Gedeon, Johanna2024. március 28., csütörtök
Föld

Újabb veszély a Földre – a globális elsötétülés

2010.09.24.Admin
National Geographic Magyarország

Minden évben egy kicsivel kevesebb fény éri el a Föld felszínét. Bár a folyamat lassú, a globális felmelegedésnél sokszorta gyorsabban zajlott az elmúlt évtizedekben.

A megdöbbentő felfedezést Atsumu Ohmura, a Svájci Szövetségi Technológiai Intézetben dolgozó földrajztudós tette 1985-ben: bolygónk éghajlatát és a légköri sugárzást érintő vizsgálatai során rájött arra, hogy Európában „túl sötét van”. A felfedezéshez Ohmura hosszas méréseket végzett a napsugárzásról kontinensünkön, illetve összesítette a különböző megfigyelőállomásokon meglévő adatokat.

A tudós a hatvanas évektől kezdve vizsgálta a folyamatokat, és úgy találta, hogy a Föld felszínét érő napsugárzás több mint tíz százalékkal csökkent az azt megelőző három évtizedhez viszonyítva. Úgy tűnik tehát, a napfény egyre inkább eltünedezőben van.

Kezdetben nem vették komolyan a felfedezést

Egyelőre nem sokan tudják, hogy mi okozza a globális elsötétülést, „beborulást”, vagy elhomályosodást (az eredeti angol kifejezés, a „global dimming” inkább a homályt, a borús időt jelzi). A felismerés ugyanis minden más tudományos elmélettel ellentétes volt, talán ezért is merült sokáig feledésbe, és ezért tudnak róla még ma is kevesen.

A nyolcvanas évekre ugyanis egyértelművé vált, hogy bolygónk egyre inkább melegszik, márpedig ebbe az általános tendenciába nem illett bele a kevesebb napfényről szóló híradás és méréssorozat. A 30 év alatti 10 százalékos csökkenés pedig egyenesen drasztikusnak tűnt, még maga Ohmura is kételkedett először az eredményekben.

A tudós a brit Guardian-nak így nyilatkozott erről: „Meg voltam döbbenve. A különbség olyan nagy volt, hogy nem tudtam elhinni.” De nemcsak Ohmura kételkedett, hanem mások is. Amikor 1989-ben publikálta eredményeit, a tudományos világ ügyet sem vetett rá.

Ugyanakkor mára kiderült: Ohmura volt az első, aki dokumentálta azt az igencsak drámai folyamatot, amelyet a szakértők ma már globális elhomályosodásnak neveznek. Az adatgyűjtések ugyanis azt mutatják, hogy az utolsó ötven esztendőben a napfény átlagosan 3 százalékos ütemben csökkent minden egyes évtizedben. Ez ugyan túl kicsiny visszaesés ahhoz, hogy szabad szemmel érzékelhető legyen, de életünk sok ágára rendkívüli hatással lehet. Így például a napenergia hasznosításában, a klímaváltozásban, a növények fotoszintézisében, vagyis a földművelésben gyökeres változásokat, többnyire negatív változásokat hozhat magával.

A média sem harapott rá

A globális elsötétedés azonban még mindig nem tudott utat törni magának a médiában: a televíziók, a rádiók és az újságok, illetve az internetes hírforrások harsognak a globális felmelegedés következményeiről (jóllehet ez egy lassú folyamat), miközben a globális elhomályosodásról legfeljebb néhány „beavatott” tud.

A beavatottak viszont egyre többet tudnak a jelenségről. A kilencvenes években megjelent tanulmányok például egybehangzóan állítják, hogy Ohmurának igaza volt 1985-ben. Azóta ugyanis az összes vizsgálat a Svájcban dolgozó geográfus téziseit igazolta. Kiderült – többek között –, hogy drasztikusan csökkent a fény Írországban, Japánban, az Északi- és a Déli-sarkon. Az egykori Szovjetunió egyes térségeiben 20 százalékkal kevesebb a napsütés, legalábbis ami az 1960 és 1987 közötti folyamatokat illeti.

Egyre többen foglalkoznak a problémával

Ugyanakkor még számos klímakutatót meg kell győzni arról, hogy valódi veszélyt jelent az elsötétedés. A győzködésben részt vesz Gerald Stanhill is, aki számos tanulmányt publikált a jelenségről, kollégájával, az izraeli Bet Daganban működő Volcani Centre munkatársával, Shabtai Cohennel együtt. Stanhill és Cohen 2001-ben tették közzé azt az eredményüket, miszerint a Földön mért napsugárzás 0, 23 és 0, 32 százalék közötti ütemben csökkent évente, 1958 és 1992 között.

