A terítéken Brazília! 3. rész – Minas Gerais, Bahia

Írta: VIDÓ ILDIKÓ

Utunkat Minas Gerais államban folytatjuk, ami a bányászat központja, hiszen itt a brazil ősmasszívum területén járunk, ami sokféle ásványi kincset rejt magában. Bányásznak itt többek között aranyat, vasat, bauxitot, kaolint. Ourto Preto-ban az Ásványtani Múzeumban kb. 30 000 ásványt őriznek a világ minden tájáról.

A 17. században az arra portyázó banderias csapat egyik rabszolgája fekete rögöcskét talált, amikor a patakba merítette a poharát, amiről kiderült, hogy egy 23 karátos aranyat tartalmaz. Innen a város neve, hiszen Ouro Preto fekete aranyat jelent. Attól kezdve áramlottak ide az aranyvadászok. Az aranyláz a 18. században tetőzött, ekkor alakult ki a város mai arculata, kőházak, templomok épültek. 1823-tól 1897-ig ez volt az állam fővárosa. A városka nemcsak fantasztikus fekvéséről, a dombok között húzódó meredek utcáiról, hanem különleges hangulatot árasztó épületeiről is híres. Több mint húsz temploma, sőt még egy kis operaháza is van a 80 000 lakosú városkának. A templomokat a kor híres építésze, Manuel Francisco Lisboa tervezte, és fia a „kis kripli”készítette a különleges szappankő szobrokat, oltárokat, amelyek nagy része gazdagon díszített arannyal. Hangulatos, kis üzletekkel teli utcáin kellemes a séta.

Brazíliai körutunk utolsó állomása Salvador, amely Bahia államban található az Atlanti-óceán partján, s lakosságának 70–80 %-a fekete. Sokféle nép keveredett itt: indiánok, fekete rabszolgák Afrikából, és persze portugálok. 1763-ig ez volt az ország fővárosa, ezután következett Rio 1960-ig, amikor a felépült Brasília átvette szerepét.
Míg Minas Gerais a bányászat központja, addig Bahia a mezőgazdaságnak ad helyet.

Salvadori részlet

Cukornád, kávé, kakaó és dohány ültetvényeket létesítettek itt, amelyek megműveléséhez Nigériából, Angolából hoztak rabszolgákat. A reptéren népviseletbe öltözött asszonyok várnak minket, és kis színes szalagokat kötnek a kezünkre. A különböző színű szalagok különböző isteneket, Orishákat képviselnek. A szalag szerencsét hoz, az utazókat pedig megvédi a veszélyektől, amelyek az úton érhetik. Egy dologra kell azonban figyelni: nem szabad levenni addig, amíg magától le nem esik. Én egy kék színűt kapok, két nap elteltével még mindig sértetlen a karomon.
Sokféle vallás keveredik errefelé: a portugálok által a lakosságra kényszerített katolicizmus mellett a helyiek igyekeztek megőrizni eredeti, természeti vallásukat. Ennek nyomait láthatjuk a kis karszalagokban, amiket egyébként lépten-nyomon árulnak a városban. Az alsó- és felsővárosban tett rövid sétánk után megérkezünk egy elegáns szállodába, ahová egy nyomortanyán át vezet az út, s ezért némi lelkiismeret furdalás mellett pihenünk két napig a tengerparton, mielőtt búcsút mondunk Brazíliának.

Kapcsolódó cikkek:
A terítéken Brazília! 1. rész – Amazónia
A terítéken Brazília! 2. rész – Iguacu, Rio