Felfedezték hazánk legnagyobb barlangi tavait!

Az eddigi rekorder a budai Lukács-fürdő szomszédságában lévő Molnár János-barlang volt 20×10 méteres vízfelületével. A jelenlegi tapolcai felfedezés során kiderült, hogy a két újonnan feltárt képződmény egyenként is meghaladja ezt a méretet, a közelítőleg kör alakú termekben a víz 23–25 méteres átmérőjű, több méter mély tavakat alkot.

A Berger Károly-barlang korábban már feltérképezett járatrendszere, ma már jóval nagyobb a felfedezett terület, ám a felmérése még hátravan.

Évekkel ezelőtt egy szállodaépítkezés kapcsán találták meg a tavaknak otthont adó Berger Károly-barlangot, amely egészen addig, amíg az építési munkák során fel nem nyitották, teljesen elzárt üregrendszer volt. Barlangász kutatók vették birtokba a mélységet s álltak neki a felderítésének. Évek alatt aprólékos munkával mérték fel a barlangot, sok esetben centiméterenként haladva a sáros omladékkal teli szűk járatokban, a ruhát szaggató kőcsipkék közt, hogy azután kimerülten, de a felfedezés teljes örömével csodálhassák meg egy-egy feltáruló terem szépségeit, a változatos oldási formavilágot, a fejlámpák fényében csillogó kristályokat, cseppköveket.

A vízből hosszú idő alatt kiváló borsókövek változatos formavilágú, kisebb oszlopokat alkotnak a barlangban.

A Berger-barlang Tapolca föld alatti csodáinak második legnagyobb tagja – a jól ismert Tavasbarlang, s a két évtizede hivatalosan is gyógybarlanggá minősített Kórház-barlang között áll eddigi mérete alapján. A már felmért hossza 1400 méter, ezen felül legalább még 1000 méternyi járata ismert ma. A barlang jórészt hidegebb és langyosabb vizek keveredésének hatására kioldott üregekből s ezeket összekötő leszakadásokból, repedésekből áll. Ahol nagyobb üregeket, termeket – így a most felfedezett tavakat is – találni, ott valószínűleg föld alatti források vize találkozott a távolabbi eredetű (a Hévízi-tóval is kapcsolatban lévő Nyirád-környéki), melegebb, mélységi karsztvízzel. A járatokban talált kisebb tavak partoldalán megfigyelhetők mintegy 10–20 cm vízszintváltozásra utaló formák, a Nagy-tavak környezetét ebből a szempontból még nem mérték fel a kutatók.

Ahol a körülmények kedvezőek voltak, csoportosan képződtek a borsókő-oszlopok.

Az 1986 óta tevékenykedő Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport 2002-ben kezdete el a 13,7 millió éves, egykori sekélytengerben lerakódott szarmata mészkőben kialakult barlang feltárását. Az üregrendszert Berger Károlyról, a 20. század első felében a tapolcai barlangok felméréséért, hasznosításért oly sokat tett idegenvezető-banktisztviselőről nevezték el. Az üregekbe csupán egy 12 méter mély kúton keresztül lehet bejutni, odalenn a testesebbek számára átjárhatatlan föld alatt hasadékok, kisebb termek, még mélyebbre ereszkedő kürtők, repedések során át egy többszintű járatrendszert fedezett fel a Szilaj Rezső vezette csoport. A barlang mélyebben fekvő, nedves járataiban cseppkövek, borsókövek, heliktitek, borsókő-oszlopok találhatók, a falakat sok helyütt csipkés réteget alkotó kalcitkristály borítja, amely kristályok a kisebb tavakban szokatlan, karfiolszerű formában váltak ki.

A barlang faláról, repedéseiből folyamatosan szivárgó víz cseppköveket hozott létre, a képződés ma is tart.

