Mégis a Plútó a legnagyobb kisbolygó?

A Plútó mindig is „kilógott” Naprendszerünk bolygói közül, 2005-ben felfedeztek egy nála nagyobb égitestet, az Eris-t. Ez a pillanat vette rá a csillagászokat arra, hogy meghatározzák, mi is számít valójában bolygónak.

2006-ban döntötték el – tekintettel arra, hogy az Eris, és a még korábban felfedezett, kezdetben aszteroidaként számon tartott Ceres, ahogy akkor hitték, nagyobbak a Naprendszer kilencedik bolygójaként számon tartott Plútónál – „lefokozzák” a Plútót is az úgynevezett törpebolygók közé.

A mostanában felfedezett törpebolygók közül a Haumea és a Makemake is felkerült a listára, bár mindketten kisebbek, mint a Plútó. Múlt hónapban csillagászok Chilében vizsgálták teleszkóppal az Erist, amint az egy névtelen fénylő csillag előtt haladt át. Ez az ún. csillagfedés volt az oka annak, hogy úgy tűnt, néhány másodpercig kialudt a csillag fénye.

A megfigyelési szög miatt a tudósok úgy vélik, hogy a csillag „lekapcsolódásának” ideje az Eris méretével van összhangban. A kisbolygó nagyobb átmérője, azaz a forgási elliptika nagyobbik szélessége a jelek szerint nem több mint 2, 340 kilométer. Ez csak egy hajszálnyival kisebb a Plútó becsült 2, 344 kilométeres szélességénél.

Mindkét törpe égitest mérése azonban pontatlannak is tekinthető, ha azt vesszük számításba, hogy a csillagászok egy távoli tárgy méretét földön álló vagy Föld körül keringő teleszkópok segítségével tudják csak kiszámolni. A Plútó 39-szer távolabb van a Naptól, mint a Föld, és az Eris keringési pályáján kétszer olyan messzire kerül a Naptól, mint a Plútó.

„A jelentések, amelyek szerint a Plútó nagyobb, mint az Eris, úgy számolnak, hogy a Plútó lehető legnagyobb méretét és az Eris lehető legkisebb méretét veszik alapul” – mondta Mike Brown, az Eris felfedezője, aki maga nem vett részt ezekben a legfrissebb kutatásokban. Brown szerint „ténylegesen nem tudhatjuk, melyik a nagyobb.”

Az eltűnő csillag nyomában
Egy ilyen csillagfedés megfigyelése nem könnyű feladat, mert csak a földgömb bizonyos pontjairól figyelhetők meg általában, és ezeknek a helyszíneknek az előrejelzése nem igazán pontos tudományág. „Egy kicsi tárgy árnyékára lelni ekkora távolságból olyan, mint 100 kilométeres távolságból észrevenni egy negyedet” – tette hozzá a Párizsi Obszervatórium munkatársa, Bruno Sicardy, a vizsgálatok koordinátora.

Továbbá, csillagfedéssel kapcsolatos vizsgálatok során a kutatóknak legalább két különböző adatra van szükségük ahhoz, hogy meg tudják határozni egy tárgy nagyságát.

„Az Eris csillagfedő pályagörbéje valahol Alaszka és Atakama között volt” a Dél-Amerikai sivatagban” – egészítette ki Alain Maury, az atacama-i San Pedro-i Égitest Kutató Megfigyelőállomás munkatársa, egyike a kutatóknak, akik megörökítették az eseményt.

„Bruno Sicardy felhívott még azelőtt, hogy az Eris elérte volna a csillagfedési pontot és azt mondta: Talán most szerencsénk lesz és megfigyelhetjük ezt a páratlan eseményt.”

Maury csapata és egy másik csoport, a 740 km-re délre található La Silla Megfigyelő állomásról, szintén észlelte a csillag „eltűnését”, ezzel megadták a szükséges további adatokat a méret kiszámításához.

Amikor a NASA Új Horizont nevet viselő űrrepülőgépe 2015-ben eléri a Plútót, a szonda valószínűleg új információkat juttat el hozzánk a bolygó légköréről, amelyből pontosabban következtethetünk a bolygó nagyságára. Az Eris nagyságának pontosításához azonban a csillagászoknak további csillagfedéseket kellene nagyobb és pontosabb teleszkópokkal megfigyelniük.

Az Eris kisebb, de sűrűbb/nehezebb, mint a Plútó?
Az Eris nagyságának, méretének pontos ismerete hozzásegítené a csillagászokat ahhoz, hogy kiszámolják a törpebolygó összetételét. Az Eris-szel kapcsolatos korábbi tanulmányok, mérések megerősítették már, hogy ez az égitest mintegy 25%-kal nehezebb, mint a Plútó. Ez azt jelenti, hogy ha az Eris nagyobb, vagy csak egy kicsivel kisebb, mint a Plútó, akkor sűrűbb, tehát több kőből, sziklából és kevesebb jégből állhat.

Ezek a számítások megzavarták a kutatókat, mert mind a Plútó, mind az Eris a Neptunuszon túli Kuiper-övben találhatók. Ez az a terület, amelyet több százezer, 100 kilométernél is nagyobb, jeges felületű objektum, és trilliónyi üstökös alkot.

„Azt, hogy eljussunk egy nagyon vagy kevésbé sziklás és jegyes tárgytól egy, csak sziklából állóhoz, ahhoz kevesek a Naprendszer korlátai. Brown hozzátette: „Valami váratlan biztos történik”.

Más kutatók eltérő véleményen vannak: „Talán szinte elvárjuk, hogy a Kuiper-övben található objektumok változatosak legyenek” – mondta Alan Stern bolygókutató, akit szintén megérintettek az új kutatási eredmények.

„Nem azonos klónokról beszélünk. A többi bolygónál is ezt látjuk. Például, bár a Merkúr, a Föld és a Mars mind sziklás területű bolygók, a belső magjuk mérete eltérő. A Merkúré relatívan sokkal nagyobb a bolygó teljes méretéhez viszonyítva, mint a Földé, míg a Földé sokkal nagyobb, mint a Marsé. Bár nem a méret a lényeg, azért még a Plútó egy törpebolygó.”

Brow hozzátette, hogy ha a Plútó bizonyítottan a legnagyobb törpe, vajon ez elég-e ahhoz, hogy visszakapja bolygó státuszát?

Mindent számba véve, a bolygók definiálásában mostantól nem a méret az egyetlen tényező. Hiszen a Plútó szomszédságában lévő hasonló méretű bolygó sem mozdítja ki Naprendszerünk kilencedik bolygóját a törpe státuszból.

„Két hete még úgy véltük, hogy az Eris egy igazi bolygó, mert nagyobb, mint a Plútó” – fejtette ki Brown. Azóta eltel két hét…

Kapcsolódó cikkek: