Csalóka Esthajnalcsillag
Az űrkorszak kezdetéig a tudományos közvélemény is meg volt róla győződve, hogy ragyogó bolygószomszédunk, a Vénusz vastag felhőtakarója alatt buján viruló trópusi élővilág rejtőzik…
A Vénusz a Föld közvetlen szomszédja. Pályáik távolsága mintegy 40 millió kilométer. Persze a két bolygó távolsága nem csak 40, hanem akár 260 millió kilométer is lehet, attól függően, hogy együtt állnak, vagy éppen a Nap két átellenes oldalán haladnak.
A bolygót sűrű légkör burkolja, amely teljesen eltakarja a felszínét a szemünk elől. Korábban azt feltételezték, hogy ez egyben meg is védi a Nap sugaraival szemben. Úgy képzelték, hogy a Vénusz felszíne az ősi Földére emlékeztet, ahol trópusi erdők borították az óceánokba gyűlt vízzel körülvett szárazföldeket. Párás, vízben gazdag helynek képzelték el, afféle trópusi édenkertnek, óriási páfrányokkal és akár dinoszauruszokkal együtt.
A Vénuszt a tudományos közvélemény primitív, trópusi, Föld-szerű bolygónak tartotta, egészen az űrkorszak kezdetéig. A kutatókat a Vénusz felszíne érdekelte, az hogy mit rejthetnek valójában azok a felhők.
Sziklás felszín a Vénuszon (A Venyera-13 felvétele)
Az 1960-as és ’70-es években, miközben a NASA a Marsot derítette fel, a Szovjetunió a Vénuszra összpontosított. A céljuk az volt, hogy egy leszálló egység felvételt készítsen a bolygó titokzatos felszínéről. A Venyera nevű szovjet program keretében számos sikeres indítást hajtottak végre, ám a bolygó légkörébe belépő szondákkal rejtélyes módon megszakadt a kapcsolat. Végül 1975 októberében megütötték a főnyereményt. A Venyera 9 a világon elsőként közvetített képeket a Vénuszról. Buja, zöldellő világ helyett azonban a bolygó kietlen sivatagnak bizonyult.
|
A csillagászok nemrégiben részletesen elemezték a Vénusz légkörét. 80 kilométerrel a felszín felett vastag felhőréteg rejti el a felszínt, ám ezek nem a megszokott felhők: az acélt is szétmaró sav párájából állnak. A kutatók szerint a savfelhők a Vénuszon zajló erőteljes folyamatok termékei. A gigászi vulkánkitörések több milliárd tonna ként szórtak ki a légkörbe, ami a vízpárával vegyülve tömény kénsavvá alakult.
Csatornák sugaras hálózata a Vénuszon (Fotó: NASA)
A vénuszi felszínt 5 kilométer magasba emelkedő, szunnyadó vulkánok uralják. Az olvadt láva által több millió éve kivájt mély csatornák több ezer kilométerre nyúlnak. Van köztük olyan, amely a Nílusnál is hosszabb. A légköri nyomás a felszínen a földi 90-szerese, amely olyan nagy, hogy akár egy autót is összenyomna.
Az alsó légkör szinte kizárólag szén-dioxidból áll. Ahogyan a Föld esetében is, ez a gáz itt is úgy hat, mint a melegházak üvegtáblái: beengedi a fényt, de nem engedi ki a hőt. A Földön az üvegházhatású szén-dioxid felszaporodása a hőmérséklet kis mértékű emelkedéséhez vezet. A Vénuszt azonban 470 Celsius foknál is többre melegítette.
A Vénusz felszínét hatalmas vulkánok uralják (Fotó: JPL)
Meglepő módon azonban, bár a felszín olyan forró, hogy szinte az ólmot is megolvasztaná, a Vénuszon mégsem elképzelhetetlen az élet. Évmilliárdokkal ezelőtt az ősi Vénusz óceánjaiban élhettek egyszerű organizmusok. Egyes kutatók szerint a víz a hőmérséklet emelkedésével felforrt, s az élőlények nagy része ekkor elpusztult, azonban néhány faj fennmaradhatott úgy, hogy a felső légkör hűvösebb régióiba költözött. Itt azonban még nehezebb akadályokkal kellett megküzdeniük: a Vénusz felhőivel, amelyekkel tulajdonképpen az egyetlen valódi gond az, hogy erősen savasak. Ugyanakkor itt, a Földön is egyre több olyan extrém létformát fedeznek föl a kutatók, amely könnyedén megél a kénsavban. Az óceánok mélyén kitörő vulkánok kéntartalmú anyagot lövellnek ki, amivel forró, savas környezetet hoznak létre. Életben viszont itt sincs hiány.
Kapcsolódó cikkek: