Mi lesz veled, ózonlyuk?

Veszélyben az ózonréteg
Milyen lehetett volna a 80-as évek hosszú haj és borhűtő nélkül? Szerencsére senkinek sem kellett ezen gondolkodnia: a Föld ózonrétegében hatalmas károkat okozó klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) használata helyett egyéb kémiai helyettesítő anyagokat használtak pl. hajlakkokban és hűtőszekrényekben.

Az 1920-as években feltalált halogénezett szénhidrogén-vegyületekről már bebizonyosodott, hogy rendkívüli mértékben felelősek az ózonproblémákért. Ezek a szintetikus kémiai anyagok felhasználásukat követően még évtizedekig kimutathatók a magas légkörben.

Földünk ózonrétege 15 és 30 kilométer magasságban öleli körül bolygónkat. Ez a hármas oxigénmolekulából álló védőtakaró elnyeli a Napból származó, az életre halálos ultaibolya sugárzás legnagyobb részét. Az ultaibolya sugárzás az emberekben bőrrákot és szürkehályogot, a halaknál, békáknál és rákoknál pedig szaporodási problémákat okozhat, és még az óceáni tápláléklánc alján lévő egysejtű planktonokat is veszélyezteti.

Ózonszületés
Az ózon úgy keletkezik, hogy az oxigénmolekulák (O2) magasan a légkörben a napfény hatására két szabad oxigénatomra bomlanak. Egy szabad atom könnyen rátapad egy egyben lévő O2 molekulára és már meg is született az ózon. A hármas oxigénmolekula aztán az UV sugárzás hatására újból elbomlik, és a folyamat kezdődik előlről. Ez az oda-visszaalakulás, amelynek következtében az ibolyán túli sugarak elnyelődnek, igen instabil, ezért más elemek könnyen károsíthatják. Ebben a ritka levegőben, az ultraibolya sugarak feltörik a CFC-ben lévő molekulák kötését, és a vegyületből szabad klóratomok szabadulnak fel. A klór ezt követően megsemmisíti az ózonmolekulákat, úgy hogy szinte kilopja belőlük az oxigén atomokat.

Ózonlyuk – sokkoló meglepetés
A tudósok az 1970-es évek óta tudnak azokról a kémiai anyagokról, amelyek az ózonréteg vékonyodását okozhatják. De 1985 májusában a Brit Antartkiszi Felmérésen dolgozó kutatók azzal sokkolták a világot, hogy bejelentették: óriási lyukat találtak az ózonpajzson az Antartkisz felett. A kutatók jelentése szerint technikailag már a 70-es évek óta megfigyelhető az ózonréteg nagymértékű elvékonyodása, magának az ózonlyuknak a növekedése.

Az elmúlt év őszén készített műholdfelvételen jól megfigyelhető az Antarktisz feletti ózonlyuk. (Forrás: NASA)

Az antartktiszi Halley Kutatási Központban gyűjtött adataik szerint az ózonlyuk kialakulásáért a CFC volt a felelős. Ez azért történhetett, mert a hideg és sötét antarktiszi telek során a légköri körülmények Déli-sarknál a CFC-ket csapdába ejtette. A tavaszi napfény aztán felszabadította a klóratomokat, amelyek az Antartkisz felett az ózonréteg 65%-át megszünették.

„Bolygónk nagyon gyorsan és nem várt irányban is képes változni” – jelentette ki Jonathan Shanklin, a brit kutatók egyike, aki részt vett az ózonlyuk kialakulásával kapcsolatos kutatásban, és társszerzője volt a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature hasábjain publikált tanulmánynak, amelynek témája az ózon lyuk évfordulója. „Senki nem gondolta volna, hogy ez történik majd az Antarktisz felett” – emlékezett vissza a szakember.

Egyhangú döntéssel az ózon megmentéséért
A riasztó felfedezés azonban elősegített egy nagy környezetvédelmi győzelmet: 1987-ben megfogalmazták az „Ózonréteg Károsító Anyagok Montreali Jegyzőkönyvét”. A paktum volt az első olyan ENSZ egyezmény, amelyet valamennyi tagország ratifikált. Megfogalmazta a CFC kivonásának fontosságát és az ózonréteg helyreállításának érdekében tett elvárásokat.

Ez a példátlan összefogás igazi eredményt hozott.

Paul Newman, a NASA goddardi űrrepülőközpontjának légkörfizikusa úgy véli, hogy ha hagyjuk, hogy a CFC használat az 1970-es években megszokott trend szerint növekedjen továbbra is, az ózon lyukmár beterítené az egész bolygót.

„A CFC használatának betiltása eleinte csak kis mértékben csökkentette az ózonlyuk nagyságát. A jó hír azonban az, hogy ha semmit sem tettünk volna, nagyon-nagyon szörnyű helyzetben lennénk most” – fogalmazott a szakember.

National Geographic Online is beszámolt. (Forrás. NOAA)” />

Nemzetközi klímavédelmi konferencia 2007-ben – a Montreali Jagyzőkönyv 20. évfordulóján. Az 1987-es egyezményt az ENSZ valamennyi tagországa ratifikálta. A 2007-es konferencián részt vevő 191 ország megegyezett az ózonréteget károsító freonok gyártásának és használatának az addigi tervezettnél tíz évvel korábban történő teljes megszűntetésében. A konferencia eseményeiről korábban a National Geographic Online is beszámolt. (Forrás. NOAA)

Mostani számítások szerint 2080-ra a bolygónkat körülölelő ózonréteg az 1950-es évek szintjére áll vissza.

És mi a helyzet a globális felmelegedéssel?
A klímakutatók sürgetik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését. Vajon az ózonlyuk felszámolásával kapcsolatos eddigi eredmények szolgálhatnak számukra munícióként? Talán, vélik a kutatók, de a helyzet most merőben más, mint a 80-as években.

Az 1980-as évtizedben az emberek saját bőrükön és szemükön tapasztalhatták az ózoncsökkenés okozta egészségügyi veszélyeket, s ez a széles nyilvánosság vezetett a CFC-k betiltásához. Newman a NASA-tól úgy véli, hogy a folyamatos CFC növekedés romboló hatással volt az életre. „Ezért néhány helyen be kellett avatkozni, amelyet szerencsére meg is tettek, mielőtt igazán komoly gondok adódtak volna. Soha nem értük el a természeti katasztrófa határát. A jó ügy érdekében tett társadalmi és politikai összefogás pozitív irányba mozdította el a problémát.

„Az ózonréteg elvékonyodása által felvetett egészségügyi problémák azonnali társadalmi elkötelezettséget váltottak ki az ózonlyuk terjedésének megakadályozására” – mondta a Brit Antartiszi Felmérést végző Shanklin. A gyorsan felmelegedő bolygó valós veszélye ezzel ellentétben nem tűnik annyira közelinek.

A CFC betiltását követően a vegyészek elő tudtak állítani olyan helyettesítő anyagokat, amelyek segítségével a kivonást követő problémát gazdasági veszteség nélkül tudták átvészelni. A globális felmelegedés ezzel szemben politikai töltetű és a társadalmat megosztó témává vált. Az alternatív energiák használata vagy a fogyasztás csökkentése további gazdasági és geopolitikai normák szakadásához vezethet. „A CFC helyettesítés soha nem okozott ilyen méretű gondot” – tette hozzá Shanklin.

Az ózonsérülés gyógyulása másfelől az Antakrtisz felmelegedését jelenti?
Néhány tudós úgy véli, az ózonréteg elvékonyodásának megállítása a környezetvédelmi siker mellékhatásaként fokozhatja a globális felmelegedést, legalábbis az Antarktisz térségében.

Maga az ózon üvegházhatású gáz. Egy vékonyabb ózonréteg nemcsak csökkenti a Nap felől érkező hőt, hanem hozzájárul a sarkok körüli szelek felerősödéséhez.

Gigantikus méretű jéghegy leszakadása az Antarktiszról. Az ózonlyuk begyógyulása hozzájárul a térség fölmelegedéséhez? (Fotó: Neal Young/National Geographic)

„Nehéz megmondani, hogy az ózonlyuk megszűnésének milyen globális hatása lenne, de úgy vélem, a bizonyítékok alapján kijelenthetjük, hogy az antartkiszi térségre hatással lenne, valószínűleg további felmelegedést okozna a területen” – vélekedett Shanklin. Ez drasztikusan megváltoztatná a tenger szintjének változását figyelő előrejelzéseket.

Ken Carslaw, a Leedsi Egyetemről társszerzője volt annak a tanulmánynak, amely szerint az ózonlyuk bezáródása felmelegedést okozhat az Antartktisz térségében. A kutató úgy véli, az ózonlyuk által okozott felmelegedés maga csak mellékhatás és nem fő ok. „Nem mondom azt, hogy a globális femelegedésről nyert ezen felfedezések miatt az ózonlyuk mellett foglalnánk állást” – mondta.

Szöveg: Brian Handwerk/National Geographic

Kapcsolódó cikk:
Csak évtizedek múlva tűnhet el az ózonlyuk