű futóáramok képesek a vízpárát és a szennyezőanyagokat globálisan is szétteríteni.

Egységnyi vízgőz erősebb üvegházhatású gáz, mint a CO2. A vízgőz normál körülmények között 1-2 kilométerrel a sztratoszféra szintje alatt található. A fennsík felett ettől eltérő a helyzet, mivel itt több mint 6 km-rel magasabban az alsó-sztratoszférában található. Mindezt erősíti az a hatás, hogy a sztratoszféra a fennsík felett vékonyabb. A felszín által kisugárzott hő így eleve magasabbra tud feljutni és ott nagyobb hőmérsékletemelkedést képes okozni. A melegebb levegő segíti a vízpára feljutását a sztratoszférába, mivel az így nem fagy meg és nem csapódik ki. A magasabb hőmérsékletet fokozza a jég olvadását, amely pozitív visszacsatolásként tovább növeli a vízpára feláramlását a sztratoszférába és ezzel erősíti az üvegházhatást.

Akcióterv a közeljövőre

Jelenleg a kínai kutatók megpróbálnak minél több adatot begyűjteni a Tibeti-fennsíkról. Ezek ismeretében lehet majd komplex képet kapni az itt lejátszódó változásokról és a várható következményekről. Újra felmérik Kína összes gleccserét. Feldolgozzák jellemzőiket: elhelyezkedés, hosszúság, vastagság és a gleccsereket alkotó csonthó állapota. 1978-2002 között már lefolytattak egy hasonló vizsgálatot, amelyről a tudósok azt gondolják, alkalmas referencia lehet arra, hogy kimutassák az azóta történt legfontosabb változásokat. Mindezek mellet a glaciologusok folytatják azt a kutatást, amellyel beazonosítják, és nyomon követik a veszélyes gleccsertavakat, hogy fel tudjanak készülni azok lehetséges áradásaira.

A legfontosabb feladat továbbra is az üvegházhatású gázok és a fosszilis szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentése. Utóbbi felelős azért a drámai mértékű levegőszennyezésért, amely napjainkban az egyik legnagyobb környezetszennyezést jelenti Ázsiában. A kutatók kiszámolták, hogy a füst, korom és pernye kibocsátás drasztikus csökkentése, gyors megoldást jelenthetne mindkét problémára. A szimulációk azt mutatják, hogy csak a hagyományos főzési-fűtési módok (fa, trágya és terménymaradvány tüzelése) felszámolása 40-60 százalékkal tudná csökkenteni a szennyezőanyagok kibocsátását. Mindezt gyorsan meg lehet oldani és hosszú távon jóval olcsóbb, mint a CO2 kibocsátás csökkentése. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg egy jobban hozzáférhető energiaforrást kell biztosítani az itt élő népesség számára.

Ladányi László

Fotó: Susan Kaspari
(Climate Change Institute)

Hozzászólások

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló madár- és emlősfajoknak rövidebb az élettartamuk, mint „otthonülő" társaiknak, ám ezt azzal kompenzálják, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok utódot hoznak világra - tette közzé a hírt az MTI.

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Ennél magasabban még nem mutatták ki a szennyezést.

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

Korábban több szakértő is felvetette, hogy légköri mérnöki beavatkozással győzhetnénk le a klímaváltozást.

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Nagy fenyegetést jelent a veszélyeztetett tengeri emlősökre és teknősökre az Egyesült Államok körüli vizek műanyag-szennyezettsége - olvasható az MTI hírei között.

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A vadvilágot érintő, paraziták által hordozott betegségek egyre északabbra fognak terjedni a bolygó melegedésével egy új tanulmány szerint - tette közzé az MTI.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket