Kristálypalota

Írta NEIL SHEA
Fényképezte CARSTEN PETER

Chihuahuától órányira délre, Észak-Mexikó egyik eldugott vidékén vagyunk. Ma földmélyi kristályairól híres-nevezetes ez a vidék. A környék szinte valamennyi lakójának munkát adnak a helyi ólom- és ezüstbányák. A Cueva de los Cristales mészkőbarlangot és ragyogó kistálygerendáit még 2000-ben fedezte fel egy bányász testvérpár, amikor 300 méternél is mélyebbre fúrtak le a mexikói Naica-hegy egyik leggazdagabb, évente soksok tonna ólmot és ezüstöt adó bányájában.

A kristályszerkezetben tökéletes rend uralkodik, a molekulahalmazok szigorú szabályok szerint kapcsolódnak egymáshoz. A kristályok alkata ugyanakkor a környezeti viszonyokról is sokat elárul. Juan Manuel García-Ruiz spanyol krisztallográfus már az elsők között, 2001-ben bekapcsolódott a Naica-hegy újonnan felfedezett barlangjának vizsgálatába. A mikroszkopikus kristályvilág kutatója döbbenten bámulta az irdatlan szelenittömböket. Hogy megfejtse a titkukat, munkatársaival egyebek mellett a kristályok folyadékzárványait is megvizsgálta.

Több százezer éven keresztül kalcium-szulfáttal telített, magmától fölforrósodott talajvíz szivárgott be a Naica-hegy barlangjaiba. Ahogy hűlt a magma, 58 Celsius-fok körül állandósult a barlangi vizek hőmérséklete. Ezen a hőfokon az oldott kalcium-szulfát molekulái mint mikroszkopikus téglák lerakódtak, s létrehozták az óriási szelenitkristályokat.

A hőmérséklet ingadozása, esetleg a környezet egyéb tényezőinek zavaró hatása lehet az oka, hogy a Naica-hegy más barlangjaiban csak kisebb kristályok alakultak ki. A Kristálybarlang belsejében azonban a körülmények évezredeken át nem változtak. Odafent tűzhányók tomboltak, jégkorszakok egymásutánja szabdalta a Föld felszínét. Eközben a barlangmélyi csönd, a már-már tökéletes állandóság ölelésében a kristályok szépen gyarapodtak, egészen 1985-ig, amikor is a talajvízszint csökkentésén igyekvő bányászok nagy teljesítményű szivattyúikkal – persze tudtukon kívül – a barlang vizét is leeresztették.

Ennyi csoda láttán az ember hiába is keres méltó hasonlatot. García-Ruiz – aki úgy érezte, időtlen nyugalmú katedrálisba jutott – csak úgy emlegeti a Naica-hegy barlangját: „kristályok Sixtus-kápolnája”. Jelen pillanatban is kutatók és barlangászok hada vizsgálja, filmezi a kristályrengeteget. Stein-Erik Lauritzen, a norvégiai Bergen egyetemének geológiaprofesszora tórium- és uránizotópos kormeghatározáshoz gyűjt mintákat. Első eredményei szerint a barlang legnagyobb kristályai már közel 600 ezer évesek. Az Új-mexikói Műegyetem barlang- és karsztkutatója, Penelope Boston mikroorganizmusok után nyomoz a kristályok között. Az Anna Maria Mercuri vezette olasz kutatócsapat pollenszemeket talált egyik-másik kristály belsejében, a zárványként ott rekedt, García-Ruiz által is megvizsgált apró folyadékcseppek „időkapszuláiban”. Mint kiderült, a virágporszemek úgy 30 ezer évesek – eszerint Mexikónak ezt a tájékát annak idején nem szikkadt sivatag, hanem zöldellő erdő borította.

nagyít>>

A bánya tulajdonosa súlyos acélkaput szereltetett a bejáratra, hogy kívül rekessze a fosztogatókat. Egyelőre elegendő ez a védelem, de ki tudja, meddig; végtére is a bányászok ma már nagy teljesítményű fúróval meg robbanóanyaggal dolgoznak. Ráadásul Mexikóban a ritka ásványok korántsem részesülnek olyan komoly védelemben, mint a régészeti leletek; utóbbiak megmentésére akár a bányaművelést, az építkezést is felfüggesztik.

Elképzelhető, hogy a víz elszivattyúzásával megpecsételődött a Naica-barlang kristályainak sorsa. A kristálygerendákat annak idején a barlangüreget kitöltő víz tartotta meg és óvta a behatásoktól. Ma viszont már csak levegő járja át a barlangot, így a gerendák idővel már a saját súlyuktól meggörbülhetnek vagy eltörhetnek, a beáramló gázoktól (például a szén-dioxidtól) pedig elveszthetik opálos ragyogásukat. Amint a bánya igazgatójától megtudtam, a tulajdonos – a Peñoles cég – igyekszik megóvni a kristályokat, de nincs mese: a fő tevékenység mégiscsak az érctermelés. Márpedig a bányászat – a fúrás, a robbantás, a szállítás – súlyosan veszélyezteti a barlang épségét. Badino és a többiek nagyon remélik, hogy hathatósabb intézkedésekre is rá tudják bírni a bányavállalatot – egyebek között azt szeretnék elérni, hogy az UNESCO nyilvánítsa a Világörökség részévé a Kristálybarlangot.

Kábelek, csövek fektetéséhez vájnak alagutat a bányászok a Naica-hegy gyomrában.
Itt bukkantak 2000-ben az első szelenitgigászokra. Mexikó legfőbb ólombányájában több
barlangüreg is rejt kristályalakzatokat, de jóval kisebbeket, mint a Kristálybarlang.