Emberi öngyulladás?

A nyugalmazott tűzoltó, George Mott maradványait elszenesedett ágyán találták meg. A szobában ezen kívül szinte semmi sem kapott lángra. A tűzvizsgálókat évtizedek óta zavarba ejtik azok a tűzesetek, amelyekben az áldozatok szinte teljesen elhamvadnak, a környezetük pedig jóformán épen marad. Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, Lángokban című könyvnek.

– Jobb, ha szembenézünk a tényekkel, hogy ritkán, de előfordul az emberi öngyulladás, és számolunk a következményeivel – vélekedik.

A szkeptikusok ugyanakkor puszta fikciónak tartják az öngyulladást. Bármiféle égés nélkülözhetetlen alapja a hő, az oxigén és az éghető anyag. Szokványos esetben meggyújtjuk a tüzelőanyagot, és az oxigén jelenlétében elég. Öngyulladás során a gyúlékony anyagok, mint pl. az olajjal átitatott rongyok oxidálódva felhevülnek, és lángra lobbannak. Mindez közismert tűzveszélyes állapotnak számít. Az emberi öngyulladás kiindulópontja a feltételezések szerint a test belseje, holott itt sem szabad oxigén, sem gyújtóláng nem található.

Adele Waldack, miközben családjával hazafelé tartott a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lett figyelmes. Derekától a térdéig terjedő, súlyos égési sérülést szenvedett. Orvosai mind a mai napig rejtélyesnek tartják a tűz okát. Az emberi öngyulladás hívei szerint ez az eset bizonyíték erejű lehet arra, hogy az emberi test belülről is lángra kaphat.

– Tengerparti sétára indultunk Szilveszter másnapján. A lányom felkiáltott, „nézd mama, milyen szép ez a kagyló”! Egy osztrigát talált, egy nagyon apró kagylót. Egészen különleges formája volt. A kagylót azonnal a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk a kocsihoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből és beletöröltem a kezem, mert vizes lett attól, hogy a parton felvettem valamit, és ezt is a zsebembe, a bal zsebembe tettem. Tíz másodperccel később kékes láng csapott ki a zsebemből Olyan természetellenes volt, mintha csak álmodnék.

Waldack másod- és harmadfokú égéseket szenvedett a térde és a combja külső oldalán és néhány ujján is, valószínűleg azért, mert megpróbálta eloltani a tüzet. Orvosilag azonban nem igazolható, hogy a tűz a teste belsejéből indult volna ki. Létezik-e valamilyen tudományos magyarázat?

Most egy új keletű és ésszerű érvelést olvashatnak. Ez az ún. kanóc-effektus. A felöltözött embert tekintsék egy belsejével kifordított gyertyának. A ruházat a kanóc, a zsírszövet pedig a viasz megfelelője. Még egy apró láng is elég ahhoz, hogy lyukat égessen a bőrbe és meggyújtsa a zsírszövetet, és ezzel kiváltsa a lassú, könyörtelen tűzhalált. Megfelelő feltételek mellett a zsír és a szövetdarab úgy lángol, akár egy gyertya, és alig marad belőlük valami. Ha hagyjuk, hogy tovább égjen, a lángok még az izomszöveteket is elpusztítják, és akár egy nagy húsdarabot is elhamvaszthatnak. A kanóc-effektus szinte tökéletes megoldást kínál. Igazolja, hogy a szervezetben jelen van az a gyúlékony alkotórész, amely alkalmas körülmények között az ember saját pusztulását okozza.

A Channel ajánlata: Az igazság nyomában A National Geographic Channel sorozata olyan jelenségek nyomába ered, amelyek a tudomány jelenlegi állása szerint nem létezhetnek, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mégsem akarnak kikopni a köztudatból. A természetfölötti jelenségek az idők kezdete óta foglalkoztatják az ember fantáziáját. A rejtélyes, megmagyarázhatatlan eredetű hangok, a hirtelen hőmérséklet-változások, vagy a semmiből váratlanul előtűnő ektoplazmacsóvák egyesek szemében azt bizonyítják, hogy szellemek garázdálkodnak a környéken. Valóban létezik az emberi öngyulladás baljós jelensége, vagy csupán „normál”, külső tűzforrás okozta égési sérülésekről van szó, amelyeket rosszul interpretáltak? Az epizódban paranormális jelenségekre szakosodott nyomozók, igazságügyi biológusok, fizikusok és tűzszakértők egy jól dokumentált eset részletes elemzésével igyekeznek választ adni a dilemmára. Mikor? Május 29-én (szombaton) 20 óra 30 perckor.

Dr. John DeHaan tűzvédelmi mérnök rekonstruálni próbálta a Mott-eset helyszínét egy felgyújtott teszt-szobában Kalifornia államban. Egy 70 kilós sertést hasznát dublőrnek. DeHaan azt jósolta, hogy egy kis lángtól meggyullad és lassan elég a sertés zsírszövete; ami lángra lobbantja az ágyneműt és a matracot, míg a tetem el nem hamvad. DeHaan szerint a tűz elhamvasztja a tetemet, de nem termel annyi hőt, hogy a szoba többi részében is nagy kárt tenne, és erre jó oka van. A kísérlet azonban nem sikerült. A lángok a vártnál nagyobb mértékben terjedtek oldalra a ruhásszekrény felé. Hirtelen az egész szoba lángba borult, ami robbanásveszélyes állapothoz vezetett. Kínos helyzet állt elő, a tűzszakértőknek ki kellet hívniuk a tűzoltókat.

DeHaan kísérlete, hogy bebizonyítsa, hogyan magyarázható a kanóc-effektussal az öngyulladás, akkor füstbe ment. Szándékán kívül azonban igazolhatta, hogy miért olyan ritkák az állítólagos öngyulladásnak tulajdonított tűzesetek. Hacsak a körülmények nem tökéletesen kedvezők a kanóc-effektushoz, az egész épület füstté válhat. És senki sem fog később rácsodálkozni egy elszenesedett holttestre egy épen maradt szobában.

Kapcsolódó cikk:
Mi az a spontán égés?