Víztározással a globális élelemellátásért

Amint azt az árvizek mérséklődése után azonnal bekövetkezett nagy pakisztáni szárazságoknál is láttuk, a klímaváltozás hatásaival kapcsolatban a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy azok néhány éven belül véglegesen bekövetkezhetnek, az időjárás szélsőségesebb lesz, amit nehezebb lesz előrejelezni, és így felkészülni rá, valamint a hagyományos öntözővíz-források nehezebben lesznek elérhetőek.

Ezek a változások végzetes következményeket hoznak a folyamatosan növekvő földi lakosság táplálkozása szempontjából, különösen Afrika és Ázsia területein, ahol – a jelentést kibocsátó Srí Lankai Nemzetközi Vízügyi Intézet (International Water Management Institute; IWMI) szerint – a farmerek milliói kizárólag csak a csapadékvízre hagyatkozva termelik meg terményeiket.

Az IMWI adatai szerint Ázsiában a termőterületek 66%-át látja el a csapadék, míg Afrika a Szaharától délre eső farmjainak 94%-a támaszkodik kizárólag a csapadékra. Ezek azok a régiók, ahol a víztároló infrastruktúra fejlettsége a legalacsonyabb szintű, és ahol közel 500 millió embert fenyeget az éhínség – hívja fel a figyelmet a jelentés.

A Szaharától délre fekvő afrikai területeken az egy főre jutó víztárolás kevesebb mint 100 köbméter, szemben az USA 5000 köbméternyi fejenkénti vízmennyiségével, amely Colin Chartres, az IMWI vezérigazgatója szerint két olimpiai úszómedence feltöltésére is elegendő.

„A klímaváltozás ezeket a népeket (Afrikában és Ázsiában) – a szerk.) nehéz helyzetbe hozza, így nekünk kemény és gyors beruházásokat kell végrehajtanunk az alkalmazkodás érdekében” – jelentette ki Charter. „A klímaváltozás csökkentésének a hajója már elúszott” – tette hozzá.

Változtassunk és védekezzünk!
Hogyan tudnak ezek a területek alkalmazkodni? Le kell tenni egy változatos víztároló projekt alapjait a kisméretű esővíz-tárolóktól kezdve az olyan nagyméretű gátrendszerekig, amelyekkel mesterségesen fel lehet tölteni a talajvíz tartó rétegeket, elősegítve ezáltal azt hogy a talaj minél több vizet tudjon magában tartani.

„A megoldás, legalább is nagy részben az, hogy mintegy védekezésként a klímaváltozás és a klíma szeszélyessége ellen, betározott vizet használjunk” – mondotta Charters. „Ha az olyan nagy árvizeknek, mint amilyen Pakisztánban is volt, elejét tudjuk venni, a vizet csatornákon keresztül kutakba és régi öntözőtartályokba, tankokba tudjuk vezetni” – tette hozzá.

„Szárazság idején az időben betározott víz teljes mértékben megváltoztathatja a krónikus éhínséget, és biztos előrehaladást jelenthet a táplálékbiztonság felé” – állapította meg Matthew McCartney hidrológus, az IMWI munkatársa, a jelentés vezető szerzője.

„Éppen úgy, mint ahogyan a modern fogyasztók variálják tőkéjüket, hogy csökkentsék a kockázatokat, a kisbirtokokkal rendelkezőknek is rendelkezniük kellene egy széleskörű víz-
elszámolással, amely egyfajta puffert jelentene a klímaváltozás hatásaival szemben” – fogalmazott a szakember.

Az IMWI szerint a kisebbfajta erőfeszítések is hoztak valamennyi pozitív eredményt, amikor azokat a politikusok és farmerek együttes részvételével jól tervezték meg. Zimbabwe nonprofit befektetései például, ahol a kis gyűjtőmedencék az esős vagy száraz időszakokban fellendítették a kukoricatermelést. Indiában, Rajasthan államban 10 ezernyi vízgyűjtő létesítmény segíti elő a talajvíz feltöltődését, amivel mintegy 14 ezer hektár területet öntöznek, amellyel 70 ezer ember élelemellátását biztosítják.

Chartres hozzátette, hogy Indiában a döntéshozók, ahol 2030-ra a vízellátás és -felhasználás között 50%-nyi rést várnak, készek a tározó projektek indítására, mivel a biztonságos ellátástól hosszútávon jelentkező hasznot realizálnak.

Miközben az első eredmények pozitívnak látszanak, számos szakértő egyetért abban, hogy a döntéshozóknak a tározókon túl kellene látniuk.

„A betározott víz önmagában nem egy végleges megoldás” – nyilatkozta Sandra Postel, a Globális Vízpolitikai Projekt igazgatója, egyben a National Geographic édesvízi szakértője. „Ez a táplálék-, az energia- és az ivóvízszükséglet kielégítésének csak egyik eszköze. A klíma-adaptáció kulcsmegoldását az jelentené, ha ezen szükségletek kielégítésre rugalmas közös megoldásokat találnánk, olyanokat, amelyek egyaránt igazságosak és környezetvédelmi szempontból is járhatóak lennének. Egy sokkal holisztikusabb megközelítés a megóvást és a hatékonyság javítását is magában foglalja” – magyarázta Postel.

Hatalmas gátak

Lokális víztározó Indiában –
csepp a tengerben?

A növekvő lakosság táplálék- és energiaellátási igénye a nagy gátépítések fellendülését hozta magával. E jelentős környezeti rombolást, emberek tízmillióinak áttelepítését, valamint a halászok és farmerek százmilliós bevétel-kiesését eredményező projektek vitathatósága ellenére Chartres szerint ezeknek továbbra is képbe kell kerülniük.

„Nem szándékozunk a gátakat leállítani az energiaigénnyel. Ez zöld energia. Azt kell vizsgálnunk, hogyan tehetjük őket fenntarthatóbbá” – fogalmazott a szakember.

Az IWMI azt javasolja, hogy a gátépítők a haszonnal szemben még körültekintőbben értékeljék a társadalmi és környezetvédelmi következményeket.

Postel abban egyetért az IMWI-vel, hogy a nagy gátak csak gyikét képezik a lehetséges letképes megoldásoknak, viszont arra is figyelmeztet, hogy amikor a klímaváltozás zemszögéből nagyobb méretű projekteket terveznek, a tervezőknek a víztározás és -kezelés megtervezésénél a tájképi és vízgyűjtői szempontú megközelítéseket kell alkalmazniuk. „Egy olyan korba lépünk, amelyben nagyobb a bizonytalanság és a változékonyság, így önöknek rugalmasabban kell tervezni. Ha bármilyen méretű gátat akarnak megépíteni, akkor például a víztartó védelmére is áldozni kell.”

Egy jól erdősített folyópart, vagy egy viruló rét csillapítani tudja a folyó áramlását, csökkenti az eróziót, és megvédi a gátat az eliszapolódástól – mindazon problémáktól, amelyek csökkentik a gát kapacitását és értékét.

Szöveg: Tasha Eichenseher
Képek: National Geographic