Afgánok titkos kincsei

Megjelent a National Geographic Magazin decemberi száma! Benne az Afgánok titkos kincseiről is olvashat. A megszálló szovjetek, majd a tálibok elől elrejtett, elveszettnek hitt kincsek bizonyítják, milyen gazdag kultúrák találkoztak itt, a történelem egyik fontos keresztútján. A dicsőséges múlt ereklyéi is hozzájárulnak a háborúk dúlta ország öntudatának éledéséhez.
Írta ROGER ATWOOD
Fényképezte RICHARD BARNES
Akárcsak azok a franciák, akik a második világháború alatt nemzeti műkincsek garmadát menekítették vidékre a náci megszállók elől, a kabuli Afgán Nemzeti Múzeum igazgatója és néhány megbízható kollégája – mint tahilwidar, a kulcsok őrizője – biztos helyre rejtette a háború poklába süllyedt Afganisztán ősi remekeit.
Először jött a szovjet megszállás 1979-ben, tíz év múlva pedig a polgárháború, amely Kabul jó részét romba döntötte. Miközben az afgán hadurak a város fennhatóságáért viaskodtak, a katonák a nemzeti múzeumot fosztogatták, tüzet raktak a leltári iratokból.
A múzeumépületet 1994-ben bombatalálat is érte – szinte teljesen megsemmisült a tető és a legfelső emelet. A végső csapás pedig 2001-ben következett, amikor kalapáccsal hadonászó tálib fanatikusok rohamozták meg a múzeumot, hogy összezúzzák az általuk bálványnak minősített műalkotásokat. Mire végeztek, több mint kétezer, ízzé-porrá tört kiállítási tárgy darabjai borították a padló kövét.
E sötét évek alatt Massoudi és a múzeumban dolgozó maroknyi munkatársa mélyen hallgatott az elnöki palota pincéibe rejtett kincsekről. Más múzeumi értékek mellett az afgán koronaékszereket és a baktriai aranykincset is 1988-ban helyezték biztonságba, amikor a szovjet megszállás polgárháborúba torkollott.
Ahogy múlt az idő, a szakemberek világszerte lemondtak arról, hogy valaha is előkerülnek a páratlan műremekek – amelyik egyáltalán túlélte a tálibok eszeveszett pusztítását, vélekedtek, azt rég eladták már az illegális műkincspiacon. Jó két évvel azután, hogy a szövetséges hadak megdöntötték a tálibok uralmát, Massoudi úgy gondolta, már ideje megnézni, vajon a kincsek átvészelték-e a háborút.
A kulcsok őrizőiről, jó okkal, megannyi legenda kering – kilétük máig ismeretlen, sőt a számuk is bizonytalan. Annyi viszont bizonyos, hogy a háború végére a legtöbben eltűntek vagy legalábbis elmenekültek Afganisztánból. Akárhogy is volt, 2003 októberében felnyitották a ládákat, és – csodák csodája – a baktriai aranylelet összes darabja előkerült! Öt hónappal később, amikor a kutatók a pince széfjébe rejtett katonaládákat is felnyitották, elbecsülhetetlen értékű, kétezer éves elefántcsont faragványok és üvegedények kerültek elő.
A régóta eltűntnek hitt, Begramban még az 1930-as években előkerült tárgyakat Massoudi csapata annak idején szintén elzárta a külvilág elől. „Ha mi nem rejtjük el, Afganisztán kincsei örökre elvesztek volna. Akik tudták az igazságot, azok mélyen hallgattak” – meséli Massoudi, s közben gyömbérteát hörpöl spártai egyszerűséggel berendezett irodájában. Az Afgán Nemzeti Múzeum az unesco segítségével és egyéb nemzetközi támogatás révén épült újjá, és mára csak úgy pezseg az élettől. Kiállításszervezők járják a termeket, keresik az eltervezett installációk legjobb elhelyezési módját, tanárok mesélnek dari nyelven a fejkendős diáklányoknak a műkincsek hányattatásairól. Az ajtóknál szürke flanell uniformisba öltözött rendőrök strázsálnak. A látogatók száma egyre nő, lassacskán eléri az évi hatezer főt.
A utóbbi években sokat javult a helyzet, de továbbra is komoly nehézségekkel kell szembenézni. Bűnözők, fosztogatók és tálib felkelők a kerékkötői Afganisztán kulturális megújhodásának. Ai Khanumban, ahol Nagy Sándor hajdan várost építtetett az Amu-darja partján, a régészek fürdőkre, hellén feliratokra és a „Kína kapujában” megtelepedett görög kultúra egyéb emlékeire bukkantak. Mióta a hadurak dologtalanul maradt martalócai fosztogatják a lelőhelyeket, sokszor csak ásító gödrökre találnak a szakemberek. Begramban régen csak az éj leple alatt ügyködtek, de mára igencsak felbátorodtak, s a tetejébe modernebb szerszámokkal szerelkeztek fel a fosztogatók.
„Egyik este éppen a feltárási terület körül őrjáratoztunk, amikor hirtelen puskalövések dörrentek. Rémülten döbbentem rá, hogy a célpont mi vagyunk” – idézi fel a történteket Aynadin Sodeqi, a nemrégiben verbuvált begrami rendőri egység parancsnoka, aki embereivel a romterületek, feltárások őrzéséért felel. Hordányi műkincsrablóba botlottak, akik éppen értékesíthető tárgyak után kutattak. Miután elkergették a haramiákat, Sodeqi és emberei megtalálták a zsákmány maradékát – huszonnyolc ősrégi pénzérmét, egy lótuszvirágokkal egyik legfontosabb munkaeszközét, a légkalapácsot – a brutális erejű szerszámot bizonyára aznap este akarták bevetni. „Jól tudják a rablók, hogy mit ér a zsákmány. Állig felfegyverkezve érkeznek, úgyhogy akárhány rendőrt vezénylünk is ki az ásatásokra, mindegyiket elkergetik” – panaszolja Nadir Rassouli, az Afganisztán területén eddig feltárt több mint ezerötszáz fontosabb lelőhely felügyeleti szerve, a régészeti intézet igazgatója.
Minderről a National Geographic Magazin decemberi számában olvashat.