Az ember is veszélyeztetett faj

Január 7-én kihalt vagy veszélyeztetett állatok jégszobrait állította fel a környezetvédelmi tárca Budapest főbb csomópontjain, így figyelmeztetve a klímaváltozás veszélyeire. Az alkotások mellett olyan apró tanácsokat helyeznek el, amelyeket betartva – minimális odafigyeléssel – az egyén is sokat tehet a katasztrófa elkerülésére. Az éghajlatváltozásról és hatásairól kérdeztük Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi minisztert.

– A napokban tapasztalt erős mínuszok hatására többen megkérdőjelezik a globális felmelegedés tényét. Ön szerint is korai még klímaváltozásról beszélni?

SZI: – A mínusz 10 fok körüli hőmérséklet januárban teljesen normális, a globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy hirtelen megszűnnek a téli fagyok. A változások a Kárpát-medencében az elmúlt évszázadban mért bázishoz viszonyíthatók, amely alapján nőtt az éves átlaghőmérséklet.

– Mi az, amit a klímaváltozásból közvetlenül tapasztalhatunk Magyarországon?

SZI: – Elsősorban az időjárási szélsőségeket. Egyértelmű tapasztalat volt 2008 nyarán egy hosszú, száraz időszakot követő hatalmas esőzés a Keleti- és Északi-Kárpátokban, amikor három nap alatt hihetetlen mennyiségű csapadék hullott. Nyár közepén árvízi készültséget kellett elrendelni a Hernádon és a Tiszán, amire még nem volt példa.

Az időjárási szélsőségek mellett fel kell készülnünk a szárazságra is: a Duna-Tisza közén mára már annyira lecsökkent a talajvíz szintje, hogy 800 ezer ember ivóvízellátása került veszélybe. És ez nem a jövő, hanem a ma problémája. Már most, minél hamarabb gondoskodnunk kell – ha még csak mintaprojekt szintjén is – a terület vízutánpótlásáról.

– Mire kell készülnünk a következő évtizedekben, ha nem változtatunk semmin?

SZI: – Nem is szeretnék arra gondolni, hogy nem teszünk semmit. A közeljövőben meg kell változtatni a gazdasági és politikai hozzáállást. Idén Koppenhágában tanácskozik a világ a kiotói jegyzőkönyvet felváltó új megállapodásról, amelynek nyomán 2020-ig 20 százalékkal csökkenhet a világ üvegházhatású gázainak kibocsátása. A kiotói vállalások azért nem teljesedhettek ki, mert néhány „nagy szennyező”, mint például az Egyesült Államok vagy Kína nem csatlakozott. Most Koppenhágában azonban megvan a remény a világméretű összefogásra.

Szabó Imre miniszter indította útjára a klímavédelmi akciót; fotó: Figyelőnet

Ám ha minden marad a régiben, a tudósok szerint 2100-tól olyan folyamatok indulhatnak el, amelyeket többé nem lehet visszafordítani. Mai fogyasztási szokásainkat és életmódunkat figyelembe véve már most egyharmaddal több erőforrást használunk, mint ami fenntartható lenne, mint amit a Föld „adni tud”.

Az aszály, az árvizek, a szélsőséges időjárási jelenségek és a vízhiány az egész emberiségre kihat majd. Az Egyenlítő környéke például lakhatatlanná válhat, több százmillió úgynevezett klímamenekült lesz kénytelen elhagyni otthonát. Akár a mi unokáink életében eljöhet az idő, amikor az embert is a kipusztulás szélén álló fajokat szimbolizáló budapesti jégszobrok közé kell állítani.

– Mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük?

SZI: – A már említett politikai és gazdasági szemléletváltás mellett fontos a lakosság bevonása is. A problémát nem háríthatjuk el az egyéntől, nem lehet mindent az iparra terhelni: Magyarországon például az energia 38 százalékát a lakosság használja fel. Tudatosítani kell az emberekben, hogy nem kellenek radikális lépések, olyan minimális változtatásokra lenne szükség, amelyek mellett a komfortérzetük nem csökken. Egy példa, hogy milyen semmiségekről van szó: ha 40 fok helyett 30 fokon mosunk, már 40 százalékkal kevesebb energiát használunk fel.

Idén a környezetvédelmi tárca egész évre elnyúló, látványos akciósorozattal szeretné erősíteni a lakosság klímatudatosságát. Szükség van a társadalmi szemléletformálásra, a gazdasági, civil és tudományos szereplők bevonásával: a felmérések azt mutatják, hogy az emberek tisztában vannak a problémákkal, az akciók és az üzenetek a figyelem fókuszálásában segítenek.

– Magánemberként ön mit tesz a klímaváltozás ellen?

SZI: – Még miniszteri megbízatásom előtt két évvel átépítettem a házunkat, kiköttettem a gázt. A téli fűtés és a nyári hűtés földhővel történik, amit szolárelemek „segítenek”, a felhasznált energia azóta töredéke a korábbinak – a legtisztább és legolcsóbb energia ugyanis szerintem az, amit nem használunk fel.

A család eleinte idegenkedett az átalakítástól, de érvekkel sikerült őket meggyőzni, és a kérdés már úgy merült fel: autót cserélünk, vagy megújuló energiára váltunk. A befektetés egyébként öt év alatt megtérül, ezután szinte nulla lesz a ház energiafelhasználása.