Csak évtizedek múlva tűnhet el az ózonlyuk
Az utóbbi kilenc év során megállt a Déli-sark fölötti ózonlyuk növekedése, de a tudósok szerint a teljes regenerálódásig még évtizedek is eltelhetnek.
A légkör sztratoszféra tartományában felhalmozódó ózonréteg védi meg bolygónkat a szárazföldi élővilágra halálos ultraibolya sugaraktól. Az utóbbi évtizedekben a híradások a telente az Antarktisz fölött kialakuló egyre nagyobb méretű ózonlyukról számoltak be, amely hosszú távon az egész bolygóra is nagy veszéllyel járhat. Az ózonréteg ritkulásáért elsősorban az igen hosszú élettartamú, agresszív halogénezett szénhidrogéneket (freonokat) tették felelőssé, amelyek a légkör felsőbb rétegeibe jutva sok éven át fejtik ki ózonroncsoló hatásukat. A riasztó hírek és becslések hatására az ózonréteg védelme érdekében 1987-ben a fejlett ipari országok aláírták az ún. Montreali Jegyzőkönyvet, amelyben leszögezik, hogy az ózonréteget károsító anyagok kibocsátásának mértékét befagyasztják az 1986-os szintre, valamint 1999-re a kibocsátást a felére csökkentik. 1990-ben még szigorúbb önkorlátozást vezettek be, és az ezredfordulóra teljesen leállt a halogénezett szénhidrogének előállítása illetve emissziója. A gázkibocsátás ózonrétegre gyakorolt romboló következményei 2000-ben érték el csúcspontjukat, azóta ezek az anyagok fokozatosan – évente egy százalékkal – csökkennek a légkörben. A tudósok szerint az ózonlyuk növekedése bár kilenc éve stagnál, maga a képződmény csak évtizedek múlva tűnik el teljesen.
A következtetésekről David J. Hofmann, az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) éghajlatkutatója számolt be Bécsben, az Európai Unió éves földtudományi kongresszusán. A szakember véleménye szerint az ózonlyuk leghamarabb 2065-re zárulhat újra össze.
Bár a lyuk mérete stabilizálódott, azaz legnagyobb téli kiterjedése kilenc éve állandó, a helyreállítódás jelei azonban még nem vehetők észre. A klimatológus a jelenlegi tendencia figyelembe vételével, annak töretlen folytatódásában bízva 2030-ra teszi ezt az időpontot, tehát ekkor indulhat be az ózonlyuk lassú összezáródási folyamata.
A konferencián Hofmann a földszondákkal végzett mérések adataira alapozza feltételezéseit. „A szondás kísérletek azt mutatják: a beteg nem lesz betegebb” – jelentette ki a tudós.
A kutató szerint mindenképpen jó hír, hogy a dolgok nem fordulnak már rosszabbra, abban azonban nem bizonyos, hogy vajon a légkör ismét olyan lesz-e, mint volt az ózonlyuk keletkezése előtt. Azt azonban kizárta, hogy a Déli-sark fölött rendszeresen megjelenő képződménynek bármilyen hatása lenne az éghajlati változásra.
A telente az Antarktisz fölött kialakuló ózonlyuk tulajdonképpen nem megfelelő szó a valóság leírására. Ugyanis nem valódi lyukról van szó, amely esetben a sztratoszférikus ózonréteg teljesen hiányozna a terület fölött, csupán az ózonréteg jelentős elvékonyodásáról van szó.
Kapcsolódó cikkek:
Európában és globálisan is 2024 nyara volt a legmelegebb
Valószínűleg senkit sem ér meglepetésként a hír, amely szerint a mérések kezdete óta az idei nyár volt a legmelegebb mind Európában, mind az egész bolygón.
Égi jelenségek 2024. szeptember második felében
Telihold és részleges holdfogyatkozás vár, együttállásokat is láthatunk, és izgulhatunk az ősz üstököséért.
Mennyivel sejthetjük előre a nagy földrengéseket?
Az emberiség régi álma a földrengések előrejelzése, és nem ritkán túl nagy reményt fűzünk egy-egy kecsegtető módszerhez.
Az Androméda rózsáit fotózta a Hubble-űrteleszkóp
Az Androméda-galaxis egyik spirálkarjában található ionizált gázok rózsákra emlékeztető formákban örvénylenek.
Jég alá úszó robotokat fejleszt a NASA
Az eszközökkel az antarktiszi selfjég alá szeretnének bepillantani, hogy jobban megértsék, miként és milyen mértékben is olvad.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
