Az Asszuáni-gát virágoztatta fel a Földközi-tenger halászatát

Az amerikai Rhode Island-i Egyetem oceanográfusai megvizsgálták, hogy mi okozta a Földközi-tengeren a Nílus-delta és környéke halállományában bekövetkezett óriási növekedést: ma háromszor annyi halat fognak ki a part menti vizekből, mint az Asszuáni-gát megépítése, a hatvanas évek közepe előtt. Kutatásaik eredménye szerint maga a gát felépítése és annak a mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatásának köszönhető populációrobbanás áll a jelenség hátterében. Mindez azért is érdekes, mert a vízzáró gát felépültének egyik azonnali hatása éppen a jelenlegivel ellenkező tendencia volt, azaz a hatvanas évek végétől drámai mértékben csökkent Egyiptom part menti vizein a halászzsákmány.

Az emberi beavatkozást megelőzően a Nílus minden ősszel kiáradt, s visszahúzódó vize jelentős mennyiségű tápanyagot mosott be a tengerbe. A gát azonban felfogta a „termékeny” vizet, ezért a tengeri halak nem jutottak megfelelő mennyiségű táplálékhoz. Időközben azonban óriási fejlődésen ment keresztül Egyiptom mezőgazdasága, mivel a folyószabályozás következtében az árvizek 90 százaléka megszűnt, a műtrágyafelhasználás a korábbi négyszeresére nőtt, és a történelmi idők egyszeri betakarítása helyett már évente háromszor aratnak a földeken. Egyiptom területének kevesebb mint 5 százalékáról, a Nílus völgyéből és deltájából származik az ország teljes mezőgazdasági termelése, ugyanakkor itt koncentrálódik a lakosság több mint 95 százaléka, amelynek lélekszáma a hatvanas évek közepe óta megduplázódott.

A Nílus-delta műholdfelvételen

A populációrobbanással és a városiasodással a szennyvízgyűjtő csatornahálózat is egyre terebélyesebbé vált, és mivel a szennyvíz döntő része a Nílusba kerül, jelentős mértékben járul hozzá a folyóvíz emberi eredetű tápanyagokban való feldúsulásához. A folyóvíz jelenlegi tápanyag-tartalma így már meghaladja az egykori természetes mennyiséget.

A kutatók több mint hatszáz tengeri hal stabil nitrogén izotópos vizsgálatát végezték el. Bebizonyosodott, hogy – ellentétben a nyílt vízről származó példányokkal – a partok mentén kifogott halak olyan planktonnal és algákkal táplálkoznak, amelyek antropogén eredetű nitrogénforrásokból származnak. A felismerés azért számít újdonságnak, mert az észak-amerikai példák eddig azt mutatták, hogy a műtrágyákkal és a szennyvízzel a tengerbe jutó szervetlen tápanyagok (elsősorban nitrátok és foszfátok) ökológiai katasztrófát okoznak. A Mexikói-öbölben például a túltrágyázott Mississippi halálzónát idézett elő. Egyiptomban ezzel szemben egyelőre a folyamat pozitív hozadékait élvezik, ám a tudósok figyelmeztetnek, hogy az extra tápanyag-bevitel többnyire csak egy bizonyos pontig növeli a halállományt, egy küszöbérték elérését követően már romlik a vízminőség, ami a túlhalászással karöltve a halászat újbóli összeomlását válthatja ki.

Horváth Anikó

Kapcsolódó cikk:
Az első asszuáni gát