„A kínai gátak megölik a Mekongot”

A konferencián, amelynek színhelye a thaiföldi Hua Hin tengerparti üdülőhely volt, a négy tagállam miniszterelnöke vett részt, a partnerek és a kapcsolódó nemzetközi szervezetek is képviseltették magukat. Az esemény kapcsán a világsajtó részletesen foglalkozott az utóbbi időszak legsúlyosabb szárazsága által sújtott Mekong-medence problémáival.

A szeszélyes délkelet-ázsiai óriásfolyó csaknem 4900 kilométer hosszúságban kanyarog tibeti forrásvidékétől a vietnami Ho Si Minh-városig (a korábbi Saigon). A Mekong fontos tényezője a part menti országok gazdaságának, ám Délkelet-Ázsia legnagyobb folyama haldoklik, a partjai mentén végbemenő erőltetett iparosítás megbolygatta az ökoszisztémát és nyugtalanítja a lakosságot.

Amióta Kína erőteljes erőmű-építésbe kezdett a folyó felső szakaszán, bizonytalanná vált annak a 60 millió embernek az élete, aki a víz, az élelem és a közlekedés szempontjából egyaránt a Mekongtól függ. Az ENSZ környezetvédelmi programja és az Ázsiai technológiai intézet által készített, 2009-ben közzétett közös jelentés szerint a kínai gátépítések komolyan veszélyeztethetik a Mekongot és természeti kincseit.

A folyó szintje az utóbbi időszak szárazsága nyomán olyan alacsony szintre süllyedt, amire 50 éve nem volt példa. „Régen a vízhozam évszakonként változott, most Kínától függ” – idézte a a párizsi Le Figaro egy thaiföldi halász szavait. A Bangkok Post vezércikke szerint „a kínai gátak megölik a Mekongot”.

A Terra nevű szervezhet egyik ökológusa, Montre Csantavong szerint Kína az erőművek gazdasági követelményei szerint gazdálkodik a folyó vízével. Csak ezzel magyarázható, hogy az utolsó kínai megfigyelőponton a száraz évszak közepén, amikor egy csepp eső sem esik, a vízszint néha váratlanul megemelkedik.

Carl Middleton, az International Rivers nevű szervezet szakértője úgy fogalmazott, hogy az elmúlt másfél évtizedben „a folyó egyetlen óriási áramfejlesztővé változott.” Kína, óriási energiaéhségét csökkentendő már felépített négy nagy erőművet és további négyet tervez, ezzel mintegy rátette a kezét a folyóra – anélkül, hogy szomszédaival akárcsak konzultált volna. Az ökológusok attól tartanak, hogy ez veszélyezteti a halászok és a halászat jövőjét – annál is inkább, mert 11 további erőművet terveznek Kambodzsában, Laoszban és Thaiföldön is. A Mekongban élő 1500 halfaj különleges természeti kincset képvisel. A gátak legvitatottabb következménye a vándorló halak útjának eltorlaszolása, illetve a vietnami delta rizsgazdaságának veszélyeztetése. Az utóbbi feltételeit az rontja, hogy a gátak visszatartják a folyó által sodort termékeny iszapot. Kambodzsában, az áramlatoktól és az áradásoktól leginkább függő országban még éhínségek bekövetkeztétől is tartanak, de Laosz valamennyi nagyvárosa és a vietnami Ho Si Minh-város is a folyó partján épült, a vízhozam csökkenése és a víz szennyeződése valamennyit veszélyezteti.

A problémák orvoslásához a Mekong-menti országok közös fellépésére lenne szükség, ebben játszhatna fontos szerepet az 1995-ben létrehozott Mekong-bizottság – ám hatásköre korlátozott, és Kína nem is csatlakozott a szervezethez. A Le Figaro idézte Carl Middletont, aki szerint sürgős lépésekre lenne szükség, mert a gátak sokasodása ezen a nagy folyón akár nemzetközi konfliktusra is vezethet.

A bizottság hétfői csúcsértekezletének közleménye, amelyet a négy állandó tag adott ki, mindazonáltal pusztán az összehangolás fontosságát hangsúlyozta, a vitás kérdésekre csak annyiban célzott, hogy felsorolta a Mekong-medencében szükséges nemzetközi együttműködés feladatait. Kínának, amely külügyminiszter-helyettes vezette küldöttséggel volt jelen a tanácskozáson, a záróközlemény köszönetet mondott azért, hogy a folyó felső folyására vonatkozó hidrológiai adatokat bocsátott a Mekong-bizottság rendelkezésére. A négy miniszterelnök állást foglalt a „dialógus-partnerekkel – tehát többek között Kínával – való együttműködés bővítése, továbbá a fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés és az életminőség javítása mellett, és hangsúlyozta azt, hogy növelni kell az erőfeszítéseket a Mekong-medence természeti erőforrásainak megőrzésére, a velük való fenntartható gazdálkodásra és a medence erőforrásainak ésszerű felhasználására.

Nguyen Tan Dung vietnami miniszterelnök felhívta a két „dialógus-partnert”, Kínát és Myanmart, hogy csatlakozzanak a Mekong-bizottsághoz, ez azonban nem került be a közös nyilatkozatba. A dokumentum beérte azzal, hogy a két országgal való együttműködés további erősítését szorgalmazza. A kínai média szintén nem említette a vietnami óhajt, viszont a kínai televízió megemlítette, hogy a tanácskozáson 27 tagú volt a kínai küldöttség, a legnépesebb a thaiföldi házigazdák delegációja után. Szung Tao kínai külügyminiszter-helyettes felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy országa „bátorítja az együttműködést és a kölcsönös bizalom erősítését a Mekong alsó folyása melletti országokkal”.

Kapcsolódó cikk:
Mekong: 10 év, ezer új faj