Fókuszban Koppenhága – az első napok

Kora reggel már aktivisták tömege várta az érkezőket. A Greenpeace-esek villogó kitűzőket osztogattak Politicans talk, leaders act! (A politikusok beszélnek, a vezetők cselekednek!) felirattal. Később sorra érkeztek más civil szervezetek képviselői is. Voltak akik makkot osztogattak, voltak akik színdarabot adtak elő. Olyanok is voltak, akik szerint a globális felmelegedés igazából csak egy hatalmas összeesküvés, aminek az értelmi szerzője a brit Fülöp herceg…

Bent a konferenciaközpontban a kiállító csarnokban civil és kormányzati szervezetek és vállalatok mutatkoznak be saját standjaiknál. Ezeket elhagyva jutnak a delegáltak egy folyosóra, ahol a WWF két kaput állított fel, melyek közül az egyiken át kell haladni. Mindenki választhat. A piros kapun a „globális felmelegedés“ olvasható, míg a zöld kapun a „Szavazz a földre!” kifejezés szerepel. A piros kapu felé egy hővédő ruhába öltözött fiatalember próbálja csábítani az érkezőket, míg a zöld felé egy csapat civil aktivitsa hívogatja őket. Természetesen a kék kapu vezet tovább a konferencia termeihez.

A hivatalos nyitó ceremónia késve indult. A beszédek előtt egy kisfilmet vetítettek le, amelyben egy kislány rémálmai szerepelnek arról, ahogyan a klímaváltozás különböző hatásai elérik őt, hiába menekül. Amikor felébred, édesapja megmutat neki egy honlapot (Raise Your Voice), ahol ő is elmondhatja véleményét a klímaváltozásról, és felszólíthatja az államok vezetőit, hogy ideje cselekedni.

A pódiumon Dánia miniszterelnöke Lars Løkke Rasmussen, Koppenhága polgármesternője Ritt Bjerregaard, az IPCC elnöke Dr. Rajendra Pachauri, valamint UNFCCC főtitkára Yvo de Boer foglaltak helyet, akikhez később Connie Hedegaard, a konferencia elnöke is csatlakozott, aki 2014-ig az Európai Bizottságban felel majd a klímaváltozással kapcsolatos ügyekért.

Rasmussen miniszterelnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás nem ismer határokat, mindnyájunkat érint. Kifejtette, hogy erőteljes globális megállapodásra van szükség, mely sürgetőbb, mint valaha. Azt is elmondta, hogy magán a konferencián is nagy hangsúlyt fektettek a környezettudatosságra. A büfékben kapható élelmiszerek kétharmada bioélelmiszer, palackozott vizet pedig nem árulnak a konferenciaközpontban, helyette ingyen fogyasztható ivókutakból a „kiváló koppenhágai” csapvíz. A beszédét így zárta: „Koppenhága egy szebb jövő reménye”.

Bjerregaard polgármesterasszony beszédében kiemelte, hogy bizony az utolsó percben járunk, amikor még egy erőteljes megállapodással megelőzhetjük a globális katasztrófát. Elmondta, hogy Koppenhága maga is ambiciózus kibocsátáscsökkentési célokat tűzött ki maga elé. Hozzétette, a városnak már most sem kell szégyenkeznie, hiszen a lakosok fele naponta jár biciklivel, az ivóvíz kiváló minőségű és a legtöbb háztartásban már korszerű fűtéstechnológiát alkalmaznak. Beszéde végén arra kérte a delegáltaknak, hogy „írják alá a megállapodást és hagyjunk meg egy zöldebb bolygót a jövőnek”.

Dr. Pachauri, az IPCC főtitkára kiragadott néhány megdöbbentő adatot az IPCC kutatási eredményeiből, így például a globális átlaghőmérséklet folyamatos növekedéséről és a tengerszint emelkedéséről is beszélt. Kiemelte, hogy a kibocsátásoknak legkésőbb 2015-ben tetőzniük kell. Beszédében elhangzott, hogy nem szabad, hogy megtévesszenek az olyan híresztelések, mint az egyik angol kutatóintézet adattárának feltörésekor szárnyra kapott pletykák. Ezek arról szóltak, hogy a hőmérsékleti adatokat kozmetikázták, és azok nem mutatnak, vagy nem olyan ütemű változást mutatnak, mint ahogyan a tudósok azt később bemutatták. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az adatok hitelesek és több független szakértő hosszas munkájának eredményei, így tökéletesen megbízhatók. Beszédét azzal zárta, hogy
az IPCC kutatási eredményeinek birtokában kijelentheti, hogy feltétlenül szükséges a megállapodás a szigorú korlátozásra.

Az UNFCCC főtitkára Yvo de Boer beszédét egy hatéves kisfiú történetével kezdte, aki egy áradás következtében elszakadt a családjától és csupán egy évvel később talált rá nagymamájára, de a szüleit azóta sem látta. Beszédében úgy vélekedett, hogy három olyan tényező van, amelyről a kormányoknak mindenképpen meg kell állapodniuk a konferencia végéig: tervek az azonnali cselekvésre; tervek a kibocsátások csökkentésére (beleértve ennek pénzügyi vonatkozásait és a fejlődő országok megsegítését is), és végül egy hosszú távú, mindenki számára követhető alacsony kibocsátású jövő képének meghatározása.

