Grönlandi nyár

Írta: Mark Jenkins
Fényképezte: James Balog

Első pillantásra vakító fehér pusztaságnak tűnik Grönland szigete. Ám ahogy lejjebb ereszkedik helikopterünk, színek sokasága ötlik a szemembe. Olvadékvíz kékes sávjai szegélyezik több kilométer hosszan a jeget, repedések szabdalják, folyócskák szövik át, tavak pettyezik a világos jégmezőt. De még maga a jég sem fehér vagy kék, hiszen néhol barnára, sőt feketére festi a kriokonit. Nos, pontosan ez az iszapos küllemű, finomszemcsés anyag az egyik tárgya azoknak a kutatásoknak, amelyeket négy útitársam: James Balog fotográfus és asszisztense, Adam LeWinter, valamint a New York-i City College (ccny) geofizikusa, Marco Tedesco és doktorandusza, Nick Steiner folytat a magas Északon.

Balog a jeget fotózza – és azt, miként enyészik el a világ különböző pontjain. 2006-ban Extreme Ice Survey (eis) néven szervezetet alapított, hogy „megörökítsék az eltűnő dolgokat”. Az eis több mint három tucat napelemes, viharálló kamerát helyezett ki némelyik alaszkai, montanai, izlandi és grönlandi gleccserre, hogy előre beállított időközönként felvételeket készítsenek. Az egyes kamerák évi 4–12 ezer fotójából összeálló képsorok úgy rögzítik az eseményeket, mintha „pótszemek figyelnék helyettünk a világot” – mondja Balog.

A nyugat-grönlandi partvidéken fekvő Ilulissat településtől hetven kilométernyire verünk tábort, a sziget belsejében – az olvadási zónának azon a részén, ahol „kék jég” kerül felszínre a lepusztuló felső rétegek alól. Ez az ősi jég annyira összenyomódott az idők során, hogy szinte minden légbuborék kipréselődött már belőle. S mivel a jeget általában a légbuborékok fénytörése teszi fehérré vagy tejszerűen átlátszatlanná, az ilyen jég elnyeli a spektrum vörös fénysugarait, és kizárólag a kék fényt veri vissza. Ám a napfény csalfa játéka miatt olykor még a kék jég is fehérnek tűnik, ahogyan azt magunk is megtapasztaltuk sok helyütt.

Táborunk egy olvadékvízből képződött jókora tó partján áll. Tedesco és Steiner a víz mélyét vizslatják, hogy adataikat utóbb összevessék a grönlandi gleccserek tetején kialakuló olvadéktavak mélységére vonatkozó műholdas mérések eredményeivel. Minden reggel vízre teszik aprócska adatgyűjtő járművüket. Ez voltaképpen egy távirányítható kis haletető csónak, amelyet szonárral, laptopról vezérelt színképelemzővel, gps-szel, hőmérővel és víz alatti kamerával is fölszereltek.

A grönlandi olvadéktavak hajlamosak rá, hogy váratlanul és gyorsan elfolyjon a vizük – éppen ezért használ Tedesco robotcsónakot. Balog egyszer szemtanúja volt, amint egyetlen éjszaka alatt eltűnt egy ilyen tó. Miután függőleges jégkürtő (szakszóval moulin vagy gleccsermalom) nyílt az alján, a kürtő nyomtalanul elvezette a tó összes vizét. A Washingtoni Egyetem és a Woods Hole Óceánkutató Intézet kutatói pedig egy öt négyzetkilométeres gleccsertó kiürülését figyelték meg 2006-ban: ekkor 40 millió köbméternyi víz tűnt el a kürtőben, alig 84 perc alatt – még a Niagara vízhozama is csak az egyhatoda ennek!

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. júliusi lapszámában.