Égi fény az éjszakában
Északi fény Tromso mellett. Az északi féltekén ezekben a napokban a leghosszabbak az éjszakák. Ilyenkor a legnagyobb az esélye a sarki fény jelenségének.
Tromso Norvégia északi részén, négyszáz km-rel a sarkkörön túl fekszik.
Az északi féltekén ezekben a napokban a leghosszabbak az éjszakák. Ilyenkor a legnagyobb az esélye a sarki fény (aurora borealis) jelenségének. Ez a „leghosszabb” azt jelenti, hogy az Északi-sarkkörtől északra egész napos az éj. Pontosabban fogalmazva az Északi-sarkkör az a neves szélességi kör, ahol az évben egyszer, december 22-én nem kel fel Nap. Ettől északabbra mind hosszabb, a sarkponton pedig már fél éves a téli sötétség.
A sarki fény az északi és déli sarkokhoz – pontosabban a mágneses pólusokhoz – közel észlelhető. Minél közelebb vagyunk tehát a pólushoz, annál nagyobb valószínűséggel láthatunk sarki fényt. Megjelenésének alapvető oka a napkitörések okozta mágneses viharok, amelyek elérik a Föld légkörét. A több mint 3 millió km/h sebességgel terjedő napszél hullámait a Föld mágneses pajzsa semlegesíti, és ez okozza a sarki fény vagy más néven északi fény fölerősödését.
A sarki fény újszerű kutatásával Jøran Moen, az Oslói Egyetem Fizikai Kutatóintézetének professzora kísérletezik. Egy speciális rakétára szerelte fel mérőműszereit, amelyet közvetlenül az északi fényjelenségbe kíván kilőni. Miközben a rakéta áthalad a légkör különböző rétegein, a műszerek részletesen mérik és rögzítik a jelenségben található töltéssel rendelkező részecskék arányát, a részecskék energiaszintjét és ezek mikrostrukturáját az elektronfelhőkben, valamint a fény hullámszerkezetét is. A kutatórakétát a Spitzbergákon található New Aalesund-ból indították. Minderről részletesen is olvashat a National Geogrphic Online oldalon.
Az auroa borealist magyarországi földrajzi szélességeken ritkán látni. Ilyen kivételes eset volt 2003 novemberében. A képen a Pilis fölötti, sarki fényes égbolt látszik, jobb oldalon Szentendre és Pomáz fényeivel.
Sarki fényes égbolt a Pilis fölött (fotó:MTI)