A tapolcai barlangok három főbb szintre oszthatók: a felszínhez legközelebb, kb. 12–14 méteres mélységben elhelyezkedők szárazak, a következő, nedves szint közvetlenül a karsztvíz feletti rétegen van, itt már előfordulnak pocsolyák, kisebb tavak (pl. ilyen a Tavasbarlang csónakázásra használt része), ez a réteg kb. 17–20 méter mélyen fekszik. A harmadik réteg a karsztvíz alatti, tehát vízzel elöntött járatok szintje, ide tartozik a Kórház-barlang egy kisebb, „Búvárok terme” néven ismert része, s a Tavasbarlang nagyközönség által nem látogatható mélyebb területe is. A Berger-barlang a két magasabb szinten helyezkedik el, egy része száraz, majd ahogy egyre mélyebbre jutunk az enyhén délies lejtésű járatokban, itt is megjelenik a víz. A feltárások során egy ideje már a nedves szinten haladtak a kutatók, találtak kisebb tavakat is a folyosókban, ám az igazi csoda egészen a novemberi utolsó hétvégéig váratott magára. Egy korábban idő hiányában felderítetlenül maradt nyíláson keresztülfurakodva, majd egy sáros aljzatú járaton kúszva mentek tovább, amikor mintegy 100 méter megtétele után az egyre táguló üregben felcsillant az első tó zöldesen ragyogó víztükre! Nehéz annál nagyobb élményt elképzelni, mint amikor olyan dolgot pillanthatunk meg, amit még korábban nem látott emberi szem! A nagy földrajzi felfedezések kora már lezárult, így csak a világűrben s a föld mélyén találhatunk még ismeretlen dolgokat. Ez utóbbi vonzza a barlangászokat, akik hosszas, kitartó és egyáltalán nem veszélytelen munka után élhetik át az ehhez hasonló élményeket.

Heliktitnek a görbe növekedésű cseppkőszerű képződményeket hívják, a növekedés a barlangban áramló levegő hatására tér el a függőlegestől.

A tó partján Mészárosné Hardi Ágnes, Horváth Sándor, Piri Attila és Szilaj Rezső barlangkutatók gyönyörködhettek a lámpafényt visszatükröző víz szépségében, ám kíváncsiságuk még tovább hajtotta őket. Az első tó túloldalán egy párkányról azonnal a szemük elé tárult a második tó is, amely mind méretében, mind szépségében hasonlóan lenyűgözőnek bizonyult.

A barlang vízborította részein a meszes oldatokból szép, kristályos formában vált ki a kalcit.

A tavak vize 21°C, maga a Berger-barlang a korábbi mérések alapján 14–16°C-os hőmérsékletű. A bioszférát csupán a barlang bejárata közelében képviseli néhány pók és rovar, más élőlénnyel nem találkoztak még odalenn a barlangászok – ez érthető is, hiszen 2002 előtt az üregeknek nem volt a felszínnel közvetlen kapcsolatuk. A Berger-barlang nehezen, csak barlangász ismeretek birtokában járható be, így a nagyközönség számára elzárt marad, azonban az odalenn készült fényképek mégis betekintést nyújthatnak az érdeklődőknek a mélység csodáiba.

A Berger-barlang mélyebb részein már kisebb tavacskákat alkot a víz, amelyeknek partján jól látható a belőle kivált hófehér kalcitkristály-bevonat. A vízszint változásait e kristályréteg jelzi.

A feltárásokat természetesen tovább folytatja majd a csoport, hiszen számos olyan járat vár még rájuk, amibe előttük még nem tette ember a lábát. A üregrendszer már ismert részének feltérképezése is tart még, így a Nagy-tavak felfedezésének öröme csak egy kis pihenőt enged a kutatók számára. A sors érdekessége, hogy a mára jól ismert Tavasbarlang és a Berger-barlang felfedezését egy évszázad választja el egymástól, s mindkét barlanghoz egy kút vezette el a barlangászokat. Tapolca föld alatti kincsei sok érdekességet rejtenek még, s bizonyos, hogy nem kell újabb száz évet várni a következő felfedezésig!

Az elsőként felfedezett tó méretét a partján pihenő barlangász érzékelteti. A tófal több pontjáról visszaverődő víz macskakőhöz hasonló mintázatban hullámzik, a kockásság nem valódi képződmény a tófenéken!

Szöveg: Szilaj Rezső, Horváth Sándor, Landy-Gyebnár Mónika

Fotók: Horváth Sándor