Rekordsebességű mélytengeri áramlatra bukkantak
0, 2 méter/másodperc az átlagsebessége annak a mélytengeri áramlatnak, amelyet ausztrál és japán kutatók fedeztek fel az Antarktisz körüli vizekben.
A Nature Geoscience című folyóirat legújabb számában megjelent tanulmány szerint az ausztrál és japán kutatók által felfedezett déli-sarkvidéki áramlat kulcsfontosságú szerepet játszik a globális óceáni cirkulációban, amely segít bolygónk megfelelő éghajlati viszonyainak fenntartásában, s az új felfedezéssel figyelemmel kísérhetik a klímaváltozás óceánokra gyakorolt hatását.. A szakemberek már korábban is találtak bizonyítékot az áramlat létezésére, azonban pontos adataik nem voltak róla.
„Nem tudtuk, hogy milyen szerepet játszik a globális cirkulációban, ám most már biztosan tudjuk, hogy nagyon fontosat” – jelentette ki Steve Rintoul, az Antarktiszi Klíma és Ökoszisztéma Központi Kutatóintézet (ACE CRC) munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A szakember szerint a maga 20 centiméter/másodperc átlagsebességével ez az eddig ismert leggyorsabb mélytengeri áramlat. „Ebben a mélységben, mintegy 3 kilométerrel a felszín alatt, ez a leggyorsabb áramlási sebesség, amellyel valaha találkoztunk és ez mindannyiunkat meglepett” – fogalmazott Rintoul.
Az áramlat másodpercenként több mint 12 millió köbméter hideg, oxigénben gazdag sós vizet szállít a Déli-sarkvidék térségében, majd lesüllyedve az óceánmederbe tovább folytatja útját északi irányba, az Indiai-óceán déli részén elterülő Kerguelen-plató környékére, ahonnan aztán további óceánmedencék felé veszi az irányt.
„A Kerguelen-plató körüli mélytengeri áramlás fontos részét képezi annak az óceáni áramlások alkotta globális rendszernek, amely meghatározza, hogy mennyi hőt és szén-dioxidot tudnak elnyelni az óceánok” – fejtette ki Rintoul. A kutatócsoport két éven keresztül tanulmányozta az áramlat sebességét, sótartalmát és hőmérsékletét. A paraméterek változását 4, 5 kilométer mélyen fekvő tengerfenékhez erősített mérőszerkezetek segítségével követték nyomon.
A kutatók vizsgálatainak középpontjában a globális éghajlatváltozás óceánokra gyakorolt hatása áll. A kutatók a jövőben azt kísérik figyelemmel, hogy a cirkuláció erőssége vajon megmarad-e a mostani szinten, vagy érzékenyen reagál a klímaváltozásra.
20 éve szállt le a Huygens űrszonda a Titán felszínére
A Szaturnusz legnagyobb holdja sűrű, átlátszatlan légkörbe burkolózik, így csak találgatni lehetett, milyen a felszíne – a leszálló szonda meglepő képeket küldött haza.
200 éves vulkáni rejtélyt sikerült megoldani
Eltompult és kékessé vált a Nap fénye az északi félteke jelentős részén, nagyjából 1 Celsius-fokkal csökkent a bolygónkon a hőmérséklet, és volt, ahol éhínség is kialakult.
Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig
A James Webb-űrteleszkóp a fő kisbolygóöv objektumait vizsgálta különös módszer segítségével, és 138 eddig nem látott égitestet fedezett fel.
Sólepárlók tarkítják a Rhone torkolatvidékét
A francia folyó Salin-de-Giraud falu mellett ömlik a Földközi-tengerbe, ahol hatalmas sólepárlók szolgálják az ember sóigényét és a vándormadarakat egyaránt.
Égi jelenségek 2025. január második felében
Holdfényesen kezdődik az időszak, a végén pedig lesz alkonyi és hajnali holdsarlónk is, együttállásokkal.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
