A Világegyetemet mozgató rejtélyes jelenségre találtak bizonyítékot

A tudósok 2008-ban számoltak be azon felfedezésükről, amely szerint több száz, a Tejútrendszerhez hasonló galaxist figyeltek meg, amelyek több mint 3, 6 millió km/óra sebességgel haladtak azonos irányba. Ezt a furcsa mozgást nem lehet a tömegmegoszlás mai modelljével megmagyarázni. Ezért a kutatók előálltak egy egyelőre vitatott ötlettel, amely szerint a rendszereket az ismert Univerzumon kívül lévő gravitáció mozgatja.

Most ugyanaz a kutatócsoport úgy véli, hogy a sötét folyam messzebbre terjed ki a Világegyetemben, mint ahogyan azt előzetesen vélték: akár 2, 5 milliárd fényévnyire is lehetnek a Földtől.

„Két további év kutatási eredményeit felhasználva kétszer is utána számoltunk a tejútrendszerek számának, és most már tisztán látjuk a folyamot, tisztán látjuk, hogy ugyanabba az irányba haladnak” – nyilatkozta a kutatás vezetője, Alexander Kashlinsky, a NASA Marylandi Goddard Space Flight Központjának asztrofizikusa. „Úgy néz ki, hogy következetesen áramlanak egy irányba” – tette hozzá.
A kutatás megerősíti azt az elméletet, amely szerint az ősrobbanás előtt egy nagyobb darab anyag került ki az ismert Univerzumon kívülre, ez viszont arra utal, hogy az Univerzumunk egy nagyobb dolog, egy multiverzum része.

Sötét folyam az égig ér
Kashlinsky és kollégái először akkor vették észre a sötét folyamot, amikor a tejútrendszerekben tanulmányozták a gáz útját, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásra való hatását.

A WMAP-ból (Wilkinsoni Mikrohullámú A. Szondából) származó adatok meg tudják mutatni a hőmérséklet változásának időpontját, amely akkor történik, amikor a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás áthalad a galaxisban található gázokon. Ezek a gázok a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból fényeket szórnak szét, ahogyan keresztülhaladnak a tejútrendszereken, mint ahogyan a Föld légköre szórja szét a hunyorgó csillagok fényét. De a tejútrendszer szintén mozgásban van a háttérsugárzást illetően, ezért a szórt fényt a továbbiakban eltorzítja a Doppler hatás. Ez a torzítás a hőmérséklet változásában jelenik meg, amelyeket a WMAP adatok mutatnak, s ezekből megfigyelhető a raj mozgásának iránya és sebessége.

„Nagyon nehéz különválasztani az egyes egyéni galaxisok hőmérséklet-változását” – mondta Kashinsky, ezért az eredeti tanulmány 700 rendszert vizsgált.

A „sötét folyamként” ismert rejtélyes mozgásban részt vevő Coma-galaxiscsoport (Forrás: National Geographic)

Az új kutatás úgy véli, hogy mintegy 1400 tejútrendszer van együttes mozgásban.
A továbbiakban a csapat számításaikat tesztelte, összehasonlította a különböző tejútrendszerek ragyogását a WMAP adatokban mért hőmérséklet-változások erősségével. Minél ragyogóbb egy tejútrendszer – azokban forró gázok vannak – annál nagyobb az elvárt hatása a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásra, és ez az, amit az új kutatás most megerősített.

Kashlinsky azon tűnődik, hogy a sötét folyam „a teljes látható univerzumon” átfolyik-e vagy 47 milliárd fényévnyire tőlünk megáll. Ez illeszkedne az elképzeléshez, amely szerint a tejútrendszereket az ismert horizontok közötti található anyag mozgatja.

A sötét folyamot szerinte sokkal nehezebb elméletileg megmagyarázni, ha közel jön a Földhöz (2, 5 milliárd fényévre) és aztán megáll.