Aggasztó méretű a csendes-óceáni szeméttakaró
A szakemberek szerint a vártnál jóval több műanyaghulladék található a Csendes-óceán északi medencéjében, az amerikai partok és a Hawaii-szigetek között lebegő, több ezer négyzetkilométernyi kiterjedésű szeméttengerben.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint körülbelül 13 ezer darab műanyagszemét lebeg az óceán minden egyes négyzetkilométerén, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb, ahol a legnagyobb méretű szeméttenger található. A Kaliforniai Egyetem tengerbiológusai augusztusban több héten át a helyszínen tanulmányozták a szeméttenger kiterjedtségét és összetételét. „Igen megdöbbentő… Szokatlan, hogy pontosan azt találjuk, amit keresünk” – nyilatkozta Miriam Goldstein, a kutatócsoport vezetője csütörtöki, San Diegóban tartott sajtóértekezletén.
Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba bocsátott műanyaghulladékok alkotta szeméttengert, amely Nagy Csendes-óceáni Szemétfolt néven vált ismertté, először egy évtizede vizsgálta meg alaposabban Charles Moore tengerkutató. A „keleti szemétfoltnak” is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken figyelhető meg.
A műanyagflakonokat, -kupakokat, -zacskókat és más csomagolóanyagokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják, amelyek Texas amerikai állam területénél mintegy kétszer nagyobb hulladéktakaróvá összesűrűsödve azóta is ott lebegnek a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt. Nagyon keveset tudni az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről. A szakemberek néhány hulladékon angol és kínai nyelvű feliratokat láttak, ami jelzi, hogy milyen hatalmas utat tesz meg a szemét a tengerparti településektől a szél, az áramlatok sodrában az óceán közepéig.
A műanyag csomagolóanyag nem bomlik le biológiailag. Szaido Kacusiko, a japán Nihon Egyetem kémikusa a minap ismertetett tanulmányában kimutatta ugyan, hogy a tengerek vizében talán ez a hulladékfajta is megsemmisül, ettől azonban még nem sokkal lesz kívánatosabb. „A műanyagot általában éppen azért használjuk, mert meglehetősen tartós. Mi azonban úgy találtuk, hogy a tengerek vizében a napnak, esőnek és más környezeti hatásoknak kitéve lebomlik, ezzel pedig olyan környezetkárosító faktorrá válik, amellyel a jövőben is mind inkább számolnunk kell” – magyarázta a kutató az amerikai kémiai társaság legutóbbi konferenciáján, ahol hangsúlyozta, hogy a lebomló plasztik olyan veszélyes anyagokat bocsát ki, mint például a biszfenol-A, vagy a műanyagok nagyobbacska építőköveinek számító oligomerek. Ezek a veszélyes anyagok megbomlaszthatják a tengeri állatok hormonháztartását és a növényvilágot.
A kaliforniai kutatócsoport bízik abban, hogy az általuk gyűjtött mintákból magyarázatot kapnak arra, miként hatnak az óceán élővilágára a műanyaghulladékok.
Kapcsolódó cikkek:
Civil kutató segíti a Jupiter felhőzetének megismerését
Nemrégiben kiderült, hogy amatőr eszközök segítségével is vizsgálni lehet az óriásbolygók légkörét, gyorsabban és olcsóbban a professzionális módszernél.
Ez a NASA új terve a marsi kőzetminták hazaszállítására
A korábbi elképzelés nem megvalósítható, de a már összegyűjtött mintákat nem szabad veszni hagyni.
Tökéletes keretben örökítették meg ezt a vulkánt
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) fotósai általában az éjszakai égboltra irányítják kameráikat, néha azonban nappal is érdemes néhányat kattintani.
A déli sarkvidéken született, de Finnországban található ez a kráter
Egy több mint félmilliárd évvel ezelőtti becsapódás nyoma a finn táj ékessége és érdekessége, ám kalandos úton került oda.
Épül a kínai nagy napelemfal
5 kilométer széles és 400 kilométer hosszú lesz az a sáv, amelyre Kína napelemeket telepít a sivatagban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
