A tenger színe befolyásolja a trópusi ciklonok vándorlását

Az Anand Gnanadesikan oceanográfus által vezetett, számítógépes szimuláción alapuló kutatás során, amelyben kapcsolatot kerestek az óceán színe és az erős trópusi ciklonok között, az Atlanti-óceán északi és a Csendes-óceán északkeleti részén hurrikánokat, illetve a Csendes Óceán északnyugati részén tájfunokat. neveztek meg

„Kutatócsoportunk klímamodelleket fejlesztett ki” – nyilatkozta Gnanadesikan, a New Jersey beli Princeton Geofiziokai és Folyadékdinamikai Laboratóriumának munkatársa, akinek egyik feladata az, hogy megtalálja, hogyan lehet ezeket a modelleket valóságosabbá tenni. Az egyik módszer a modellek realisztikusabbá tételére az, hogy nagyobb figyelmet fordítunk azokra a változatokra, amelyeket eddig kevésbé tanulmányoztak; ilyen például az óceán színe is.

A Csendes Óceán északi területein – köszönhetően a fitoplanktonnak nevezett, klorofillal telt apró növényi részecskék sokaságának – a zöld szín az uralkodó. Megkötve a napfényt, a vízfelszínen úszó növénykék az óceán felületi rétegét viszonylag melegebben tartják. Amikor kevesebben lesznek, a Nap hőenergiája a mélyebb rétegekben fog koncentrálódni.

A tiszta vizek hurrikánokban gazdag Egyenlítőt eredményeznek
Klimatikus modelljükben a kutatók csökkentették a plankton mennyiségét az Északi-Pacifikum áramlataiban – az egész óceánt átölelő óriási spirális áramlatokban.

„Az áramlatok már meglehetősen tiszták, és mi teljesen megtisztítjuk őket” – mondta Gnanadesikan, akinek tanulmánya a Geophysical Research Letters című szaklapban látott napvilágot. Megtisztítva az áramlatokban a vizet, a csoport megfosztotta az áramlás sekélyebb vizeit a hőtől – ami alapvető változás volt, hiszen az óceán vízfelszíne a trópusi ciklonok jelentős mértékű táplálója.

A trópusi ciklonok tendenciaszerűen az Egyenlítő mentén alakulnak ki a trópusi meleg vízfelszín fölött, majd északi, vagy déli irányban kezdenek mozogni a szubtrópusi területek felé. A Csendes-óceán északnyugati régiójában például a ciklonok általában északi irányba nyomulnak, és Japánban vagy Kínában csapnak be.

A számítógépes modellben azonban – az északi Pacifikumra tervezett színes és meleg áramlások – a trópusokról észak felé mozgó hurrikánok száma kétharmaddal csökkent a viharok normál számához képest. A viharok egyszerűen nem képesek működni anélkül, hogy a vízfelszín fenntartaná őket.

Az északi irányban tisztuló tengerekkel a ciklonok nagy mennyiségben az Egyenlítő körüli területekre tendálnak és a Fülöp-szigeteken, Vietnamban és Thaiföldön csapnak le.

„Ez igazi nagy-nagy hatás volt, amit a víz színének az áramlatokból való teljes eltávolításával lehetett elérni” – mondta el Gnandesikan. „Igazából nagyon meglepődtem” – tette hozzá.

A globális felmelegedés ecsetje
Az áramlatokat az óceánok sivatagjainak lehet tekinteni az alacsony produktivitásuk miatt, amely produktivitás nem más, mint a különböző életformák, mint például a fitoplankton fenntartása – fogalmazott Manfredi Manizza, a Kaliforniai Oceanográfiai Intézet biogeokémikusa.

Szépen kifejlődött trópusi ciklon a Csendes-óceán fölött a mexikói partok közelében (Forrás: NASA)

„Az áramlatok valószínűleg még kisebb produktivitásúakká válnak az éghajlat felmelegedése követkleztében – tete hozzá a szakember, aki egyébként nem vett részt a kutatásban. Egy, a Nature-ben nemrég megjelent tanulmány szerint az óceánoknak ez a tisztulása lehet, hogy már megtörtént.

Mivel az óceán felszíne meleg, kevésbé keveredik el a mélyebb rétegek hidegebb vizével, amely viszont a nagyobb tápanyagmennyiséget tartalmazza – olvasható a tanulmányban. A cikk megállapítása szerint ennek következtében a sekélytengerek fitoplanktonja éhen pusztul.

Gnanadesikan szerint azonban, aki a komputeres vizsgálat vezetője volt, más kutatások a plankton bizonyos fokú növekedését mutatták ki az utóbbi évtizedekben. „Az óceánokban a klorofill változás megbecslésében az a nagy probléma, hogy igazából csak egy jó jelentés áll rendelkezésre, amely egy 12 évig fent lévő műholdról, a NASA széles látószögű tengermegfigyelő műholdjáról származik” – jelentette ki a kutató.

A jövőben Gnanadesikan és kollégái minél több meglévő műhold-adatot kívánnak fölhasználni az óceán színváltozásának nyomon követésére, és annak vizsgálatára, hogy vajon ezek mutatnak-e valós összefüggéseket a trópusi ciklonok útjaival.

Szöveg: Mason Inman/National Geographic

Kapcsolódó cikkek: