UNESCO által védett tengerpart
Korzika nyugati részén a gránitvonulatok és a hasadékok mentén egykor feltört láva kőzetei bizarr sziklaalakzatokban gazdag, egyedülálló formakincsű partvidéket eredményeztek.
Korzika nyugati részén, az ún. Scandolai szirtek vidékén a sziget nagy részét alkotó óidei gránitvonulatok kifutnak a tengerpartig, s a vonulatok közti völgyekbe a tenger mélyen benyomult, míg a gerincek „előresietnek”. Így alakult ki ez a jellegzetes, csipkézett, öblökkel és félszigetekkel tagolt (ún. ria típusú) partvidék, amely megjelenését és képződményeit tekintve egyedülálló az európai kontinensen.
A meredeken a tengerbe szakadó (egyes sziklafalak magassága akár 900 méter is lehet), a magas ortoklász- (földpát) tartalomtól húspiros gránitkőzeteket az intenzív harmadidőszaki tektonikus mozgások megrepesztették, földarabolták, amelynek következtében egyes tömbök kiemelkedtek, mások pedig a mélybe süllyedtek. A kőzetben számos törés és hasadék jött létre, amelyek mentén különféle vulkanikus kőzetek (riolit, kvarcporfír, andezit, különböző tufák stb.) nyomultak föl, s amelyek kihűlve szép oszlopos elválású tűket, tornyokat alakítottak ki. A fölnyomuló magma sok helyütt az ősi kristályos kőzetet is magába olvasztotta, s benne ásványos összetételbeli változást eredményezett. Mindezek eredményeképpen egy vörös, illetve helyenként sárga vagy szürke szirtekből, sziklafalakból álló különleges formákat rejtő, rendkívül bizarr tengerpart alakult ki, melynek látványa lenyűgözi az erre járókat.
Fotó: F. Xserafino
A part menti vizek élővilága nagyon gazdag. Itt megél a szennyezésre rendkívül érzékeny neptunfű, egy tengerifű-faj, amely valóságos mezőket alkot, amelynek víz alatti erdeiben halak seregei (pl. tengeri sügér, tengeri márna) szaporodik és táplálkozik. A halrajokat a gyakran látható delfinek, valamint tengeri madarak, kormoránok, sirályok és az igen ritka halászsasok tizedelik. A halászsasok mellett a sziklafalakon a rendkívül veszélyeztetett saskeselyűk találtak otthonra. A csupasz sziklákon néhol kis, tarka virágos növényekből álló flóra (pl. Almeria soleirolii) telepszik meg, a távolabbi hegyoldalakat pedig a macchia (maquis) 2–3 méter magasságú illatos, tüskés bozótosa borítja, amelyben olyan növényfajok jellegzetesek, mint a balzsamos mézgacserje, a bodorrózsa vagy az igen szép szuhar.
Fotó: Merlos
Az UNESCO Világörökség részét képező partvidék a festői kikötővárosból, Calviból induló hajókkal látogatható, a legszebb, legszuggesztívebb partszakaszok a Girolata- és Porto-fokok között találhatók. Utóbbitól délre a gyönyörű Portói-öböl található, melynek a kiugró szirtfokán álló, az egész partvidékre jellemző genovai őrtorony maradványa könnyen fölismerhetővé teszi. Kis kikötő és település található itt, ahonnan a közeli tengeri barlangokba csónakokkal lehet eljutni. A Portói-öblöt délről Piana felé a fantasztikus sziklaformáiról és a sziget legszebb panorámájáról híres Les Calanches vidéke zárja le.
Fotó: Errol Images
Kapcsolódó cikk:
Tenger által kifaragva