Connie Hedegaart szerint most kell megszületnie a megállapodásnak, mert még sohasem volt ennyire erőteljes az ezt célzó politikai akarat. Véleménye szerint, ha most nem állapodnak meg az államok vezetői, akkor legközelebb évek múlva kerülhet újra sorra a megállapodás, akkor pedig már túl késő lesz. A konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy nem kell választani a gazdasági fejlődés és a klímatudatosság között. Azt kívánta a delegációk tagjainak, hogy amikor a konferencia végén majd felállnak és egymás szemébe néznek, azt úgy tegyék, hogy később majd a jövő generáció szemébe is büszkén nézhessenek. „Kezdődjön az alacsony szénigényű korszak!” – zárta le beszédét az elnök.

Másnap megkezdődött az érdemi munka a Bella Center konferenicaközpontban, miután felálltak munkacsoportok.

Az elkövetkező két hétben rendkívül sok témában kell a delegációknak egyeztetniük, hiszen a résztvevő 192 ország érdekei és céljai sokszor nincsenek összhangban, viszont az érdekellentétek tengerében is muszáj lesz majd kompromisszumra jutniuk. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy a kiotói jegyzőkönyv csupán nagyjából 20 oldalas, míg a jelenlegi megállapodás tervezete körülbelül 200 oldal terjedelmű.

Az elkövetkező hétben a delegáltak különböző kisebb-nagyobb csoportokban értekeznek majd a megállapodás egyes részkérdéseiről. A fő témák a következők:

Technológiai transzfer

A különböző tárgyalások eredményeit javaslatokba öntik majd, amelyek a végső megállapodásba is bekerülhetnek, ha azt a résztvevő országok elfogadják. Az egyeztetések középpontjában kedden főleg a különböző tanácsadó testületek és bizottságok ülései álltak. A tárgyalások mostani, kezdeti szakában elsősorban az éghajlatváltozáshoz kötődő tudományos munkákról, kutatási eredményekről és különféle, a témákhoz kapcsolódó tanulmányokról értekeztek. Kiemelt témaként került elő a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM).

A tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM – Clean Development Mechanism) a kibocsátások csökkentésnek egy olyan rugalmassági eleme, amely megengedi a fejlett országoknak (pontosabban a kiotói jegyzőkönyv I. mellékletében felsorolt 41 országnak), hogy úgy csökkentsék a kibocsátásaikat, hogy egy fejlődő országban valósítanak meg olyan projekteket, amelyek csökkentik az ország szén-dioxid kibocsátását. Ezáltal a globális kibocsátás úgy csökken, hogy nem a hazai, vélhetően drágább intézkedéseket hozzák meg, hanem egy fejlődő országban ruháznak be, amely olcsóbb és egyben segítséget is jelent az elmaradottabb országok számára. A rendszert már több kritika is érte, ezért a koppenhágai tárgyalások egyik fontos vitapontját képezi.

Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára optimizmusát fejezte ki. Szerinte elérhető a szigorú klíma-megállapodás, mely azonnali intézkedésekben valósulhat meg. Ő maga is hamarosan a dán fővárosba érkezik, hogy fogadja azt a 110 államfőt, akik megerősítették érkezésüket a konferenciára. Megjegyezte, hogy a WMO (World Meteorological Organization) legfrissebb kutatásai szerint a 21. század első évtizede volt a valaha mért legmelegebb. Ráadásul a 2009-es év lesz várhatóan az 5. legmelegebb esztendő 1850 óta. A főtitkár minden államfőt arra buzdít, hogy járuljon hozzá egy igazságos és szigorú klímamegállapodáshoz, mert csak így tudjuk elkerülni a globális katasztrófát.

A konferenciaközponton kívül is zajlottak az események. Tegnap este volt a megnyitója a Hopenhagen rendezvénysorozatnak, amely hatalmas koncerttel és a világ legnagyobb földgömbjével köszöntötte a konferenciát.

A ENSZ klímakonferencia mellett folyik egy másik találkozó is a városban. Christiania szabad városa rendezi a „Climate Bottom Meeting” nevű találkozót, amely alulról, a közösségek szintjéről vizsgálja a klímaváltozást és korunk más kihívásait.

Christiania Koppenhága egyik városnegyede, egy korábbi katonai terület. A 34 hektáros elhagyatott laktanyát 1971-ben házfoglalók vették birtokba, és egy sajátos közösségi önigazgatást vezettek be. A Dán kormány úgy döntött, hogy Christiania fennmaradhat, így a közösség a mai napig létezik.

Christiania lakóinak felfogásához illeszkedik a Climate Bottom Meeting gondolata, hogy ne a vezetők döntsenek a közösségek sorsáról, hanem maguk a közösségek. Ennek megfelelően a világ minden tájáról meghívott előadók (eszkimók, amazóniai őslakosok) nem vezetők, hanem egyszerű emberek, akik itt arról mesélnek, hogyan érinti az ő közösségüket az éghajlatváltozás.

A rendezvény egy hatalmas cirkuszi sátorban folyik, amit fával fűtenek, így az esemény karbonsemleges. A találkozó keretében minden nap jelképesen eltemetnek valamit. Kedden például a gazdasági növekedést, csütörtökön pedig a magányt.

További információk a Koppenága.blog.hu oldalon.

Ahsbahs Krisztina – Benkő Dániel
WWF Magyarország