A Föld melegszik és mi egyre szomjasabbak leszünk

Fotó: iStock

Napjainkra a kormányok, a vállalatok és a magánemberek is felismerték, hogy a modern életmóddal járó termelés és fogyasztás széndioxid-kibocsátásának komoly hatása van környezetünkre, kevesebb szó esik azonban vízkészleteink felelőtlen használatának következményeiről.

A vízfogyasztás mérésére dolgozta ki Ajen Y. Hoekstra, holland professzor a vízlábnyom koncepciót, ami egyének, vállalatok, országok édesvíz fogyasztását méri. A koncepció szerint lehetőség van a közvetlen vízfelhasználás becslésére. Emellett kalkulálni lehet a közvetve használt mennyiséget is, ami az adott életszínvonal fenntartásához szükséges termékek és szolgáltatások előállításának vízhasználatából származik. A termékek vízlábnyomát a teljes életciklusuk alatt felhasznált vízmennyiség alapján határozzák meg: ezt az értéket nevezzük az adott termék „virtuális víztartalmának”.

Sok termék virtuális vízlábnyomának mintegy 90%-a a mezőgazdasági termelés során kerül felhasználásra, ezért a vízlábnyom értéke a különböző éghajlati övekből származó termékek közt nagyon eltérő lehet. Például: 1liter sör előállításához Dél-Afrikában 155 liter víz szükséges – főként az öntözéses gabonatermelés miatt. Csehországban viszont, a csapadékosabb éghajlatnak köszönhetően, 45 liter is elegendő. Az egyes termékek vízlábnyoma jóval kevesebb lenne, ha a termesztés, feldolgozás és fogyasztás során is figyelembe vennék a víztakarékossági szempontokat, illetve a termelési ágak jobban alkalmazkodnának a földrajzi és éghajlati adottságokhoz.

Háztartásunkban sokat tehetünk az elhasznált vízmennyiség csökkentéséért (pl. ha elzárjuk a csapot fogmosás közben, vagy fürdés helyett zuhanyozunk), tudatosítani kell azonban, hogy vízfogyasztásunk nagyobb hányada a láthatatlan, virtuális víztartalomból ered. Bolygónk lakói fejenként átlagosan 1,24 millió liter édesvizet fogyasztanak évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni, de ebből hozzávetőlegesen mindössze 73000 liter a közvetlen használat, a maradék több mint 1,1 millió liter a különböző termékek felhasználásából származó virtuális víz.

Mit tehetünk tehát, ha valóban csökkenteni szeretnénk a bolygó édesvízkészleteit apasztó vízlábnyomunkat? Előnyös például, ha csökkentjük húsfogyasztásunkat, mert az állattartás egy kg élelemre vetítve szinte mindenhol jóval több vizet igényel, mint a növénytermesztés. Ugyanakkor az sem mindegy, milyen zöldséget, gyümölcsöt vásárolunk. Érdemes mindig a hazai és az idénynek megfelelő terméket választani. A télen és kora tavasszal kapható primőr zöldség, vagy a korai, import eper zömmel olyan, melegebb éghajlatú országokból származik, mint Spanyolország, Marokkó, Izrael vagy Dél-Afrika, ahol ezek öntözéssel termelhetők meg. Erre a problémára dolgozott ki egy lehetséges megoldást a WWF, amikor a spanyolországi epertermelők egy részét meggyőzte arról, hogy természetbarát, víztakarékos termelési módszert alkalmazzanak. Az így megtermelt gyümölcs egy e célra kidolgozott tanúsító címkét kap, és a WWF hosszú távú szerződésekkel segíti az értékesítést, ezáltal ösztönzi a termelőket a takarékos vízhasználatra, és a vízlábnyom csökkentésére.

Magyarország éves vízlábnyoma egy főre vetítve 3,5 millió liter. Hazánkkal kapcsolatban, általános vélekedés, hogy vízben gazdag ország vagyunk, jelentős a termál- és ásványvíz-vagyonunk. Folyóvizeinkből és felszín alatti készleteinkkből nyerhető nagy mennyiségű, jó minőségű ivóvízzel rendelkezünk.

Nem mellékes tehát, hogy ezt az értékes kincset hogyan használjuk fel és biztosítjuk-e a hosszú távú fennmaradását. A WWF a vizes élőhelyek megőrzése és a parti szűrésű ivóvízkészlet védelme érdekében indította el 2009-ben a mohács mellett található Szabadság-sziget és a hozzá tartozó mellékág újjáélesztését célzó projektjét. A mellékágat a nyolcvanas évek közepén keresztgáttal zárták el a Duna főágától, emiatt gyors feltöltődés kezdődött, veszélybe sodorva sok faj élőhelyét valamint a régió tiszta ivóvízellátását. Az 5 éves projekt keretében a WWF partnereivel helyreállítja a mellékág és a sziget egykori állapotát, segíti megőrizni az ivóvízkészleteket.

Forrás: WWF