Kettétört egy antarktiszi jéghíd

Az ún. Wilkins-jégself a fagyos déli kontiensen, az Antarktiszi-félsziget nyugati tövében, a Bellingshausen-tegerben található. A jégselfet a Charcot- és a Latady-szigettel egy 40 km széles jéghíd köti össze. Ez a jégself egyik legkeskenyebb része, az évek során fokozatosan zsugorodott, végül leggyengébb pontján most kettétört.

A Wilkins-jégself területe az 1950-es években még 16 ezer négyzetkilométer volt, azóta mintegy 30 százalékkal zsugorodott. Hatvan éve a jéghíd szélessége még 100 km volt. Angelika Humbert, a münsteri egyetem geofizikusa elmondta, hogy csak az elmúlt évben 14 százalékkal csökkent a jégself kiterjedése. A 2008-as jégletöredezések, amelyek februárban és májusban következtek be, néhány óra alatt végbementek. Mindez igen sérülékennyé tette a jéghíd maradékát, amely az idei nyarat már nem is bírta ki.

„Bámulatos, hogyan szakadt ketté a jég. Sokáig vártunk arra, hogy ezt láthassuk” – nyilatkozta David Vaughan, a brit Antarktis Survey gleccserkutatója az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja által készített felvételről, amelyen szépen megfigyelhető a hasadék. Vaughan januárban járt utoljára a Wilkinsnél. Akkor már hatalmas darabok törtek le a jéghídról: az épen maradt részt a kutató elmondása szerint „bevásárlóközpont-nagyságú” jéghegyek vették körül.

A tavalyi események műholdfelvételei

A tudósok egyöntetűen a globális felmelegedéssel magyarázzák a jégself zsugorodását illetve a jéghíd kettészakadását. A kutatók évek óta egyetértenek abban, hogy az északi sarkvidék jege teljesen egyértelműen drámai sebességgel olvad. Az antarktiszi folyamatokat illetően azonban nem volt egységes álláspont. A hőmérséklet emelkedését sokáig csak pontszerűen regisztrálták, amelyekből semmilyen következtetést nem lehetett levonni, sőt egyes vidékek hőmérséklete a mélytengerével egyetemben még csökkent is. Januárban azonban a tekintélyes Nature című tudományos folyóirat hasábjain közzétett tanulmány már egyértelműen amellett foglal állást, hogy a klíma fölmelegedése az Antarktiszt is érinti, méghozzá mindenütt egyforma mértékben.

Jégletörés a Wilkins jégselfről

Az elmúlt ötven évben összesen kilenc antarktiszi jégself tört le vagy zsugorodott össze. Olykor ez teljesen hirtelen következik be, mint például 1995-ben a Larsen A nevű jégtakaró esetében, vagy 2002-ben a Larsen B-nél. A déli kontinens területéről összesen 25 ezer négyzetkilométer (több mint negyed Magyarországnyi) jégtakaró veszett el, amelyek átrajzolták az Antarktisz partvonalának futását.

A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy egyes jégselfek legalább tízezer évesek, kialakulásukhoz pedig több száz évre van szükség.

Kapcsolódó cikkek: