Katalin, Liza, Katinka2020. november 25., szerda
Föld

Csodálatos csillagvilág

2010.12.08.Admin
National Geographic Magyarország

A Tejútrendszer határtalan szépsége ellenállhatatlanul vonzza a kutatókat is.

Írta Ken Croswell
Részlet a Magazin decemberi lapszámából.

Büszkék lehetünk rá, hogy a Tejútrendszer lakói vagyunk!

Csillagvárosunk ugyanis jóval fényesebb, nagyobb tömegű és terjedelmesebb, mint sok más galaxis. A földi égbolton távcsővel vagy szabad szemmel megfigyelhető Tejút valójában egy csillagokból álló, 120 ezer fényév átmérőjű korong, melyet rádióteleszkópokkal felkutatható gáz – nagyrészt hidrogén – övez. Mindazt pedig, amit a távcsöveinkkel látunk, gigászi gömbként fogja körül a galaktikus „halo” láthatatlan, sötét anyaga. S habár maga a halo nem bocsát ki fényt, anyagmennyisége jóval meghaladja Tejútrendszerünk több százmilliárd csillagáét. A Galaxis össztömege akár egy-két billiószor nagyobb lehet, mint a Napé – valójában olyan hatalmas, hogy tucatnyi kisebb csillagrendszer is kering körötte, éppúgy, akár a holdak egy-egy óriásbolygó körül.

Az, hogy a Galaxis (legalább) egyik bolygóján értelmes lények élhetnek, részben ezeknek a ha talmas méreteknek köszönhető. Hiszen a nagyméretű galaxisokban – amilyen a Tejútrendszer vagy még nagyobb szomszédja, az Androméda – a csillagok életciklusa és pusztulása temérdek sok vasat, oxigént, szilíciumot, magnéziumot és egyéb, héliumnál nehezebb kémiai elemeket termel. Márpedig a Föld-típusú kőzetbolygók épp ezekből az elemekből épülnek föl, és élet sem létezhet nélkülük – gondoljunk csak az oxigénre, amelyet belélegzünk, csontjaink kalciumára vagy a vérünkben található vasra…

Amikor életútja végéhez érve egy csillag fölrobban, az élet fent említett alapanyagai óránként több millió kilométeres sebességgel szóródnak szét az űrbe – ám ha ez az esemény valamelyik kisebb galaxisban történik, akkor javarészt veszendőbe mennek. A Tejútrendszerben ellenben az erős tömegvonzás visszatartja őket, s lelassulnak. Így azután elkeveredhetnek az intersztelláris gázzal és porral, majd a csillagbölcsők ősfelhőit dúsítva új csillagok, bolygók anyagává alakulhatnak át. Ez történt 4, 6 milliárd éve is, amikor egy (azóta már eltűnt) csillagközi felhőből megszületett a Nap, majd később a Föld.

Mivel a Tejútrendszert belülről látjuk, csillagvárosunk alakjáról-külleméről jóval kevesebbet tudunk, mint a távolabbiakéról – hisz tükör híján saját arcunkat is kevésbé ismerjük, mint a barátainkét. Az utóbbi tíz évben tett felfedezések alapján a csillagászok mégis egyre jobban ismerik már galaxisunkat és a közepén rejlő, hatalmas fekete lyukat is, amely (mivelhogy a Nyilas csillagképben található) a Sagittarius–A* nevet kapta. A Tejútrendszer minden csillaga e fekete lyuk körül kering – még a tőle 27 ezer fényévre található Nap is, 230 millió esztendő alatt járva be teljes pályáját. Léteznek azonban jóval rövidebb „pórázon” tartott égitestek is: a központi fekete lyukat övező egy fényév sugarú térségben több mint százezer csillag hemzseg, s némelyikük keringési ideje csak néhány év. E csillagok mozgását tanulmányozva derült ki, hogy a Sagittarius–A* tömege négymilliószor nagyobb, mint a Napé, azaz valamivel több, mint egy évtizede gondoltuk.

Ez a központi fekete lyuk időnként beszippant némi gázt, egy-egy kósza bolygót vagy akár egész csillagot. Áldozatait annyira fölhevíti a súrlódás és a gravitáció, hogy elképesztő erősségű röntgensugárzást bocsátanak ki magukból. Miután pedig a röntgensugarak fénylésre késztetik a közeli gázfelhőket, a fekete lyuk „lakmározása” sohasem maradhat nyomtalan. 2004-ben például a fekete lyuktól 350 fényévre lévő egyik gázfelhőn fedeztek föl efféle „visszfényt”. S mivelhogy a röntgensugarak fénysebességgel terjednek, a bekebelezett égitestnek pontosan 350 évvel korábban kellett belezuhannia a fekete lyukba; a sugárzás erősségéből ítélve az áldozat egy kisebb bolygó lehetett.

Egy másik égitestről is tudunk, amelyik még az 1940-es években hullott bele a fekete lyukba. Talán meglepő, de a központi fekete lyuk tömegvonzása olykor messzire el is taszíthat egyes csillagokat. „Vakvéletlen volt!” – állítja Warren Brown, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Intézet kutatója, aki 2005-ben a Galaxis központjától 200 ezer fényévnyire fedezett föl egy sebesen száguldó csillagot. Éppen „csillagáramlatok”, azaz a Tejútrendszer gravitációs ereje által szétszaggatott kisebb galaxisok maradványai után kutatott, amikor a Hydra csillagképben észrevett egy óránként 2, 6 millió kilométeres sebességgel távolodó csillagot – ez a tempó elég gyors ahhoz, hogy az égitest elszakadjon a Tejútrendszertől, és galaxisközi térben folytassa útját. 2010-ig azután Brown és más csillagászok újabb tizenöt ilyen szupergyors csillagot találtak.

Érdekes, hogy a Los Alamos Országos Kutatóintézetben dolgozó Jack Hills már korábban megjósolta ezt a jelenséget. „Igazából csak az volt a meglepetés, hogy ilyen sokáig tartott, mire fölfedezték” – mondja. Hills még 1988-ban leírta, hogy ha egy kettőscsillag valamelyik tagja túl közel kerül a Galaxis centrumához, akkor a fekete lyuk fogságába eshet. Ezt a kérdést is részletesen kifejti a magazin decemberi lapszáma.

Hozzászólások

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló madár- és emlősfajoknak rövidebb az élettartamuk, mint „otthonülő" társaiknak, ám ezt azzal kompenzálják, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok utódot hoznak világra - tette közzé a hírt az MTI.

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Ennél magasabban még nem mutatták ki a szennyezést.

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

Korábban több szakértő is felvetette, hogy légköri mérnöki beavatkozással győzhetnénk le a klímaváltozást.

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Nagy fenyegetést jelent a veszélyeztetett tengeri emlősökre és teknősökre az Egyesült Államok körüli vizek műanyag-szennyezettsége - olvasható az MTI hírei között.

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A vadvilágot érintő, paraziták által hordozott betegségek egyre északabbra fognak terjedni a bolygó melegedésével egy új tanulmány szerint - tette közzé az MTI.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket