Nem árul el semmit a grönlandi jégtakaró visszahúzódása

A tengerbe szakadó grönlandi gleccserek fejlődése magától a tengertől is nagymértékben függ – állapították meg a nagy-britanniai Durhami Egyetem kutatói, akik szerint a jégmezők igen gyorsan követik a tenger változásait.

Ez megmagyarázza több grönlandi partvidéki gleccsernek a klímaváltozás rövid távú ingadozásaival szemben való egyidejű változását – publikálják a Nature Geoscience című brit folyóiratban megjelent tanulmányukban Faezeh Nick és Andreas Vieli kutatók, akik hozzáteszik, hogy a változások mértékét nem lehet a sziget teljes területére extrapolálni.

A kutatók a Helheim-gleccseren végzett kutatásaik eredményeiről számolnak be. A kutatás során a jégfolyó előrehaladási sebességét, a jég vékonyodását, valamint a gleccser gyorsulását vizsgálták. Reményeik szerint a kapott eredmények segítenek feltárni a grönlandi gleccserek viselkedésének az utóbbi években tapasztalt sajátosságait. Ilyen tapasztalás pl. a gleccserek gyorsulása, amelyet a feltételezések szerint az okoz, hogy az olvadó állapotban lévő gleccserek alján a szőnyegként szétterülő cseppfolyós halmazállapotú víz csúszópályát alkotva meggyorsítja a jégfolyó mozgását.

A gyorsabb mozgás gyorsabb olvadással is jár, amely közvetlenül befolyásolja a világtenger vízszintjének alakulását. Ennek jelenlegi értéke mintegy 3 mm-es növekedés évente, ami érthető módon aggasztja a parti települések lakóit illetve a kicsiny szigetekből álló országokat.

Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) mostani előrejelzései, amelyek nem számolnak az antarktiszi és a grönlandi sarki jégsapkák jövőbeni eltűnésével, 2100-ig így is a tengerszint 18–59 cm-es emelkedését prognosztizálják.

Kapcsolódó cikkek: