Vékony jégen

Írta: Brook Larmer
Fényképezte: Jonas Bendiksen

Biztosan haragosak odafent az istenek.

Jia Son csak így tudja magyarázni a faluja fölött kibontakozó katasztrófát. „Megbontottuk a világ rendjét, büntetést érdemlünk tehát az istenektől” – jelenti ki megfellebbezhetetlenül az 52 éves tibeti földműves, a hegyes-völgyes kínai Yunnan tartomány hithű buddhista lakója.

Meleg a nyári délután, Jia Son azonban lankadatlanul kaptat fölfelé. Bő két kilométernyi utat kell megmásznunk a Mingyong-gleccser völgyében, a felhőkbe burkolózó szent hegy, a 6740 méter magas Kawagebo oldalában. Jégnek itt egyelőre semmi nyomát nem látom – helyette olvadékvíz táplálta, iszapszürke folyam hömpölyög alattunk. Száz-egynéhány esztendeje még Mingyong falu peremét nyaldosta a gleccser, de azóta egyre jobban visszahúzódik. Az utóbbi tíz évben már egészen riasztó iramban apad a jégár, minden évben futballpályánál nagyobb területet hagy csupaszon. Nagyon nem helyénvaló, sőt ijesztő viselkedés ez egy ősrégi jégfolyamtól.

„Tíz éve itt még mindent jég borított” – dünnyögi Jia Son, miközben átkecmergünk a bozótos, kőgörgeteges terepen. Aztán a fejünk fölé, a hegyoldalban 60 méter magasan húzódó jakcsapásra mutat: „Volt, hogy egészen odáig nyomult a gleccser. Át kellett hajtanunk a jószágot a jégen, hogy eljussunk a felső legelőkre.”

Újabb kanyarulaton jutunk túl. Végre föltűnik a gleccser nyelve: vészjóslón feketéllik, tele van sárral és porrá gyalult kövek darabjaival. A jégfolyam vize egykor olyan kristálytiszta volt, hogy a szertartásokon magát Buddhát jelképezte. Ma viszont rengeteg benne az üledék, jószerével ihatatlan. A gleccserjég hajdan tükörsima felszínén több mint egy kilométer hosszan repedések tömkelege éktelenkedik. A kráterek alján még kékeszölden csillog a jég, de a ragyaverte felszín jelzi: valami nagy baj van készülőben. „Beteg, sorvad az óriás. És ha a szent gleccser elpusztul, mi hogyan élhetünk tovább?” – borong Jia Son.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. áprilisi lapszámában.