Veszélyesebbek a Föld körül száguldó meterorok, mint gondoltuk volna?

Meteorbecsapódás keltette krátert fedeztek fel az egyiptomi sivatagban. Egy új tanulmány szerint a felfedezés megváltoztathaja a lehetséges impakt becsapódások által fellépő veszélyekről alkotott elméleteket.
A Kamil-kráter egyike a legépebben fenmaradt meteorkrátereknek, amit valaha a Földön találtak. Februárban egy csapat kutató kezdetben a Google Earh felvételei kapcsán kezdett el vizsgálódni ezen a területen. Úgy vélik, a kráter az elmúlt néhány évezred során keletkezett.
Az olasz-egyiptomi kutatócsoport, aki először észrevette a műholdas felvételeken a krátert, nemrég a helyszínen tanulmányozta a 45 méter széles és 16 méter mély gödröt. Összegyűjtöttek továbbá több ezer űrből származó kőzetet a területről, amelyek a környező sivatagi homokban hevertek.
Számításaik szerint az 1, 3 méter széles tömör vasmeteorit 5 000 és 10 000 kilogramm súlyú lehetett, és egy darabban, másodpercenként 3, 5 kilométeres sebességgel csapódott a homokba.
Nincsenek pontos számok arra vonatkozóan, hány, hasonló méretű meteor cirkálhat a Föld körül becsapódásra készen, de a tudósok véleménye az, hogy több tízezer ilyen objektum fenyegethet minket.
A jelenlegi becsapódás-kutatások azt mutatják, hogy vas anyagú meteoritok ekkora méretben és szilárdságban a becsapódás előtt kisebb darabokra törnek. Azonban a most felfedezett kráter arra utal, hogy ezeknek a vasóriásoknak a 35 százalékaa egészben túléli a légkörbe kerülést, és még pusztítóbb erővel csapódik be bolygónk felszínébe.
A foltos kráter
A Földet körülvevő aszteroidák becsapódásveszélyét figyelő tudomány nem pontos és egzakt, eddig csak 176 becsapódás nyomán keletkezett krátert fedeztek fel a Földön. A számok a kanadai New Brunswick Egyetem által üzemeltetett Földi Becsapódások Adatbázisából származnak. A legtöbb vizsgált modell a Holdon becsapódott meteorkrátereken alapul. A Holdon nincs légkör, és nem azokat az eróziós hatásokat tapasztalhatjuk, mint a Földön.
„Jelenlegi megfigyeléseink azt mutatják, hogy ezer és tízezer közötti azoknak a krátereknek a száma, amelyek egymillió év alatt a Föld felszínébe becsapódó meteorok által keletkeztek” – mondta el Luigi Folco, az olaszországi Sienai Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.
„Annak, hogy ilyen keveset találtak meg még csak belőlük, az az oka, hogy a Földön a kisebb kráterek egyszerűen erodálódnak vagy betemetődnek.
Folcót és kollégáit nagyon meglepte, amikor látták, hogy az újonnan felfedezett, mélytányér formájú egyiptomi kráteren egy igen nagy, olvadt alapkőzetből származó folt figyelhető meg, amely az eredeti becsapódás robbanása során kerülhetett oda.
A kilökött anyag sugaraiként ismert alakzatok sokkal gyakoribbak más bolygókon és holdakon, ahol vékony a légkör.
A Science online kiadásában közzé tett beszámoló szerint az egyiptomi kráter kora még nem határozható meg pontosan. Folco szerint a földtani bizonyítékok egy relatíve mostanában bekövetkezett eseményre engednek következtetni, bár elég valószínűtlen, hogy emberi lény tanúja lehetett volna a becsapódásnak.
„Terepmunkánk során azt láttuk, hogy az alapkőzetből néhány anyag kilökődött a kráteren kívülre, így befedte a terület történelem előtti szerkezetét” – fogalmazott a szakember. „Írásos emlékekből tudjuk, hogy Egyiptom ezen részéről mintegy ötezer évvel ezelőtt, a száraz időszak megjelenésével, elvándoroltak az emberek. Ezért gondoljuk azt, hogy a becsapódás azt követően történhetett” – tette hozzá.
Nagyobb fenyegetést jelenthetnek a meteoritok, mint gondolnánk
„Ha a jövőben az egyiptomihoz hasonló meteorok nagyobb valószínűséggel ússzák meg sértetlenül a légkörbe kerülést, energiájuk a becsapódás során koncentráltabb lesz, ezzel nagyobb katasztrófát idézhetnek elő” – jelentette ki John Spray kráterkutató, a New Brunswicki Egyetem munkatársa.
Mégis kevés az esély arra, hogy nagyvárosokat, vagy egyéb, a társadalom szempontjából fontos és kiemelkedő tárgyakat, területeteket tegyen a földdel egyenlővé egy aszteroida, mert az égből hulló sziklák nem szóródnak szét.
„Mindent összevetve egy esetleges meteorbecsapódás veszélye nagyobb, mint ahogyan azt az emberek gondolják, de történelmi szempontból nagyon kevés információnk van erről, és még nem régóta gyűjtjük az erre vonatkozó adatokat” – mondta el Spray, hozzátéve, hogy tudásunk és ismereteink még korlátozottak, ezért a mostanihoz hasonló felfedezések nagyon fontosak számunkra, segítenek megérteni a becsapódások gyakoriságát és bolygónkra való hatását.
Szöveg: Andrew Fazekas/National Geographic