Virágzásra várva

Írta: Tim Folger
Fényképezte: Peter Essick

Grönland viharszaggatta déli csücskétől kissé északnyugatra, meredek hegyoldalak közt bújik meg a jéghegyek pöttyözte fjord, melyet Vörös Erik vikingjei fedeztek fel több mint ezer éve. A parti meredélyen most meghökkentő új látvány tárul elénk: takarosan nyírt réti perje, odébb rebarbara meg szitkafenyő zöldell egy-két nagylevelű nyár, arizonai jegenyefenyő és filceslevelű fűz társaságában. Kenneth Hřegh kertjében nőnek ezek a növények, jó 650 kilométerrel délre a sarkkörtől, az északi szélesség 60° 43′-én fekvő Qaqortoq városkában.

„Fagyott az éjjel!” – szólal meg vendéglátóm, miközben a szúnyogokkal hadakozva növényeit szemléljük egy meleg júliusi reggelen. Zafírkéken csillog a napsütésben a qaqortoqi kikötő vize. Egy kisebbnek számító, de még így is autóbusszal vetekvő méretű jéghegy sodródik tova a rakparttól alig néhány méternyire. A kikötőt amfiteátrumszerűen övező, szinte teljesen kopár gránithegyek oldalában néhány élénk színűre festett faház áll, amelyeket Európából hozattak ide.

Eszkimó vadászok leszármazottai szedik a krumplit egy hideg augusztusi napon az egykori viking telepeseknek otthont adó tengerparton. Lassacskán gyarapszik ugyan a helyi termés is, Grönland mégis szinte minden terményből behozatalra szorul.

Az ápolt szakállú, vörösesszőke hajú, jókötésű Hřegh akár vikinget is játszhatna egy kosztümös filmben. Végzettségét tekintve agronómus, s egy időben a grönlandi mezőgazdasági minisztérium főtanácsadója volt. Ősei immár több mint két évszázada Qaqortoqban élnek. A kert szélén a férfi hirtelen megtorpan, letérdel, majd beles az előző hónapban odaültetett vajrépát oltalmazó fehér műanyag fólia alá. „Húú! De hát ez hihetetlen! – álmélkodik széles mosollyal vajrépái egészségesen zöldellő levelei láttán. „Három-négy hete feléjük sem néztem… Az idén még csak nem is öntöztem. Az eső és az olvadt hó műve az egész. Fantasztikus! Szinte már föl is szedhetnénk!”

Tomboló kánikula a három és fél ezer lakosú dél-grönlandi Qaqortoqban: a hóolvadékkal teli tározó vize fölmelegszik akár 10 fokra is!

Bár a zöldség korai beérése apróságnak tűnhet, Grönlandon mégis szenzációszámba megy. Hiszen a sziget négyötödét néhol három és fél kilométer vastagra hízó jégtakaró fedi, és az itt élők többsége élő fát még sohasem érintett. Újabban azonban a sziget kétszer gyorsabban melegszik, mint a Föld más részei; műholdas mérések szerint a világ édesvízkészletének közel hét százalékát magába foglaló hatalmas jégtakarója évente mintegy 200 köbkilométerrel zsugorodik. Ez az olvadás pedig gyorsítja a helyi melegedést, mert a tenger és szárazföld jégmentessé váló felszíne többé már nem veri vissza, hanem elnyeli a napsugarakat. Ha az elkövetkező századokban teljesen elolvadna Grönland jege, több mint hét méterrel emelkedne a tengerszint, vízzel árasztva el a világ partvidékeit.

Ezer évvel Vörös Erik után ugyanezen a hűvös vidéken unokabátyja csapatának szurkol egy qaqortoqi drukker.

A grönlandiak mégsem aggódnak az éghajlati változás miatt – sőt, inkább reményteli várakozás érezhető Dánia e távoli, autonómiával rendelkező külbirtokán. Az egykori gyarmatosító továbbra is évi 620 millió (lakosonként több mint 11 ezer) dollárral támogatja a sziget ingatag lábakon álló gazdaságát. Miután azonban a sarki jég olvadása utat nyit az itt rejlő bőséges kőolaj-, földgáz- és ásványkészletek kitermeléséhez, Grönland végül hőn áhított pénzügyi-politikai függetlenségét is megszerezheti. Becslések szerint a partközeli vizek mélyén legalább feleannyi nyersolaj rejtőzik, mint az északi-tengeri olajmezőkön. Az időjárás melegedése emellett a sziget ötven-egynéhány gazdaságában is meghosszabbítaná a tenyészidőt, így Grönlandnak kevesebb élelmiszert kellene importálnia. „Zöldföld” lakosai tehát alig várják, hogy – mint azt a világsajtó már oly sokszor beharangozta – valóban kivirágozzék szigetük.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. januári lapszámában