Ezüst a Holdon

Az Apollo űrhajósai által az égitestről eddig a Földre hozott, a holdkutatás számára hasznos kőzetekben ezek az elemek elenyésző mértékben voltak csak jelen. Az LCROSS űrszonda tavaly landolt a Hold déli sarkvidékén, a Cabeus-kráterben. A misszió legnagyobb eredménye, hogy a becsapódás következtében kilökődött törmelékben nagyon magas koncentrációban észleltek ezüstöt és higanyt.

Csillagászok szerint a meglepő felfedezés arra megmagyarázhatja, hogyan koncentrálódhatott a víz a sarkok (pólusok) körül, és egyáltalán, hogyan kerülhetett égi kísérőnkre.

Amikor a szonda becsapódott a Hold felszínébe, az égitesten lévő illékony anyagok, mint a higany és az ezüst, atomról atomra elkezdtek vándorolni a hidegebb területek felé, ahogy a Föld légkörben is a víz a hideg felületeken csapódik ki. Az aszteroidákkal és üstökösökkel érkező vízre illetve más illékony anyagokra is jellemző ez a „hidegkereső” hatás.

„ Olyan az ezüst, mint egy nyomjelző lövedék: megmutatja, honnan érkezhetett víz a Holdra” – magyarázta Peter Schultz kutatásvezető, a Rhode Island-i Brown Egyetem munkatársa. „Véleményem szerint az aszteroidák és üstökösök Holddal való ütközése során került ide ez az anyag” – tette hozzá.

A jég rejtheti a klímaváltozás megoldási kulcsát?
A LCROSS küldetés során a NASA egy üres Kentaur rakétát küldött fel, megcélozva a Hold tartósan árnyékba borult déli kráterét. A rakétát szállító űrhajó rögzítette a becsapódást, amelynek során egy 30 méter átmérőjű, új krátert keletkezett a már meglévő Cabeusban. A becsapódás során mintegy 6000 kilogram holdi üledék, füst, vízgőz és más törmelék került az űrbe.

Anthony Colaprete, a LCROSS küldetést vezető csillagász és csapata úgy számolt, hogy az ütközés következtében155 kilónyi vízpára és jég szabadult fel. Becslésük szerint a Cabeus-kráterben lévő anyagok 5–8százaléka azonban még mindig jég.

A Cabeus közvetlenül a szonda landolása előtt

Egy másik tanulmányban Schultz és kollégái az ezüst és a higany ütközést követő mennyiségének növekedéséről, illetve más illékony anyagok – mint például szénhidrogén, kéntartalmú molekulák, szén-dioxid – érzékeléséről számolnak be. „Ennek a keveréknek illetve annak a Holdon található alkotórészeinek további vizsgálatai új információkkal gazdagíthatják a Naprendszer történetét” – jelentette ki Schultz. „Az Antartktiszon végezzük vizsgálódásainkat, ahol a múltban történt becsapódásokra és klímaváltozásra keresünk bizonyítékot” – mondta el a szakember.

Az ezüstön és a higanyon kívül a Holdon található jég is érdekes magyarázattal szolgálhat a Naprendszer klímaváltozásairól. „Ezeket a tényezőket is figyelembe kell venni abban az esetben, ha az emberiség gyarmatosítani akarja a Holdat, és ezt az égitestet használná bázisnak egy nagyobb űrbéli sétához” – fejtette ki nézeteit Schultz. „Ha ki akarjuk aknázni ezüst Holdunkat, jobb, ha előtte alaposan tanulmányozzuk és megvizsgáljuk” – fogalmazott.

Szöveg: Ker Than/National Geographic
Fotók: NASA