Taksony, Ilma, Filoména2020. november 29., vasárnap
Föld

Mi lesz veled, ózonlyuk?

2010.05.14.Admin
National Geographic Magyarország

A 25 évvel ezelőtt felfedezett ózonlyuk mérete a példátlan nemzetközi összefogásnak hála úgy tűnik, csökken. Vajon egy hasonló erőfeszítés a klímaváltozást is féken tartaná? És igaz az, hogy az összezáródó ózonlyuk valójában felerősíti a globális felmelegedést?

Veszélyben az ózonréteg
Milyen lehetett volna a 80-as évek hosszú haj és borhűtő nélkül? Szerencsére senkinek sem kellett ezen gondolkodnia: a Föld ózonrétegében hatalmas károkat okozó klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) használata helyett egyéb kémiai helyettesítő anyagokat használtak pl. hajlakkokban és hűtőszekrényekben.

Az 1920-as években feltalált halogénezett szénhidrogén-vegyületekről már bebizonyosodott, hogy rendkívüli mértékben felelősek az ózonproblémákért. Ezek a szintetikus kémiai anyagok felhasználásukat követően még évtizedekig kimutathatók a magas légkörben.

Földünk ózonrétege 15 és 30 kilométer magasságban öleli körül bolygónkat. Ez a hármas oxigénmolekulából álló védőtakaró elnyeli a Napból származó, az életre halálos ultaibolya sugárzás legnagyobb részét. Az ultaibolya sugárzás az emberekben bőrrákot és szürkehályogot, a halaknál, békáknál és rákoknál pedig szaporodási problémákat okozhat, és még az óceáni tápláléklánc alján lévő egysejtű planktonokat is veszélyezteti.

Ózonszületés
Az ózon úgy keletkezik, hogy az oxigénmolekulák (O2) magasan a légkörben a napfény hatására két szabad oxigénatomra bomlanak. Egy szabad atom könnyen rátapad egy egyben lévő O2 molekulára és már meg is született az ózon. A hármas oxigénmolekula aztán az UV sugárzás hatására újból elbomlik, és a folyamat kezdődik előlről. Ez az oda-visszaalakulás, amelynek következtében az ibolyán túli sugarak elnyelődnek, igen instabil, ezért más elemek könnyen károsíthatják. Ebben a ritka levegőben, az ultraibolya sugarak feltörik a CFC-ben lévő molekulák kötését, és a vegyületből szabad klóratomok szabadulnak fel. A klór ezt követően megsemmisíti az ózonmolekulákat, úgy hogy szinte kilopja belőlük az oxigén atomokat.

Ózonlyuk – sokkoló meglepetés
A tudósok az 1970-es évek óta tudnak azokról a kémiai anyagokról, amelyek az ózonréteg vékonyodását okozhatják. De 1985 májusában a Brit Antartkiszi Felmérésen dolgozó kutatók azzal sokkolták a világot, hogy bejelentették: óriási lyukat találtak az ózonpajzson az Antartkisz felett. A kutatók jelentése szerint technikailag már a 70-es évek óta megfigyelhető az ózonréteg nagymértékű elvékonyodása, magának az ózonlyuknak a növekedése.

 Az elmúlt év őszén készített műholdfelvételen jól megfigyelhető az Antarktisz feletti ózonlyuk. (Forrás: NASA)

Az elmúlt év őszén készített műholdfelvételen jól megfigyelhető az Antarktisz feletti ózonlyuk. (Forrás: NASA)

Az antartktiszi Halley Kutatási Központban gyűjtött adataik szerint az ózonlyuk kialakulásáért a CFC volt a felelős. Ez azért történhetett, mert a hideg és sötét antarktiszi telek során a légköri körülmények Déli-sarknál a CFC-ket csapdába ejtette. A tavaszi napfény aztán felszabadította a klóratomokat, amelyek az Antartkisz felett az ózonréteg 65%-át megszünették.

„Bolygónk nagyon gyorsan és nem várt irányban is képes változni” – jelentette ki Jonathan Shanklin, a brit kutatók egyike, aki részt vett az ózonlyuk kialakulásával kapcsolatos kutatásban, és társszerzője volt a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature hasábjain publikált tanulmánynak, amelynek témája az ózon lyuk évfordulója. „Senki nem gondolta volna, hogy ez történik majd az Antarktisz felett” – emlékezett vissza a szakember.

Egyhangú döntéssel az ózon megmentéséért
A riasztó felfedezés azonban elősegített egy nagy környezetvédelmi győzelmet: 1987-ben megfogalmazták az „Ózonréteg Károsító Anyagok Montreali Jegyzőkönyvét”. A paktum volt az első olyan ENSZ egyezmény, amelyet valamennyi tagország ratifikált. Megfogalmazta a CFC kivonásának fontosságát és az ózonréteg helyreállításának érdekében tett elvárásokat.

Ez a példátlan összefogás igazi eredményt hozott.

Paul Newman, a NASA goddardi űrrepülőközpontjának légkörfizikusa úgy véli, hogy ha hagyjuk, hogy a CFC használat az 1970-es években megszokott trend szerint növekedjen továbbra is, az ózon lyukmár beterítené az egész bolygót.

„A CFC használatának betiltása eleinte csak kis mértékben csökkentette az ózonlyuk nagyságát. A jó hír azonban az, hogy ha semmit sem tettünk volna, nagyon-nagyon szörnyű helyzetben lennénk most” – fogalmazott a szakember.

 Nemzetközi klímavédelmi konferencia 2007-ben – a Montreali Jagyzőkönyv 20. évfordulóján. Az 1987-es egyezményt az ENSZ valamennyi tagországa ratifikálta. A 2007-es konferencián részt vevő 191 ország megegyezett az ózonréteget károsító freonok gyártásának és használatának az addigi tervezettnél tíz évvel korábban történő teljes megszűntetésében. A konferencia eseményeiről korábban a <a href=National Geographic Online is beszámolt. (Forrás. NOAA)” />

Nemzetközi klímavédelmi konferencia 2007-ben – a Montreali Jagyzőkönyv 20. évfordulóján. Az 1987-es egyezményt az ENSZ valamennyi tagországa ratifikálta. A 2007-es konferencián részt vevő 191 ország megegyezett az ózonréteget károsító freonok gyártásának és használatának az addigi tervezettnél tíz évvel korábban történő teljes megszűntetésében. A konferencia eseményeiről korábban a National Geographic Online is beszámolt. (Forrás. NOAA)

Mostani számítások szerint 2080-ra a bolygónkat körülölelő ózonréteg az 1950-es évek szintjére áll vissza.

És mi a helyzet a globális felmelegedéssel?
A klímakutatók sürgetik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Vajon az ózonlyuk felszámolásával kapcsolatos eddigi eredmények szolgálhatnak számukra munícióként? Talán, vélik a kutatók, de a helyzet most merőben más, mint a 80-as években.

Az 1980-as évtizedben az emberek saját bőrükön és szemükön tapasztalhatták az ózoncsökkenés okozta egészségügyi veszélyeket, s ez a széles nyilvánosság vezetett a CFC-k betiltásához. Newman a NASA-tól úgy véli, hogy a folyamatos CFC növekedés romboló hatással volt az életre. „Ezért néhány helyen be kellett avatkozni, amelyet szerencsére meg is tettek, mielőtt igazán komoly gondok adódtak volna. Soha nem értük el a természeti katasztrófa határát. A jó ügy érdekében tett társadalmi és politikai összefogás pozitív irányba mozdította el a problémát.

„Az ózonréteg elvékonyodása által felvetett egészségügyi problémák azonnali társadalmi elkötelezettséget váltottak ki az ózonlyuk terjedésének megakadályozására” – mondta a Brit Antartiszi Felmérést végző Shanklin. A gyorsan felmelegedő bolygó valós veszélye ezzel ellentétben nem tűnik annyira közelinek.

A CFC betiltását követően a vegyészek elő tudtak állítani olyan helyettesítő anyagokat, amelyek segítségével a kivonást követő problémát gazdasági veszteség nélkül tudták átvészelni. A globális felmelegedés ezzel szemben politikai töltetű és a társadalmat megosztó témává vált. Az alternatív energiák használata vagy a fogyasztás csökkentése további gazdasági és geopolitikai normák szakadásához vezethet. „A CFC helyettesítés soha nem okozott ilyen méretű gondot” – tette hozzá Shanklin.

Az ózonsérülés gyógyulása másfelől az Antakrtisz felmelegedését jelenti?
Néhány tudós úgy véli, az ózonréteg elvékonyodásának megállítása a környezetvédelmi siker mellékhatásaként fokozhatja a globális felmelegedést, legalábbis az Antarktisz térségében.

Maga az ózon üvegházhatású gáz. Egy vékonyabb ózonréteg nemcsak csökkenti a Nap felől érkező hőt, hanem hozzájárul a sarkok körüli szelek felerősödéséhez.

 Gigantikus méretű jéghegy leszakadása az Antarktiszról. Az ózonlyuk begyógyulása hozzájárul a térség fölmelegedéséhez? (Fotó: Neal Young/National Geographic)

Gigantikus méretű jéghegy leszakadása az Antarktiszról. Az ózonlyuk begyógyulása hozzájárul a térség fölmelegedéséhez? (Fotó: Neal Young/National Geographic)

„Nehéz megmondani, hogy az ózonlyuk megszűnésének milyen globális hatása lenne, de úgy vélem, a bizonyítékok alapján kijelenthetjük, hogy az antartkiszi térségre hatással lenne, valószínűleg további felmelegedést okozna a területen” – vélekedett Shanklin. Ez drasztikusan megváltoztatná a tenger szintjének változását figyelő előrejelzéseket.

Ken Carslaw, a Leedsi Egyetemről társszerzője volt annak a tanulmánynak, amely szerint az ózonlyuk bezáródása felmelegedést okozhat az Antartktisz térségében. A kutató úgy véli, az ózonlyuk által okozott felmelegedés maga csak mellékhatás és nem fő ok. „Nem mondom azt, hogy a globális femelegedésről nyert ezen felfedezések miatt az ózonlyuk mellett foglalnánk állást” – mondta.

Szöveg: Brian Handwerk/National Geographic

Kapcsolódó cikk:
Csak évtizedek múlva tűnhet el az ózonlyuk

Hozzászólások

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló madár- és emlősfajoknak rövidebb az élettartamuk, mint „otthonülő" társaiknak, ám ezt azzal kompenzálják, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok utódot hoznak világra - tette közzé a hírt az MTI.

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Ennél magasabban még nem mutatták ki a szennyezést.

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

Korábban több szakértő is felvetette, hogy légköri mérnöki beavatkozással győzhetnénk le a klímaváltozást.

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Nagy fenyegetést jelent a veszélyeztetett tengeri emlősökre és teknősökre az Egyesült Államok körüli vizek műanyag-szennyezettsége - olvasható az MTI hírei között.

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A vadvilágot érintő, paraziták által hordozott betegségek egyre északabbra fognak terjedni a bolygó melegedésével egy új tanulmány szerint - tette közzé az MTI.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket