Bevált az Aral-tó megmaradásáért épített gát

Az egykoron a Föld negyedik legnagyobb tavának számító Aral-tó az 1960-as évektől fokozatosan kiszáradt a tavat tápláló két nagy folyó, az Amu-darja és a Szir-darja vizének öntözésre való elvezetése miatt. A víz eltűnése katasztrofális következményekkel járt a tóparti népesség illetve a térség ökológiájára nézve. Az Aral-tó 2004-re elveszítette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90 százalékát. Az egykor írországnyi területű sóstó először egy északi és egy déli részre szakadt, majd a déli rész 2003-ban tovább osztódott két kisebb tóra.

A régi és az új partvonal közötti területet időközben gyíkok, pókok, varacskos disznók, tevék népesítették be, továbbá fémhulladék-kereskedők vették birtokba, akik a szárazra került, rozsdásodó hajótesteket fosztogatták.

A Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföld sivatagos-félsivatagos vidékén elterülő tó és a környékén élők életében biztató változást hozott a 2001 és 2005 között a Világbank és a kazah kormány által közösen épített gát, amely a Szir-darja vizének egy részét hivatott visszavezetni a tóba.

Az egykor volt hatalmas állóvíz halálának néma tanúi a kiszáradt tófenéken rozsdásodó kísértethajók.

A 88 millió dollárból (15, 5 milliárd forintból) épült Kokaral-gát hatására a víz 2006 nyarára 25 kilométerre megközelítette az egykor jelentős, a tóval azonos nevű kikötőváros szélét, amely a vízszint mélypontján 100 kilométerre távolodott a parttól. A Világbank becslései szerint a víz néhány éven belül akár a város szélét is elérheti.

A beavatkozás hatására a kisebb, északi tó vízszintje mintegy 8 méterrel emelkedett, miáltal csökkent a tó vizének sóssága és a térség mikroklímája is hűlni kezdett. A tavat visszahódító édesvízi halak a Világbank adatai szerint 2007-ben 2 ezer tonnás fogást biztosítottak, miközben 2004-ben a hálókban csak 52 tonna hal maradt. A kiszáradási folyamat kezdete előtt évente mintegy 40 ezer tonna hal adta a helyi halászok megélhetését.

Az Aral-tó kiterjedése 1985 augusztusában (forrás: NASA)

A gát visszahozta a tó környékén élők reményeit. Az 1960-as évektől a tóparti, nagyrészt halászatból élő falvak elnéptelenedtek, az emberek munkát keresve a városokba vándoroltak. Most a vízszint emelkedésével, a halak elszaporodásával egyre többen térnek vissza, hogy újra szerencsét próbáljanak gyerekkoruk – vagy épp apáik – világában.

Az Aral-tó kiterjedése 2009 augusztusában

A ígéretes folyamat azonban csepp a tengerben. A pozitív változások eltörpülnek a tó egészének sorsához képest. Az Aral-tó háromnegyedét igazgató Üzbegisztán mára teljesen feladta a sóstó megmentésének tervét, és letette voksát a szépen profitáló gyapotföldek mellett. Az üzbég tervek között szerepel a kiszáradt tómeder alatt potenciálisan rejlő földgáz- és kőolajkincs kiaknázása is.

Kapcsolódó cikkek: