Túl, túl, Skótföld peremén messze túl

Írta: Lynne Warren
Fényképezte: Jim Richardson

Régen történt már, egészen pontosan 1948-ban, hogy Michael Robson felütött egy képes újságot, s képzeletét abban a szempillantásban elragadták, az untig ismert angol vidékről Skócia északnyugati partszegélyére, a regényes Hebridák tenger övezte tájaira röpítették a festői fotográfiák.

Valahányszor csak tehette – először az iskolai szünidőkben, később pedig, ha el tudott szabadulni a munkából –, Michael örömest engedett a szigetek csábításának. Hol gőzhajón, hol autóbusszal vagy csónakkal, néha pedig gyalogszerrel indult kalandteli barangolásaira. A skót partoktól idővel eljutott Skye hegyvidékére, Lewis és Harris fjordjaihoz, sőt egy ízben még távolabb merészkedett: sok-sok kilométernyi óceánt átszelve felkeresett egy évszázada lakatlan, zsebkendőnyi szikladarabot.

A Belső- és Külső-Hebridákat, merthogy róluk van szó, ötszáznál több sziget és zátony alkotja. Vad záporok áztatta, örök szelek tépázta, ködbe burkolózó földdarabka mind, körülöttük a szilaj tenger a legrátermettebb hajósokat is alaposan próbára teszi. Néha egészen valószerűtlen, már-már trópusi kékben ragyognak itt a vizek, aztán egyetlen nap alatt minden megváltozik – ijesztő acélszürkébe fordul, fehér tajtékot okádó, dühödten bömbölő szörnyeteggé válik az óceán.

Kegyetlen tengermellék ez, mégis évezredeken keresztül viaskodtak érte. Kelták és vikingek, később skótok és angolok csaptak össze, hogy uralhassák a partokat. Mára a Hebridák alig néhány tucat földdarabjának maradt lakója. „Igen, emberpróbáló vidék ez, de nem embertelen” – mondja imádott szigeteiről Robson.

Amúgy, ha éppen nem csatáztak érte, a britek vajmi keveset izgatták magukat a Hebridák miatt. A 18. század neves írója-gondolkodója, Samuel Johnson említette egy helyütt, hogy a Hebridáktól délre élő honfi társai jottányival sem tudnak többet erről a tenger övezte tájról, mint mondjuk a messzi Borneóról vagy Szumátráról. Vagy ha mégis tudtak, a kortársak legfőképpen azon tanakodtak, miként lehetne „följavítani” a Hebridák gazdaságát. Mit lehet ott termeszteni? Rejt-e a föld valami értékes ásványkincset? Egyáltalán, mekkora népességet tarthat el ott egy-egy sziget, és mekkora jövedelmet hozhat? Maga Johnson naplót is írt a Hebridákon tett utazásáról, ám leginkább azt taglalta benne, micsoda rettenetes hányattatásokon kellett keresztülmennie, és mily rémesen kényelmetlenek ott a szálláshelyek.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. februári lapszámában.