Még rövidebb a nap a gyűrűs bolygón

A gázburokkal borított Szaturnusz felszínén nincsenek sokáig fennmaradó látható jelek, amelyek segítségével könnyen mérhető lenne a bolygó forgása. A Szaturnusz a Naprendszer legkisebb sűrűségű bolygója, mintegy háromnegyed része hidrogénből, negyede pedig héliumból áll.

Emiatt a csillagászok hagyományosan a bolygó mágneses mezejére alapozták számításaikat. Ez a jel azonban ingadozik, ezért a legbelső mag forgási sebességét nehéz volt pontosan meghatározni. Az Oxfordi és a Louisville-i Egyetem munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport más módszert alkalmazott. Számításaikhoz azokat az infravörös felvételeket használták fel, amelyeket a bolygó rendszerében keringő Cassini-szonda készített a mélyről.

A tekintélyes Nature című tudományos magazin legfrissebb számában megjelent tanulmány egyik szerzője, Peter Read elmondta, hogy a Szaturnusz látható felszínéről és az űrszonda infravörös felvételeiből nyert adatok egyesítésével határozták meg a bolygó tengely körüli forgásának idejét. A kutatók első lépésben háromdimenziós térképet készítettek a Szaturnuszon fújó szelekről, majd azon nyomon követték a változásokat a bolygó forgása közben.

Read közlése szerint az új eredmény egyúttal azt jelenti, hogy a Szaturnusz szeleinek sebességét is tévesen becsülték meg korábban. A szakember kifejtette, hogy a bolygó időjárásának mintázata arra utal, hogy sokkal több közös vonása van a Jupiterrel, mint azt korábban feltételezték.

Kapcsolódó cikk:
Káprázatos felvétel a Szaturnuszról és Földünkről