Új barlangfeltárás Budapesten
A Molnár János-barlang a rózsadombi nagy barlangrendszerek ötödik, de egyetlen aktív képviselője. Nemcsak hazánk legnagyobb víz alatti üregrendszere, de a főváros alatti elhelyezkedésével világviszonylatban is egyedülálló.
A nagyrészt a vízszint alatt elhelyezkedő és így csak búvárok számára „járható” rendszer vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felől áramló hideg karsztvízből kapja.
A 300 négyzetméteres felszín alatti tóról Napra kész információk és térkép található a barlangot bemutató honlapon.
Adamkó Péter(a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület elnöke), valamint Leél-Őssy Szabolcs (a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke) vezetésével egy tárót hajtottak (alagút) és ma már száraz lábbal is megközelíthető ennek a föld alatti csodavilágnak egy része. Speciális módszerrel eltávolították a szén-dioxidot is.
A Margit híd budai hídfője közelében, a Lukács fürdővel szemközt egy természetes forrás által táplált tó látható. Római kori falazatot találtak, ami azt bizonyítja, hogy már a rómaiak is használták az itt felszínre törő termálvizet. Később a Nyulak szigetének apácái működtettek itt malmot, innen a Malom tó elnevezés. A források mellett fürdők is működtek, ma is látható egy eredeti török fürdőépület elbújva az Irgalmas rendi kórház épületei között, az 1890-es évek végétől pedig a Lukács-fürdő nyeri innen a vizet.
A tóhoz kapcsolódó barlang száraz részét a későbbi névadó, Molnár János patikus mérte föl 1858-ban, és már ekkor tekintélyes víz alatti rendszer létezését feltételezte. Mivel azonban a barlang járatainak jelentős része a víz szintje alatt található, megismerése csak a könnyűbúvár technika elterjedése után válhatott valóra.
Kutatók a 300 négyzetméteres víztükrön (KvVM)
A 27 fokos melegvizű tónak otthont adó barlangtermet Kessler Huber barlangkutatóról nevezték el. Az új, fokozottan védetté nyilvánított természeti kincs nem látogatható, de november 18-án bemutatták a nyilvánosság számára.