Egy Afrikát átszelő „Nagy Zöld Fal” állítja meg a Szahara terjeszkedését?

Az ültetett élő fákból álló fal, amelynek projektjét szenegáli tisztviselők ismertették a tavaly decemberi koppenhágai klímacsúcson, a tervek szerint Szenegál és Dzsibuti között keresztben teljes egészében átszelné a fekete kontinenst. „A fal létrehozásának fő célja, hogy gátat vessen a sivatag előrenyomulásának” – nyilatkozta Abdoulave Wade projektvezető.

Az ENSZ IPCC jelentése szerint a Szahara déli peremén sorakozó nyugat- és közép-afrikai országokban a globális felmelegedés hatására a csapadékmennyiség jelentős mértékben csökkenni fog, és számos területet érint az elsivatagosodás veszélye.

A gabona elpusztul, a talaj erodálódik – tönkretéve a mezőgazdaságból élő lakosságot. Előrejelzések szerint amennyiben a trend folytatódik, 2025-re Afrika mezőgazdasági területeinek akár kétharmadát is elnyelheti a Szahara homokja.

„A fák mindig is hatékonyan gátolták a sivatag terjeszkedését. Útját állják a szélbetöréseknek, a homokviharoknak, a gyökérzet javítja a talaj egészségét, élénkíti a talajéletet, s ezzel jelentős mértékben csökkenti az eróziót is” – jelentette ki Patrick Gonzáles, a kaliforniai Berkeley Egyetem Erdészeti Központjának munkatársa. A szakember szerint a projekt sikeressége szempontjából döntő jelentőségű, hogy a fal létrehozásakor a megfelelő fafajokat válasszák ki. Hasonló faültetési kísérletek korábban éppen a miatt hiúsultak meg, mert idegen fafajokat ültettek, amelyeket a kíméletlen sivatag gyorsan kipusztított.

A sivatag terjeszkedését meggátoló fal ötletét először Olusegun Obasanjo nigériai elnök szorgalmazta 2005-ben, amit két évvel később az Afrikai Unió is elfogadott. Mind a 11 érintett ország, amely elfogadta a tervet, elkötelezte magát, hogy anyagilag támogatja a projektet. A kezdeti lelkesedés azonban hamar megtorpant. A szükséges 7000 kilométer hosszú fasorból ez idáig néhány, mindössze 525 kilométer összhosszúságú szakasz valósult meg, valamennyi Szenegál területén.

Koppenhágában Wade hangsúlyozta, hogy a fal ügyét prioritásként kezelik, és már felkérte a projektben dolgozó tudósokat, hogy olyan szívós fajokat válasszanak ki, amelyek emberi beavatkozás nélkül is képesek átvészelni a szárazságot.

„Az elnök egy dologhoz ragaszkodott: a munkát azonnal el kell kezdeni. Örülünk, ha más nemzetközi szervezetek is csatlakoznak hozzánk, de nekünk ezt velük vagy nélkülük, mindenképpen meg kell csinálnunk a népünk, a lakosság érdekében” – tette hozzá Ndiawar Djeng, a szenegáli környezetvédelmi minisztérium szakembere.

A Száhel övezet kiterjedése Afrikában. Ez a terület a Szahara déli pereméhez közvetlenül kapcsolódik; vegetációja száraz tövises szavannanövényzet. Ezt a területet fenyegeti leginkább az elsivatagosodás veszélye; s a tervek szerint a „Zöld Fal” is ezen a vidéken szelné át K–Ny-i irányban Afrikát.

Ez a buja, zöld csatorna a sivatag széle mentén segítséget jelenthet azoknak a gazdálkodóknak, akik a szárazság és a termőföld degradációja miatt korábban már elhagyták szülőföldjüket, sőt, a „környezeti menekültek” exodusának is elejét veheti. Az IPCC jelentése szerint a szegénységben élő afrikaiak 70 százaléka megélhetését alapvetően a gazdálkodás biztosítja. Azonban a szárazodás, a sivatagosodás és más időjárási katasztrófák arra késztetik a gazdálkodókat, hogy elhagyják földjeiket, és csatlakozzanak az Észak- illetve Közép-Afrikából való kivándorlók tömegeihez.

A mintegy 15 kilométernyi szélességű fasor pozitív változást hozhat a környezetben, helyreállíthatja a talajt, ami lehetővé teszi, hogy a földeken ismét növényt termeszthessenek, és az állattartás feltételeit is nagyban megkönnyíti.

Szenegál esővíztározók megépítését is tervezi a fal mentén – ez életmentő lehet olyan vidéken, ahol az év mindössze három hónapjában lehet csapadékra számítani.

„Franciaország azzal segíti munkánkat, hogy katonákat küld, akik részt vesznek a fasor ültetésében illetve a tározók építési munkálataiban” – nyilatkozta Wade elnök.

A szakértők szerint a gigantikus „zöld gát” bizonyos mennyiségű légköri szén-dioxid megkötését is biztosítani fogja, továbbá ritka növények és állatok számára menedékként is funkcionálhat. A fák közül néhány önmagában is értékes termést hozhat. Például az őshonos szenegáli akácia, amely a „Nagy Zöld Fal” legalapvetőbb növénye, gumiarábikumot produkál, ami különböző fogyasztási cikkek, így például üdítőitalok fontos összetevője. Djeng szerint a farmereknek lehetőségük lesz begyűjteni a nedvet, továbbá a kész fasor fáinak fenntartható mértékű kitermelésével faszénhez illetve szerszámalapanyagokhoz is hozzájuthatnak.

„Szenegál még többet tehet a gazdálkodókért a sivatagosodásnak gátat vető ősrégi módszerek alkalmazása révén” – hangsúlyozta Gonzáles. A Száhel övezetben élő törzsek például régóta sikeresen alkalmazzák az ún. természetes regenerációt földjeik visszaerdősítésében. E módszer lényege, hogy a földművelők a környéken begyűjtött magokból nevelt őshonos facsemetéket ültetnek és termesztenek a földeken, elzárva azokat a legelő állatállománytól.

A „Zöld Falat” alkotó legfontosabb fa az akácia (Fotó: Tim Laman)

„A Zöld Fal” kevésbé sikeresen megvalósítható, mint az eredeti természetes földhasználati módszer támogatása illetve megerősítése” – jelentette ki Gonzáles.

Matt Brown, a Nature Conservancy Afrika Programjának tanácsadója ennél is kevésbé optimista. A szakember szerint a „Zöld Fal” nem fogja meggátolni a Szahara további dél felé húzódását. E nagyszabású projekt helyett a kormányoknak a még meglévő növényzet- és víztartalékokat kellene megóvniuk a túlhasználástól.

„Igaz, hogy a „Zöld Fal” projekt elképesztően merész vállalkozás, de néha bizony szükség van arra, hogy valaki ehhez hasonló „nagy dolgot” találjon ki, hogy felhívják a figyelmet a problémákra” – mondta el Brown.

Kapcsolódó cikkek: