Pusztító gleccserek a világ tetején

„Korábban 200–300 évente voltak hasonló katasztrófák, azonban a klímaváltozás a Himaláján is átalakítja a megszokott viszonyokat. 1977 és 2000 között a hőmérséklet évente 0, 09 Celsius fokkal emelkedett, ami első látásra kevésnek tűnik, de mintegy négyszerese az átlagos értéknek, amelyet ebben az időszakban a Földön tapasztaltak” – nyilatkozta a Spiegel Online-nak Arun Shrestha, az International Centre for Integrated Mountain Development (ICIMOD) szakértője.

A gleccserek rohamos olvadásának riasztó példája a nepáli Kongma Tikpe, amely 1976. és 1978. között 60 centiméterrel, 1978. és 1989. között évente két és fél méterrel, azóta pedig évente tíz méterrel húzódik vissza.

A gleccserek visszahúzódása után, a jégnyelv előterében lévő mélyedésekben és kisebb medencékben tavak keletkeznek, amelyek a gleccser olvadékvizéből táplálkoznak. A gleccsertavakat a végmorénasánc duzzasztja vissza, amely a gleccser által lehordott törmelékből áll. Mivel ez nem stabil képződmény, egy-egy nagyobb gleccserjég leszakadása vagy földrengés hatására bármikor átszakadhat, hatalmas mennyiségű vizet zúdítva a völgyekbe.

A kutatók műholdfelvételek, térképek és a helyszínen készített fényképek alapján létrehoztak egy listát a veszélyeztetett vagy veszélyes gleccserekről. Ezeken általában több ország is osztozik: Nepál, Kína, Afganisztán, Banglades, Bhután, Burma, India és Pakisztán.

Hosszú távú cél egy nemzetközi jelzőrendszer kiépítése, amellyel egy gátszakadásnál időben értesíteni lehet az érintett országok hatóságait, és megszervezni a lakosság evakuálását. 2005-ben egy hasonló elven működő indiai-kínai jelzőrendszer sok ember életét mentette meg, amikor a Sutlej folyó elöntötte a völgyet.

A teljes rendszer kiépítése gyakorlatilag „csak” pénzkérdés, de egyelőre csak a legveszélyesebbnek ítélt gleccsertónál, a nepáli Tsho Rolpa-nál építették ki.

Kapcsolódó cikkek:
Közelgő katasztrófák a Himalája lábánál