Mexikóváros – előbb elsüllyedhet, mint Velence?

Egyre jobban aggódnak a mexikóvárosi vezetők: a világ egyik legnagyobb városa súlyos gondokkal kénytelen szembenézni. A település egyre nagyobb ütemben süllyed, s mindeközben a vízzel való ellátása is egyre nagyobb problémát okoz.

Negatív hírek
Mexikóvárosról az utóbbi években általában csak negatív hírek érkeznek. A világ egyik legszennyezettebb levegőjű települése címet már évekkel ezelőtt kivívta, most azonban egyre súlyosabbá válik egy régebbi eredetű gond, a főváros süllyedése.

A várost ugyanis rendkívül ingoványos talajra építették. Még az aztékok hozták létre a település elődjét egy vulkáni krátertóban, a Texcoco-tóban lévő szigeten. Ez a hely jól védhető volt ugyan, de miután 1519-ben a spanyolok elfoglalták, a város hamarosan kinőtte a szigetet. A spanyolok ezután feltöltötték a krátertó egy részét, egy másik részt pedig egyszerűen kiszárítottak, és ezekre építették rá az újabb negyedeket – írja a brit Guardian.

Zsúfolt és egészségtelen város
Mindez azonban növekvő vízfogyasztással is járt, különösen a tizenkilencedik és a huszadik század folyamán. Különösen az 1940-es években gyorsult fel Mexikóváros bővülése, és mára elérte a húszmilliós lélekszámot.

A vízfogyasztás drasztikus növekedése drámai geológiai folyamatokat indított el Mexikóvárosban: a víztartó kőzetek egyszerűen összeroppannak a hatalmas épületek, felhőkarcolók súlya alatt, stabilitásukat részben azért is elvesztve, mert magát a vizet számos kút segítségével kiszivattyúzzák a főváros közüzemei a vízzáró rétegek közül.

A kutak mellett persze más megoldások is léteznek. A környező folyók vizét is megpróbálják felnyomni a magasan fekvő Mexikóvárosba, ám ez körülbelül annyi energiát igényel, ami egy egymilliós város energiaszükségletének felel meg. (A közeli, 1, 3 milliós lakosságú Puebla villanyszámlája éppen annyit tesz ki, mint Mexikóvárosban a vízátemelés költségei.)

Tíz métert is süllyedtek egyes részek
A meggondolatlan vízkiemelés következtében Mexikóváros egyes területei az elmúlt száz évben 10 méterrel is süllyedtek, számos műemléket be kellett zárni, mert életveszélyessé vált a látogatásuk. Az egyik közülük a Miaszonyunk-katedrális, amely mellett egy újabb bazilikát kellett felépíteni a hetvenes években – írja a brit Independent.

Mexikóváros süllyedése sokkal drasztikusabb, mint Velencéé, pedig ez utóbbiról sokkal többet hallani manapság. A lagúnák városa évente mindössze legfeljebb egyetlen centit süllyed, Mexikóvárosban viszont egyes negyedek akár 30 centit is süllyedhetnek egy év alatt.

Hétmilliárd embert fenyeget a vízhiány 2050-re
Mexikóvárost tehát egyszerre fenyegeti a süllyedés, a magas villanyszámla miatti esetleges áramkimaradás, továbbá a vízhiány. Mindez nem ritka a fejlődő országokban: az ENSZ, illetve annak szakosított szervezete, az Unesco nemrégiben készült jelentése szerint hatvan országban mintegy hétmilliárd embert fenyeget a vízhiány, 2050-re az érintett térségek igen nehéz helyzetbe kerülhetnek.

Mindeközben Mexikóvárosban számos új ötlet is felmerült. A kelet–nyugati irányban negyven, észak-déli irányban pedig hatvan kilométeres kiterjedésű város átköltöztetését is fontolgatják egyesek, ám a Kingston University szakértője, Eddie Bromhead szerint elegendő lenne a meglévő épületek megerősítése, illetve új, jobb alapozású házak emelése.

Mexikóváros előzményei Kr. u. 100 és 900 között számos kultúra virágzott Mezoamerikában, illetve Közép-Amerikában. Ezek közül az olmékoké emelkedett ki talán a leginkább. E vidék jelentős részét (európai) időszámításunk kezdetén, illetve röviddel azután Teotihuacan települése uralta. Ez a hatalmas város, a kétszázezer lakosával az akkori világ hatodik legnépesebb települése 47 kilométerre északkeletre található a mai Mexikóvárostól. 650 és 900 között azonban Teotihuacan hanyatlani kezdett. A felemelkedő toltékok átvették a nagyvárosi kultúra egyes elemeit, majd a nahuák (nyelvük: nahuatl) is a környékre érkeztek és sajátos településeket alkottak a tolték városok mellett. Az Észak-Amerikából, alighanem Utahból, a Nagy-sóstó vidékéről származó nahuák alakították ki az aztékok államát. Az aztékok Tenoch nevű papjuk vezetésével hozták létre 1299-ben Chapultepec települést a Texcoco-tó partján. A folyamatos harcok közepette a partról elüldözték őket, így a tó közepén lévő szigeten hozták létre újabb városukat – egyes források szerint – 1325. június 8-án. Ezt a várost eredetileg Tenoch nyomán Tenochtitlánnak nevezték, ez lett a későbbi Mexikóváros alapja. Az aztékok egyre nagyobb birodalmat építettek ki, leigázták a környező indián törzseket. Véreskezű uralmuk azonban kártyavárként omlott össze, amikor megérkeztek Közép-Amerikába a spanyol konkvisztádorok. Ennek oka az volt, hogy az aztékok által leigázott indián törzsek kezdetben a spanyolok mellé álltak, akiket jobbaknak gondoltak korábbi uraiknál – az elnyomottak súlyosan tévedtek, de mire rájöttek erre, már késő volt. 1519-ben aztán a spanyolok meghódították Tenochtitlánt.