Csökkent a Nagy-tavak jégtakarója

Az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 243 500 négyzetkilométeren elterülő, jégkori eredetű Nagy-tavak téli jégpáncéljának kiterjedése, bár évről-évre jelentős eltéréseket mutat, összességében az 1970-es évek óta 30%-kal csökkent. Ez különösen jelentős a tavak, mélyebb, belső területein – számoltak be az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Légkörkutató Intézet (NOAA) munkatársai. A szakembereket aggasztja a jelenség, és most azt vizsgálják, hogy a kisebb területre visszahúzódó téli befagyások milyen környezeti hatásokat váltanak ki. A Michigan állambeli Ann Arborban székelő Nagy-tavak környezetkutató laboratórium kutatói szerint a globális felmelegedés folyamatai regionális szinten más és más léptékekben jelentkeznek.

A Nagy-tavak a Föld legnagyobb területű édesvízi rendszerének számítanak. Az öt tó (Felső-, Michigan-, Huron-, Erie-, Ontario-) közül a legnagyobb területű Felső-tó (területe több mint 82 ezer négyzetkilométer) a világ legnagyobb édesvízi állóvize. A tórendszer tárolja a Föld folyékony édesvíz-készletének egyötödét, s e tekintetben csak a világ legmélyebb állóvize, a Bajkál-tó előzi meg.

Felső-tó

Az összezsugorodott téli jégpáncél növeli az esélyét, hogy a tórendszerből a korábbinál magasabb arányban párologjon el a víz – figyelmeztetnek vízügyi szakemberek, ugyanakkor egy érdekes visszacsatolásra is fölhívják a figyelmet: a befagyást akadályozó hatások következtében a párolgás hatására létrejövő alacsonyabb vízszintű tavaknál megnövekedhet a befagyás esélye.

„Minél mélyebb a víz, annál jobban el tudja raktározni a nyáron fölvett hőt, és ezért télen később fagy be mint a sekélyebb részek. Ha emelkedik a levegő hőmérséklete, a tó is nagyobb hőmennyiséget raktároz el hosszabb ideig, így a belső részek egyre kevésbé fagynak be” – tájékoztatott Ray Assel kutató. A megfigyelések szerint a partközeli területek jégképződése kisebb mértékben csökkent a mélyebb vizekénél. A nyílt víz párolgása azonban heves tóparti havazáshoz vezethet.

A vízszint is csökkent: létra kell a stéghez (Michigan-tó)

Egy másik kutató a jég csökkenésének másik problémáját emelte ki: a nyílt víz felől érkező téli hullámok miatt csökkenhet az ősszel ívó halfajok ikráinak száma, és megnőhet a védtelenül maradt partok hullámeróziója (abráziója). A csökkenő jégtakaró ugyanakkor átmeneti előnyökkel is járhat: a téli hónapokban is elképzelhetővé válhat a hajózás.

Kapcsolódó cikk:
Történelmi mélységben a vízállás a Nagy-tavaknál