Kultúrakavalkád Mauritiusion

Turistatömegek álma látni a csodás, piciny országot Mauritiust, Hogyan alakult történelme, és hogyan született meg különleges etnikai összetétele, a nyelvek, a szokások sokszínűsége.
Miféle ország is ez a Mauritius? Mert ország ez bizony, ha apró is. Kereken 2000 négyzetkilométeres területével még akkora sincs, mint a legkisebb magyar megye, Komárom-Esztergom. Bár arab hajósok már a 10. század körül tudtak létezéséről, Európáig csak 1511-ben, portugál tengerészek révén jutott el a híre. Az Ilha do Cerne (Hattyú sziget) nevet kapta, már senki se tudja, miért.
Rövidesen felfedezték a tőle 560 kilométerre fekvő, Rodriguesre keresztelt szigetet (ez ma Mauritius állam része), s az ugyancsak nem túl távoli Réunionnal együtt – egy portugál admirális után – Mascarenhas-szigetek néven jelölték. 1598-ban hollandok léptek a még mindig néptelen sziget délkeleti partjaira és tőlük – Orániai Móric herceg után – kapta ma is használatos nevét. A holland kolónia nem igazán virágzott föl, el is hagyták úgy száz év múltán. Közben kiirtották (vagy legalábbis a kihalás szélére sodorták) a sziget utóbb híressé vált röpképtelen madarát, a dodót, behozták a cukornádat, a dohányt, meg afrikai rabszolgákat.
1715-ben megjelentek a franciák és sebtében az Île de France nevet adták neki. A fejlődés megindult, köszönhetően Bertrand François Mahé de La Bourdonnais kormányzónak. (Figyelnek, ugye? E brutálisan hosszú névben ott rejtőzik Mahé, innen tehát Mahéburg neve. Egyébként ejtik franciásan kb. „májbur”-nak, angolul „méjbörg”-nek is.) Az ő idejében épültek ki a főbb kikötők, az első cukorfeldolgozó üzem és az úthálózat alapjai is. 1810-ben a napóleoni háborúk idején a franciák először csatát nyertek a szigetre ácsingózó britekkel szemben (érdekesség, hogy a párizsi Diadalíven a Vieux Grand Port-ért vívott ütközet szerepel mint a franciák egyetlen tengeri győzelme), ám végül a párizsi békeszerződés Angliának ítélte az általuk ismét Mauritiusnak nevezett szigetet, Rodriguessel és a Seychelle-szigetekkel együtt. (Utóbbi, jóval később, függetlenné vált.)
Az angolok békén hagyták a franciákat, használhatták nyelvüket, vallásukat, megtarthatták ültetvényeiket, a rabszolgaságot azonban (amit a franciák a forradalom után Párizs utasítására sem szüntettek meg) eltörölték. Ekkor alapvető fordulat következett be Mauritius életében, ugyanis tömegével hozták be a munkaerőt Kínából, de még inkább Indiából. Mauritius 1968-ban vált függetlenné, de egészen 1992-ig (akkor lett köztársaság) a brit uralkodó képviseletében a főkormányzó irányította az államot. Azt olvastam, a kormányban valami huszonöt miniszter ügyködik. Csakugyan nehéz lehet elirányítani egy ilyen parányi szigetet.
Mindezek alapján elkezdhetjük felfejteni e kis ország különös etnikai összetételét, nyelveit, szokásait. Az 1, 1 milliós lakosság (az egy négyzetkilométerre jutó kb. 600 fővel Mauritius a Föld egyik legsűrűbben lakott országa) jóval több, mint fele indiai eredetű (főként tamil) és hindu vallású, nagyjából 15 százalék afrikai-francia kreol és többségében muzulmán, a többi katolikus. Alig 2 százalékot tesz ki a francia származásúak aránya, az angoloké jóval kisebb. Többé-kevésbé szinte mindenki barna bőrű. Bár a hivatalos nyelv a francia és az angol, a köznapi életben csaknem mindenki a franciából leszármazott (afrikai, malgas, arab stb. szavakkal dúsult) kreolt használja. Az indusok többsége a hindi egyik bihari nyelvjárását is beszéli, persze csak egymás között. Ha betérek egy üzletbe, biztos, hogy kreolul (franciául) szólnak hozzám, de amint látják, hogy nem értem, tüstént átváltanak angolra, amit erős akcentussal beszélnek.
Az ország pénzneme – nyilván nem meglepő az indus gyökerek okán – a mauritiusi rúpia, ám az aprót centnek, nem pedig paisének hívják, mint Indiában. A konnektorok európai szabványúak. A szupermarketekben az árcédulán angolul köszönik meg a vásárlást, de a tételeket franciául tüntetik fel. A hivatalos feliratok zöme angol nyelvű, ezt használják a közigazgatásban is. Az utcák egyszer rue, másszor street néven szerepelnek, az üzletek neve hol így, hol úgy. Hogy az interbirodalmi zűrzavar még teljesebb legyen, a közlekedés angolosan bal oldali, a teát tejjel isszák, a politikai életben az indus dominancia érvényesül, a cukornádültetvények franciák kezén vannak, a kis boltok tulajdonosai jórészt kínaiak.
A koszt viszont teljesen vegyes. Ha az ember bemegy egy átlagos étterembe, indiai ételeket éppúgy talál, mint kínait (a szakácsok zöme például kínai) vagy franciás hatást tükröző európait, a „kreol” konyhát pedig elsősorban – madagaszkári hatásra – a bendőtömőnek szánt rizs képviseli.
Mindezek után azt képzelhetnénk, hogy Mauritius aff éle olvasztótégely, ám ez nem így van. A különféle etnikumok ugyan békésen megférnek egymás mellett, de a vegyes házasságok igen ritkák, mindenki őrzi a maga kultúráját, vallását.
Szöveg: Németh Géza
Forrás: Túl nagy a világ (Flaccus Kiadó)