Sao Miguel vulkánjai

A hármas lemezhatárhoz kapcsolódva a nagy mélységből föltörő, ún. gomolyáramlások hot spot (forró pont) vulkanizmusa nyugat, északnyugati irányban egyre fiatalabb korú szigeteket hozott létre, ugyanis a helyben maradó forró pont fölött az óceáni kőzetlemez fokozatosan kelet, délkelet felé vándorol. A vulkáni esemény legidősebb kőzetei mintegy 36 millió esztendeje keletkeztek, s a kilenc tagból álló, 600 km hosszan sorakozó Azori-szigetek földtani értelemben fiatal képződményeknek tekinthetők.

Sao Miguel felszínén kialudt vulkánok sorakoznak, amelyek a sziget gerincvonala mentén helyezkednek el. Krátereiket helyenként gyönyörű, csillogó vizű tavak töltik ki. A hegyeket buja, szubtrópusi erdő borítja, a vulkánok lábaitól a kis farmok, dohányföldek és gyümölcsösök egyre följebb kapaszkodnak. A legelők is jelentős hányadban fordulnak elő.

Vulkáni kúpok, krátertavak, szolfatárák
A felszínformák elsődlegesen a kialakult tűzhányókhoz kötődnek. A sziget északkeleti részén található Furnas a vulkáni utóműködés jellegzetes területe. Melegforrásai kis tavat táplálnak, s a forró kénes gázok (szolfatárák) környékén a földbe ásva a zárt üstökbe helyezett marhahús néhány óra alatt finomra puhul.

Furnas; hévforrás

A központi részen elhelyezkedő Caldeiras da Ribeira Grande területén sztratovulkánok sorakoznak. A Pico Vermelhónál épült Portugália első geotermikus erőműve. Az Água de Pau kialudt kráterében a meseszép Lagoa da Fogo (Tűz-tó) vize csillog.

A sziget leglátványosabb pontjának tartott Sete Cidades is rétegvulkán, amely több robbanás (22-, 17-, 10 ezer évvel ezelőtt) következtében összetett kaldérává alakult. A trachitból álló vulkán 210 ezer éve jött létre, s a későbbi kitörések több kisebb kúpot eredményeztek. A külső kaldéra átmérője 5 km, magassága pedig 856 méter. Alatta a kaldéra belsejében 251 méteres tengerszint fölötti magasságban krátertavak, a Kék- és a Zöld-tó találhatók. A történelmi időkben is gyakoriak voltak a kitörések s a 15. század közepe óta nyolcat regisztráltak a környéken, amelyből hat a tenger alatt zajlott le. A legutolsó nagyobb kitörés 1713-ban volt.

Cete Cidades

Kellemes klíma, gazdag élővilág
Az éghajlat kellemes, egész évben tavaszias az időjárás, a szigetet pedig bőséges csapadék öntözi, ami gazdag növényvilágot eredményezett. A sok endemikus fajt rejtő vegetáció különleges és változatos állatvilágnak ad otthont. Az itteni madarak fajgazdagsága abból is adódik, hogy a szigetcsoport pihenőhely a kontinensek között vándorló számos madárfaj számára. A helyi tengeráramlások gazdag tengeri élővilágot vonzanak, a közeli vizekben nagy a halbőség.

A bálnák is gyakoriak, különösen tavasztól őszig (május–szeptember), amikor a déli vizekről, a Zöld foki-szigetek környéki szaporódóhelyeikről észak felé, a Norvég-tenger irányába tartanak a cetek. Az azori partok környékén 22 tengeri emlősfaj bukkan föl rendszeresen. A legjellegzetesebb fajok a kis és nagy ámbráscet, továbbá az atlanti és a palackorrú delfin. A bálnavadászat évszázadokon át fontos gazdasági ágazat volt a szigeteken, mára pedig a vadászat megszűnése után a bálnales az egyik legfőbb turistalátványosság. A rendszeresen megjelenő bálnákon kívül a Florida partjairól érkező tengeri teknősök is nagy számban előfordulnak.

Közönséges delfinek az azori partoknál

Sao Miguel számít az Azori-szigetek közül a leginkább kultúrtájnak, s talán a legváltozatosabb és legvonzóbb tagja a szigetcsoportnak. A vulkánok és a krátertavak mellett érdekesek a régi települések, a változatos tengerpart, a gyümölcsültetvények, az egzotikus arborétumok és erdők.