A felmelegedés pusztító szárazságot hozhat Nyugat-Afrikában

Afrikában a Szahara déli pereménél, a sivatag és a szavanna öv találkozásánál húzódik a Száhel-övezet. A terület rendkívül érzékeny az éghajlat változásaira, és a sivatagosodás szempontjából valószínűleg a Föld legérzékenyebb térsége. Az övezetet a közelmúltban rendkívül súlyos aszályok sújtották, hatalmas éhínségeket és elvándorlási hullámot eredményezve. A teljes övezetre kiterjedő legutóbbi nagy szárazság a 20. század ’60-as éveiben kezdődött, a ’70-es évekre némileg csökkent a mértéke, hogy a ’80-as évekre az 1984-es csúcsponttal ismét fölerősödjön. Az aszály idején a sivatag területe mintegy 200 kilométert tolódott ki déli irányba.

Amerikai kutatók kimutatták, hogy Afrika szubszaharai területeinek történetében nem ritka az évszázados szárazság sem, amely nem csak a Száhel-övezetet érinti. A Föld éghajlatának melegedése még komolyabbá teheti az aszályos periódusokat. Jonathan Overpeck, az Arizonai Egyetem kutatója szerint Északnyugat-Afrika nagy része már most is a fenntarthatóság határán van.

A szakember és kollégái a ghánai becsapódásos eredetű Bosumtwi krátertó fenéküledékeinek vizsgálta alapján vonták le következtetéseiket, amelyet a tekintélyes Science című természettudományos folyóirat legutóbbi számában publikáltak. A tó alján lévő üledékösszlet 3 ezer évre visszamenően konzerválta a vidék éghajlatának nyomait. Mivel az időjárási feljegyzések összesen csak kb. száz évre nyúlnak vissza, az üledék elemzése sok fontos új adatokat eredményezett.

Az impakt eredetű Bosumtwi-tó

A kutatók az üledékben felfedezték a 20. század második felében pusztító, még e területre is kiterjedő szárazság nyomait, azonban ezek mellett évszázadokig tartó „megaszárazságok” jeleire is bukkantak. Kutatásaik alapján a legutóbbi ilyen periódus 1400-tól 1750-ig húzódott. Elsüllyedt, kihalt erdőségek nyomait találták meg, amelyek ebből az időből származnak. Az üledékek tanúsága szerint ekkor a tó évszázadokra kiszáradt.

A Száhel-övezetben lezajlott legutóbbi nagy aszály hatására a tó vízszintje mintegy öt métert csökkent, a szélsőségesen száraz időszakokban viszont akár harminc méteres vízszint-süllyedés is elképzelhető. A legutóbbi évtizedek adatainak elemzéséből a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az aszályos időszakok a tenger felszíni hőmérsékletének változásaihoz köthetők.

Óriási szárazság és elsivatagosodás fenyegethet

Bár a megaszárazságok előfordulásának pontos okát a tavi üledékek vizsgálatával nem sikerült megállapítani, a szakemberek egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés még pusztítóbbá teheti az aszályokat. A számítások szerint még ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül drasztikusan csökkenteni, a régióban a hőmérséklet akkor is mintegy 2, 8–5, 6 Celsius fokot fog emelkedni a közeljövőben.

Kapcsolódó cikkek: