A terítéken Brazília! 2. rész – Iguacu, Rio
National Geographic Oline munkatársa első kézből számol be brazíliai útjáról, és próbálja megfogni azokat a változásokat, amelyek e hatalmas országban az elmúlt években végbementek.
Írta: VIDÓ ILDIKÓ
Fényképezte: GÖMÖRI ESZTER
Megérkezünk az Iguacu-vízeséshez! A név a guarani indiánok nyelvén nagy vizet jelent. Az Iguacu kb. 270 kis zuhatagból áll, ami 70 nagyobb egységre osztható. A víz egy 120 millió évvel ezelőtt megszilárdult bazaltplatóról zúdul le, jól látható a felső vulkáni réteg fekete színe, míg alatta fehér mészkő látszik. Először az argentin oldalt nézzük meg, ahova kisvasúttal érkezünk. Az ezen az oldalon lévő kisváros, Puerto Iguazú lakossága az elmúlt 8 évben 8000-ről 18 000-re nőtt, ami jól mutatja a turizmus fejlődését. A vízesés 1984-ben lett a Világörökség része. Több mint kétezer fafajta és sok száz madárfaj él ezen a vidéken. Itt termelik a jellegzetes mate teát. Ez egy zöld tea, mindenki ezt issza, speciális bögrében, amely mindenhol kapható. A bögre aljába teszik a teafüvet, ráöntik a forró vizet, és egy hosszú szárú, szűrővel ellátott kanállal kavargatják, és azon át szívják fel a teát. A Sheraton szállodalánc megelőlegezte az argentin államnak az infrastruktúra kiépítését (kisvasutat, utakat), ezért cserébe a nemzeti park területén belül ez az egyetlen hotel, amely felépülhetett. A kormány ezt el is fogadta, egy feltétellel: a cég csak argentin munkásokat alkalmazhat. A Sheraton ezt teljesíti is, a jelentkezőket 3 hónapos próbaidőre veszi föl minimálbérért, utána pedig, még mielőtt fizetést kéne emelni, újakat vesz fel.
Egy sétaút vezet végig a vízesés mentén, ezen jutunk el az Ördögtorokhoz, ahol a víz 80 métert zuhan a mélybe. Kicsit lejjebb csónakokba szállhatunk, és ezzel közelítjük meg a vízesést, amennyire csak lehet. Persze mindenki csuromvizes lesz, levegőt is alig kapunk.
A brazil oldalra másnap megyünk. Ezen az oldalon fedezte fel a vízesést egy spanyol kormányzó 1542-ben. Először Santa Mariának nevezték el, de később az eredeti indián név maradt meg. Innen lehetőség van egy negyedórás helikopterezésre, amelynek keretében fölülről, a maga teljességében csodálhatjuk meg a zuhatag-rendszert.
A vízesés-rendszer helikopterről
Rio de Janeiróba repülünk! A portugálok 1515-ben érkeztek ide a Guanabara-öbölbe, amiről azt hitték, hogy egy folyótorkolat, s mivel január volt elnevezték Rio de Janeirónak, azaz Január folyónak. Más források szerint a portugálok okosabbak voltak annál, hogy ne lássák, hogy nem egy folyóhoz érkeztek, és az eredeti név Ria de Janeiro volt, ahol a ria öblöt jelent; a név azonban később elferdült.
Rio a Föld egyik legszebb fekvésű városa. A Corcovadóról vagy a Cukorsüveg hegyről letekintve lenyűgöző látvány tárul elénk a sok kisebb öböllel, félszigettel, szigettel, dombokkal, és a mindezeken elterülő hatalmas várossal.
Rio a Föld egyik legszebb fekvésű városa
Kb. 6 millió ember él ebben a metropolisban, az itt születteket kariókáknak nevezik. A kariókák sokféle nép keverékei, indiánok, feketék, portugálok és más fehér emberek, akik megfordultak errefelé. A kariókák igencsak különböznek más brazil nagyvárosban, pl. a Sao Paulóban élő emberektől, akik állandóan csak dolgoznak. Itt Rióban az emberek bohémek, vidámak, kedvesek, barátságosak, és az élet élvezete sokkal fontosabb számukra, mint a munka. Egy megfogalmazás szerint a riói kariókák 15 és 39 év közöttiek, és az a szokásuk, hogy munka előtt, után vagy helyett a strandra mennek.
Nézzünk bele egy kicsit a város napos oldalába! Meglátogatjuk a Karnevál színhelyét.
Strand
A Riói Karnevál ugyanúgy hamvazószerda előtti hétvégén van, mint itthon a busójárás. A Szambadrom egy speciális stadion, ahol 16 szamba iskola vonul fel egy 650 méter hosszú kifutón, a zsűri és a nézőközönség lelátója előtt. Az iskolák majdnem egy évig készülnek a versenyre, 4–5000 résztvevővel. A vonuló csoportokat allegorikus kocsik is követik, amelyeket maguk a résztvevők húznak. A résztvevők sokszor a favelák lakói közül kerülnek ki, akik néha évekig gyűjtik a pénzt, hogy ki tudják fizetni a kosztümöt és díszleteket. Minden iskolának saját koreográfusa, díszlettervezője, ill. énekese van. Az iskolák saját dalt írnak a karneválra, amit a rádió már a verseny előtt is sugároz, így a nézők már velük együtt éneklik a dalokat. A verseny véresen komoly, hiszen a győztes iskola nagy összeget kap, amiből a következő évben tud készülni. Egy-egy iskola felvonulása 65–80 perc lehet. 40 tagú zsűri pontozza a teljesítményt; a szempontok között van a választott téma, az ének és az előadásmód.
A karnevál péntek este indul a gyermek szambaiskolák felvonulásával, szombaton jönnek a másod osztályú iskolák, végül pedig az első osztályúak. A tomboló tömegben pedig folyik a cachaca (cukornádból készült pálinka), és a caipirinha (az ebből készült koktél, ami úgy készül, hogy lime-ot összetörnek a pohárban, cukrot és jeget tesznek rá, majd felöntik cachacával). Mi is kapunk egy kis ízelítőt, egy mini karneváli bemutatót abban az épületben, ahol a díszletek és a kosztümök készülnek. Megkóstoljuk a helyi koktélt is, és együtt táncolunk, vonulunk és fényképezkedünk a táncosokkal.
Másnap a város sötét oldalát látogatjuk meg. A lakosság 20%-a lakik favelákban. A dombokra és völgyekbe épült Rio magaslatain húzódnak a szegénynegyedek. Mintegy 750 favela van, ezek közül kb. 500 drogkereskedésből él. Az első favela, amit meglátogatunk, a Rocinha, is ilyen. A turistákat nem bántják, főleg, ha szervezett csoportban érkeznek, mivel pénzt hoznak a közösségnek, hiszen vásárolnak az asszonyok által készített és kínált kézműves termékekből, láncokból, táskákból. Maguk között azonban nagyon szigorú törvények uralkodnak Aki lop, levágják a kezét, a drogkereskedők között pedig a gyilkosság sem ritka. A favellában csak egy utca van, ezen tudnak kocsik is haladni; a többi csak sikátor, ahova csak a gyalog lehet bemenni. Rocinha egyfajta állam az államban. Saját közigazgatási rendszerük van, valamint saját iskola, bank, tévé- és rádiócsatorna, illetve újság működik. A favela maga szervezi meg az utcák takarítását, a szemét szállítását, stb. Sajnos, a szemét elszállítása még nem tökéletes, mindig több termelődik, mint amennyit elszállítanak. Nemcsak a legszegényebbek, hanem alsó középosztálybeli emberek is élnek itt. Sétánk során találkozunk a másnapi polgármester-választás egyik jelöltjével, aki támogatni akarja a favelákat; ezért nagy tömeg kísérte és éljenezte.
Riói favela
A második favela neve Canoas, jóval kisebb, és itt nem foglalkoznak droggal. Egy, a közelben lakó gazdag ember alapította az itt lévő iskolát azért, hogy az itteni gyerekekből ne utcakölykök legyenek; a favelából azonban ritkán jut el gyerek az egyetemig. A favelák sokszor a leggazdagabb negyed közelében vannak, mert az itt élő jómodú réteg a ház körüli munkákra alkalmazza a nyomornegyed lakosait. A tengerpartot azonban nem lehet kisajátítani, az mindenkié. Amikor a Sheraton szállót építettek a part közelébe, a szálloda lezárta az előtte lévő tengerparti részt, a favella pedig beperelte és meg is nyerte a pert!
Pelé is a favelából tört ki, és 1950-ben meghódította a világot. A Maracana stadionban a sok híres futballista között díszhelyen láthatjuk Pelé lábnyomát! A világ nagy játékosai között az öltöző felé vezető folyosón Puskás neve is szerepel.
Kapcsolódó cikkünk:
A terítéken Brazília! 1. rész – Amazónia