Arany minden áron!

Részlet a National Geographic Magazin januári számából
Írta: BROOK LARMER
Fényképezte: RANDY OLS0N

Juan Apaza ugyanúgy az arany mágikus vonzásában él, mint éltek valaha inka ősei. Bányász, 44 éves, a perui Andok ormai alatt, 5100 méter magasan dolgozik. Mielőtt leereszkedne a jeges aknába, marokszám gyömöszöli szájába a kokalevelet, hogy elviselje a mardosó éhséget, a gyötrő fáradságot. Hónapról hónapra, egy híján minden nap ingyen gürcöl a gleccser alatt vájt bányában, a földkerekség legmagasabban fekvő városa, La Rinconada fölött. Újra meg újra leszáll az ásító mélybe, ahol egyfolytában robbanás, mérgezés, bányaomlás veszélyével kell dacolnia. Juan az elmúlt harminc napra egy fityinget sem kapott, de ma elérkezett a hónap utolsó napja: most mindenki saját magának bányászhat. Amennyit az engedélyezett négyórás vagy kicsit hosszabb műszakban sikerül kitermelnie, az mind az övé – pontosabban annyit kap meg, amennyit a vállán el tud cipelni.

Juan Apaza ugyanúgy az arany mágikus vonzásában él, mint éltek valaha inka ősei. Bányász, 44 éves, a perui Andok ormai alatt, 5100 méter magasan dolgozik. Mielőtt leereszkedne a jeges aknába, marokszám gyömöszöli szájába a kokalevelet, hogy elviselje a mardosó éhséget, a gyötrő fáradságot. Hónapról hónapra, egy híján minden nap ingyen gürcöl a gleccser alatt vájt bányában, a földkerekség legmagasabban fekvő városa, La Rinconada fölött. Újra meg újra leszáll az ásító mélybe, ahol egyfolytában robbanás, mérgezés, bányaomlás veszélyével kell dacolnia.

Aranyat reklámozó lányok határozzák meg a szeptemberi esküvői szezon előtt az indiai Chennai utcaképét. Főként ebben az időben pezseg az ékszerpiac. India népe vásárolja a legtöbb aranyat – befektetésként és ékszerként egyaránt.

Juan az elmúlt harminc napra egy fityinget sem kapott, de ma elérkezett a hónap utolsó napja: most mindenki saját magának bányászhat. Amennyit az engedélyezett négyórás vagy kicsit hosszabb műszakban sikerül kitermelnie, az mind az övé – pontosabban annyit kap meg, amennyit a vállán el tud cipelni. Ez a szóbeli megállapodás, a cachorreo még a spanyol hódítás előtti időkből származik, és ma is elfogadott bérezési módnak számít az Andok csúcsai között. Mire a bányász végez, kővel teli zsákja akár kisebb vagyont is rejthet, de az esetek többségében alig akad benne arany. Juan Apaza egyre csak arra vár, hogy rámosolyogjon a szerencse. „Talán majd ma” – vigyorog, kivillantva egyetlen aranyfogát. Hogy javítson az esélyein, lerója fizetségét a Földnek: egy üveg pisco pálinkát állít a bánya nyílása mellé, néhány kokalevelet csúsztat a szikla alá, s mindennek tetejébe – már néhány hónapja – kakast áldozott egy sámán társaságában a szent hegy csúcsán. Miközben eltűnik a sötét üregben, kecsua anyanyelvén imádságot mormol: a hegyhez és az abban lakozó arany istenéhez fohászkodik. „Ott a mi Csipkerózsikánk. Az ő áldása nélkül sohasem találnánk aranyat, de még a bányából se kerülnénk ki élve” – mutat Apaza a bánya fölötti hómezőn kanyargó jégfolyamra.

Illegális aranybányászat a ghánai Pra folyónál. A fekete munkásokat a meggazdagodás reménye élteti, nap mint nap megtöltik zsákjukat érccel, ahogyan ők nevezik: „pénzkővel”. Munkájuk enyhíti a világ aranyéhségét s tönkreteszi a tájat.

Szó sincs arról, hogy Eldorádóban lennénk, a gleccserjég alatt megbúvó telérek mégis több mint félezer éve vonzzák a kincskeresőket a tengerszint felett 5000 méter magasan húzódó zord perui tájra. Az elsők között érkező inkák „a Nap verítékét” látták a csillogó fémben. Később pedig jöttek a spanyolok – arany és ezüst iránti sóvárgásuk lett az Újvilág meghódításának egyik legfőbb hajtóereje. Az utóbbi években újra óriási emberáradat, harmincezer szerencsevadász tódult ide. Ahol egykor csak néhány kincskereső táborozott, most nyomorúságos viskók tömege pettyezi a hegyoldalt. Bár a látvány középkori állapotokat idéz, La Rinconadát vadonatúj jelenség: a 21. század aranyláza hívta életre.

Nincs még egy kémiai elem, amely annyira megbabonázott volna bennünket, mint az Au vegyjelű nemesfém, az aurum – vagyis az arany. Népek háborúztak érte évezredeken át, idegen földeket hódítottak meg, fényűző birodalmakat alapítottak, fizetőeszközt teremtettek, hegyeket hordtak el és erdőket taroltak le. Pedig az arany birtoklása nem létkérdés. Ám csekély gyakorlati haszna ellenére, kedvező tulajdonságai, különleges sűrűsége, képlékenysége és nem fakuló fénye folytán ez a fém lett a földkerekség egyik legkeresettebb árucikke, a szépség, a gazdagság és a halhatatlanság jelképe.

Mai világunkban ez a szenvedélyes vonzalom valójában már értelmét vesztette. A földteke minden nemzete (utolsóként 1971-ben az Egyesült Államok) felszámolta aranyalapú pénzrendszerét, amelyet John Maynard Keynes közgazdász csak úgy emlegetett: „barbár világ hagyta örökség”. Az arany azonban megőrizte mágikus erejét – a világméretű bizonytalanság közepette pedig mind értékesebb. Míg 2001. szeptember 10-én unciánként (azaz mintegy 28, 5 grammonként) még csak 271 dollárt adtak érte, 2008 márciusára 1023 dollárig szökött fel az ára.

Egyetlen szoba a műhelyük: a kolkatai aranyművesek verejtékükkel szerzik sovány hasznukat. Ha 100 grammos ékszerre szól a megrendelés, összesen 103 gramm aranyat kapnak – ami megmarad, az övék.

Egyetlen szoba a műhelyük: a kolkatai aranyművesek verejtékükkel szerzik sovány hasznukat. Ha 100 grammos ékszerre szól a megrendelés, összesen 103 gramm aranyat kapnak – ami megmarad, az övék.
Luxuscikk mivolta mellett az arany újra betölteni látszik ősi szerepét: vészterhes időkben biztosan tartja az értékét. Drágulását részben a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, részben az amerikai dollár gyengülése és a világgazdasági válság eredményezte. Mindamellett, hogy a befektetők egyre inkább az új, arany fedezetű alapokat keresik, a forgalom kétharmadát ma is az ékszerek iránti kereslet táplálja. „Nem kérünk a piszkos aranyból!” – ezzel a jelszóval kampányolnak az egyesült államokbeli aktivisták. Sok nagy ékszerkereskedő céget rábírtak arra, hogy ne forgalmazzon embertelen viszonyok között, súlyos környezeti károk árán kitermelt aranyat. A legfőbb aranyfogyasztók azonban mit sem törődnek az efféle megfontolásokkal.

Indiában az arany a kultúra szerves része, Kína pedig 2007-ben – az Egyesült Államokat megelőzve – a világ második legnagyobb aranyékszer-felvásárlójává lépett elő. Soha annyi áldozatot nem szedett, soha olyan súlyos környezeti és egészségügyi ártalmakat nem okozott az aranybányászat, mint éppen napjainkban. Az arany kitermelését ugyanaz nehezíti, ami a vonzerejét is adja – az ugyanis, hogy nagyon ritka fém. Az emberiség eddig 161 ezer tonna aranyat hozott felszínre, és ennek több mint felét az utóbbi ötven évben nyerte ki a földből. A világ legjobb lelőhelyei azonban nemsokára kimerülnek, friss aranykészletekről pedig ritkán adnak hírt. A jövőben még kitermelhető kisebb készletek ráadásul a Föld nehezen megközelíthető, ökológiailag veszélyeztetett térségeiben rejlenek – ehhez az aranyhoz minden bizonnyal csak súlyos környezeti károk és egészségügyi kockázat árán lehet hozzáférni.

Minderről a National Geographic Magazin januári számában olvashat.