Ez a tanulmány már valóban kezdte felkelteni a tudományos körök érdeklődését, ám az nem várt irányba fordult: sok szakértő a globális „elhomályosítók” ellen foglalt állást. Arra emlékeztettek a szkeptikusok, hogy rossz eszközökkel mérik a sugárzást.

A napsugárzás mérésére egyébként egy pofonegyszerű eszközt használnak (ennek meghibásodása vagy alkalmatlansága tehát nem valószínű). A mérés lényege az, hogy vesznek egy fekete lemezt, és megmérik, hogy az a fele, amelyik a napsugárzásnak van kitéve, mennyivel melegszik fel jobban, mint az a (fonák) oldal, amelyet nem ér a Nap.

Ugyanakkor a számításokkal kapcsolatosan egyetlen jogos aggodalom merülhet fel: nem tudni egészen pontosan, hogy harminc évvel korábban pontosan hogyan is végezték el a méréseket. Stanhill szerint mindenesetre a globális sötétedés olyan mértékű, hogy azt a nagyságrendileg kisebb mérési hibák nem tehetik egyszerűen semmissé.

Lehetséges-e egyszerre globális felmelegedés és elsötétülés?

Ohmura első eredményei, majd Stanhill és Cohen kutatásai egy további tudós érdeklődését is felkeltették írja a Guardian. Graham Farquharról van szó, aki az Ausztrál Nemzeti Egyetemen dolgozik Canberrában. Az ausztrál tudós olyan összefüggésekre jött rá, amelyek a sokkal népszerűbb globális felmelegedés teóriájával is összeegyeztethetik a globális elsötétedés elméletét.

Farquhar felfigyelt arra, hogy a világméretű felmelegedés rejtélyes módon nem növeli, nem gyorsítja fel eléggé a Földön lévő hatalmas víztömegek párolgását. Sőt, az utóbbi időben nemhogy nagyobb lenne a párolgás, hanem inkább csökkenőben van ez a jelenség.

Farquhar könnyen lehet, hogy rájött a rejtély okára. A globális elsötétülés ugyanis szerinte semlegesíti a felmelegedés hatásait, legalábbis az óceánok esetében. Hiába van ugyanis melegebb, az óceánok kevesebb direkt fényt kapnak a Naptól, amely a Föld egyetlen külső energiaforrása.

Farquharnak azért is szerencséje volt, mert az ő tanulmányát nem egy félreeső mezőgazdasági újság közölte (mint ahogyan az Stanhillékkel történt), hanem a világhírű Science magazin. (A tanulmányt egyébként Michael Roderick-kel közösen publikálta.) Ezzel tulajdonképpen a globális elhomályosodás bekerült a nemzetközi tudományos élet fővonalába, a „mainstream”-be.

Valahol a fény elakad

Már a NASA, az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei is úgy vélik, hogy „az elmúlt években világossá vált, csökken a Nap besugárzása a Föld felszínén”. Legalábbis ezt mondta Jim Hansen, a NASA Goddard Intézetének vezető klímamodellezője.

Sőt, Hansen immár arra szólította fel az USA és Kanada geofizikai társaságait, hogy jövő májusi tanácskozásukon külön szekciót hozzanak létre, amely a témának szenteli az idejét. Hansen szerint a jelenlegi, egyre részletesebb mérések azt is kimutatták, hogy a napsugárzásnak csak egy része nem jut el a Föld felszínére. A látható és az infravörös tartományba tartozó fény akad el „valahol”, míg az egyébként káros ibolyántúli sugárzás zavartalanul áttör a kilyuggatott ózonpajzson.

De mi is okozza ezt a furcsa jelenséget, a globális elsötétülést? A Nap belső változásai, sugárzásának intenzitás-változásai semmiképpen sem adnak erre magyarázatot. Bár a Nap nem ugyanolyan mértékben „süt”, és gyakran módosul is a sugárzás erőssége, ez nem okozna ilyen drasztikus hatást a Földön. Az sem lehet magyarázat, hogy a Föld keringése a Nap körül oly mértékben megváltoztatná a napsugárzás befogadását, hogy az elsötétedéshez vezessen.

A légszennyezés a felelős?

Éppen ezért a kutatók azt feltételezik, hogy valami történt a Föld légkörével, valami megakadályozza a teljes fénymennyiség eljutását a felszínig. Sokak szerint a levegő szennyezettsége ad magyarázatot a jelenségre. A levegőbe került koromszemcsék, esetleg egyes kémiai anyagok, mint például a szulfátok, visszaverik a napfényt, illetve nagyobb és hosszabb ideig fennmaradó felhősödést okoznak. A globális elhomályosodás a Volcani Centre-ben dolgozó Cohen szerint éppen ezért felhős időben drasztikusabb hatású. Ugyanis ha egyszer már befelhősödött az idő, akkor nehezebben lesz újra tiszta az égbolt, hosszabban maradnak meg, és nagyobbak lesznek a felhők. Így különösen azokon a területeken kellemetlen a jelenség, amelyek amúgy sem túlzottan sok napsütésről ismertek (lásd például a korábban említett Írországot…). A napos helyeken tehát az elsötétülés kevésbé okoz majd gondot.

A globális elhomályosodás egyébként sajátos jelenség, és nemcsak a felhőktől, a felhősödés közvetlen hatásai miatt. Nem nehéz kitalálni, hogy a napenergia hasznosítására mennyire negatív befolyással lehet egy ilyen folyamat. Ugyanakkor nem mindenütt káros a jelenség: az esőerdőkben, a dzsungelekben a felhős időben szóródó fény könnyebben áthatolhat a magas fák lombkoronáján, így az aljnövényzet paradox módon több világossághoz juthat ily módon. (Az erős napsütésben a fák levelei kapják a sugárzás legnagyobb részét. A szórt fényben azonban relatíve „jobban jár” az aljnövényzet.)

A fotoszintézisre, a növénytermesztésre tehát elsősorban az északi féltekén és az Egyenlítőtől távolabbi régiókban lehet negatív hatással a globális homályosodás, minthogy a trópusokon a rendelkezésre álló széndioxid és víz határozza meg a növények növekedését, nem a napsugárzás a „szűk keresztmetszet”. A jelenlegi fénymennyiség-csökkenés tehát az Egyenlítő táján és a déli féltekén aligha okoz majd drasztikus változásokat, de ha tovább csökken a napsugárzás, akkor természetesen ott is probléma lehet.

A felhősebb északi féltekén viszont sokkal „borúsabb” a helyzet. A ködös Angliában még több felhő lesz, a növénytermesztés feltételei alapvetően megváltozhatnak. Hollandiában is hasonló a szituáció Cohen szerint: ott egy százaléknyi sugárzáscsökkenés egy százaléknyi visszaesést okoz a termelékenységben, legalábbis a melegházakban.

Van fény az éjszakában

Mielőtt végképp kétségbeesnénk, azért jeleznünk kell, hogy van „fény az éjszakában”: a globális elsötétedés rémét elsőként felrajzoló Ohmura most éppen a legoptimistábbak közé tartozik. Véleménye szerint a kilencvenes években mintha megállt volna a „beborulás” folyamata, és egy kicsit világosabbá kezd válni a Föld. Elképzelhető, hogy a „derűsödés” az utóbbi években annak köszönhető, hogy számos országban csökkenőben van a nehézipar termelése, hiszen ily módon kevesebb szennyezőanyag jut a levegőbe. Helen Power, a Dél-Karolinai Egyetem kutatója például nemrégiben közölt egy értekezést arról, hogy Németország fölött javult a helyzet, növekszik a napsugárzás.

A tudósok véleménye azonban jelentősen megoszlik erről a kérdéskörről. Általánosságban megállapítható: nincs jövőképük a szakembereknek, nem tudják, hogy mit hoz a holnap – írja a Guardian. Graham Farquhar például kételkedik abban, hogy a légszennyezés, az aeroszolok használata okozza kizárólag a globális elhomályosodást. Ohmura szerint a kedvező németországi hírek is csupán egyetlen, nem túl nagy régióra vonatkoznak. Így várhatóan a következő évek kutatásainak kell eldönteniük, hogy mennyire veszélyes a globális elsötétedés folyamata.

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Véget ért egy klímamérnöki kísérlet

Úgy döntöttek, befejezik a Harvard Egyetem kis léptékű klímamérnöki kísérleteinek sorozatát, a SCoPEx-et.

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Hogyan nőhetett ekkorára a Denali?

Észak-Amerika legmagasabb hegycsúcsa 6190 méteres tengerszint feletti magasságú, és több mint 2700 méterrel nyúlik a környezete fölé.

A világ legdélebbi postahivatala

A világ legdélebbi postahivatala

A postát egy alapítvány üzemelteti, a közvetlen szomszédok pedig elegáns frakkot hordva csúszkálnak a hóban.

Kína nem beszél, csak halad

Kína nem beszél, csak halad

A kínai űripar hatalmas lépésekkel halad előre, nemrégiben indították el a Hold körül kiépülő kommunikációs átjátszó műholdrendszer új tagját.

Még több holdrengés

Még több holdrengés

1969-1977 között mintegy 13 ezer holdrengésről készítettek méréseket a Holdon elhelyezett szeizmométerek, legalábbis eddig így tudtuk.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket