Bolygót fedeztek fel a Tejútrendszeren kívül

Olasz csillagászok a Jupiternél hatszor nagyobb tömegű égitest (bolygó vagy barna törpecsillag) jelenlétére utaló jeleket fedeztek fel a Tejútrendszerrel szomszédos Androméda-galaxisban.
Az olasz National Institute of Nuclear Physics (INFN) munkatársai svájci, spanyol és orosz kollégáikkal együttműködve kutatásaikhoz két módszert – az úgynevezett gravitációs lencsézés és a gravitációs mikrolencsézés módszerét ötvözték. A gravitációs lencsézés azt jelenti, hogy ha két galaxis véletlenül pontosan azonos látóirányba esik, a közelebbi gravitációs tere eltorzítja a távolabbi galaxis képét. A gravitációs mikrolencsézés hátterében pedig Einstein relativitáselmélete áll, amely szerint egy távoli csillag fényessége rövid időre felerősödik, amennyiben egy csillag elhalad előtte, utóbbi gravitációs mezője ugyanis kvázilencseként fókuszálja a háttérobjektumról érkező fénysugarakat.
Mivel ez az effektus igen rövid ideig, néhány percig, vagy óráig tart, a jelenséget a Földről nehéz megfigyelni. A BBC beszámolója szerint az INFN kutatói Francesco De Paolis vezetésével egy számítógépes modellt dolgoztak ki arra vonatkozólag, hogy a gravitációs mikrolencsézés segítségével megállapítsák a Naprendszeren kívüli, úgynevezett exobolygók kimutatásának valószínűségét.
A kutatók a távoli csillag fényességében bekövetkező változást, az ún. fényelhajlást modellezték, amely körül egy „társ objektum” – másik csillag vagy bolygó kering. Meghatározva a számítógépes modell segítségével, hogy milyen fényeffektusokra lehet számítani az Androméda-galaxis bolygója esetében, a kutatók visszatértek egy korábbi, Point Agape elnevezésű projektjük egyik 2004-es megfigyeléshez, amelynek során a csillagászok szokatlan fényelhajlást észleltek. A kutatók szerint ez az öt évvel ezelőtti esemény beleillik az elméletükbe, s a jelenség a Jupiternél hatszor nagyobb tömegű társobjektum jelenlétére utal, amely egy bolygó vagy egy ún. barna törpe is lehet. (Utóbbiak olyan égitestek, amelyek tömege túl kicsi ahhoz, hogy a belsejükben stabil hidrogén-hélium magfúzió jöjjön létre, s így nem képesek valódi csillaggá válni).
Mivel a gravitációs mikrolencsézés jelensége egy adott égitest esetében egyszeri esemény, a kutatók elméletük igazolására nem tudják megismételni az akkori kísérletet. De Paolis ennek ellenére biztatónak tartja, hogy sikerült bolygó vagy bolygónyi tömegű anyag nyomaira bukkanni a Tejútrendszer szomszédos galaxisában, a 2, 5 millió fényévnyire lévő Androméda-ködben. „E kivételes technológia révén Jupiter-tömegű, vagy akár kisebb bolygókat is megfigyelhetünk más galaxisokban” – nyilatkozta a szakember.
Az Androméda-galaxis (Fotó:NASA/JPL/CIT)
Eddig a csillagászok mintegy 350 exobolygót fedeztek fel a Naprendszer szomszédságában, s hasonló, eddig felfedezetlen égitestek De Paolis szerint is bőségben vannak. A nehézség abban rejlik, hogy a gravitációs lencsézés és mikrolencsézés módszerével észrevegyék ezeket őket. „A gondot az okozza, hogy nem tudhatjuk előre, mikor lehet számítani a gravitációs mikrolencsézés jelenségére” – fejtette ki De Paolis. A kutatók megfigyeléseikről a brit Királyi Csillagászati Társaság havi közlönyében (Monthly Notices of the Royal Astronomical Society) számolnak be.
Kapcsolódó cikk:
Történelmi felvétel Naprendszeren túli bolygóról?