A tenger színe befolyásolja a trópusi ciklonok vándorlását
Egy tanulmány szerint a színeknek ahhoz is megvan az erejük, hogy a hurrikánokat mozgassák. Sőt, a globális felmelegedés megváltoztathatja az óceánok színét – így segít előre kiválasztani, hogy melyik hurrikán lesz pusztító és melyik lesz kíméletesebb.
Az Anand Gnanadesikan oceanográfus által vezetett, számítógépes szimuláción alapuló kutatás során, amelyben kapcsolatot kerestek az óceán színe és az erős trópusi ciklonok között, az Atlanti-óceán északi és a Csendes-óceán északkeleti részén hurrikánokat, illetve a Csendes Óceán északnyugati részén tájfunokat. neveztek meg
„Kutatócsoportunk klímamodelleket fejlesztett ki” – nyilatkozta Gnanadesikan, a New Jersey beli Princeton Geofiziokai és Folyadékdinamikai Laboratóriumának munkatársa, akinek egyik feladata az, hogy megtalálja, hogyan lehet ezeket a modelleket valóságosabbá tenni. Az egyik módszer a modellek realisztikusabbá tételére az, hogy nagyobb figyelmet fordítunk azokra a változatokra, amelyeket eddig kevésbé tanulmányoztak; ilyen például az óceán színe is.
A Csendes Óceán északi területein – köszönhetően a fitoplanktonnak nevezett, klorofillal telt apró növényi részecskék sokaságának – a zöld szín az uralkodó. Megkötve a napfényt, a vízfelszínen úszó növénykék az óceán felületi rétegét viszonylag melegebben tartják. Amikor kevesebben lesznek, a Nap hőenergiája a mélyebb rétegekben fog koncentrálódni.
A tiszta vizek hurrikánokban gazdag Egyenlítőt eredményeznek
Klimatikus modelljükben a kutatók csökkentették a plankton mennyiségét az Északi-Pacifikum áramlataiban – az egész óceánt átölelő óriási spirális áramlatokban.
„Az áramlatok már meglehetősen tiszták, és mi teljesen megtisztítjuk őket” – mondta Gnanadesikan, akinek tanulmánya a Geophysical Research Letters című szaklapban látott napvilágot. Megtisztítva az áramlatokban a vizet, a csoport megfosztotta az áramlás sekélyebb vizeit a hőtől – ami alapvető változás volt, hiszen az óceán vízfelszíne a trópusi ciklonok jelentős mértékű táplálója.
A trópusi ciklonok tendenciaszerűen az Egyenlítő mentén alakulnak ki a trópusi meleg vízfelszín fölött, majd északi, vagy déli irányban kezdenek mozogni a szubtrópusi területek felé. A Csendes-óceán északnyugati régiójában például a ciklonok általában északi irányba nyomulnak, és Japánban vagy Kínában csapnak be.
A számítógépes modellben azonban – az északi Pacifikumra tervezett színes és meleg áramlások – a trópusokról észak felé mozgó hurrikánok száma kétharmaddal csökkent a viharok normál számához képest. A viharok egyszerűen nem képesek működni anélkül, hogy a vízfelszín fenntartaná őket.
Az északi irányban tisztuló tengerekkel a ciklonok nagy mennyiségben az Egyenlítő körüli területekre tendálnak és a Fülöp-szigeteken, Vietnamban és Thaiföldön csapnak le.
„Ez igazi nagy-nagy hatás volt, amit a víz színének az áramlatokból való teljes eltávolításával lehetett elérni” – mondta el Gnandesikan. „Igazából nagyon meglepődtem” – tette hozzá.
A globális felmelegedés ecsetje
Az áramlatokat az óceánok sivatagjainak lehet tekinteni az alacsony produktivitásuk miatt, amely produktivitás nem más, mint a különböző életformák, mint például a fitoplankton fenntartása – fogalmazott Manfredi Manizza, a Kaliforniai Oceanográfiai Intézet biogeokémikusa.
Szépen kifejlődött trópusi ciklon a Csendes-óceán fölött a mexikói partok közelében (Forrás: NASA)
„Az áramlatok valószínűleg még kisebb produktivitásúakká válnak az éghajlat felmelegedése követkleztében – tete hozzá a szakember, aki egyébként nem vett részt a kutatásban. Egy, a Nature-ben nemrég megjelent tanulmány szerint az óceánoknak ez a tisztulása lehet, hogy már megtörtént.
Mivel az óceán felszíne meleg, kevésbé keveredik el a mélyebb rétegek hidegebb vizével, amely viszont a nagyobb tápanyagmennyiséget tartalmazza – olvasható a tanulmányban. A cikk megállapítása szerint ennek következtében a sekélytengerek fitoplanktonja éhen pusztul.
Gnanadesikan szerint azonban, aki a komputeres vizsgálat vezetője volt, más kutatások a plankton bizonyos fokú növekedését mutatták ki az utóbbi évtizedekben. „Az óceánokban a klorofill változás megbecslésében az a nagy probléma, hogy igazából csak egy jó jelentés áll rendelkezésre, amely egy 12 évig fent lévő műholdról, a NASA széles látószögű tengermegfigyelő műholdjáról származik” – jelentette ki a kutató.
A jövőben Gnanadesikan és kollégái minél több meglévő műhold-adatot kívánnak fölhasználni az óceán színváltozásának nyomon követésére, és annak vizsgálatára, hogy vajon ezek mutatnak-e valós összefüggéseket a trópusi ciklonok útjaival.
Szöveg: Mason Inman/National Geographic
Kapcsolódó cikkek: