Rejtélyes déli-sarki tavat kutatnak az orosz tudósok

Fotó: Michael Studinger

„Már nincs sok hátra” – tájékoztatta Alekszej Turkejev, a déli-sarkvidéki Vosztok orosz kutatóállomás vezetője a Reuters hírügynökséget műholdas telefonján. Csapata hetek óta lázasan fúr, hogy még a rövid antarktiszi nyár vége előtt elérjék a sarki jégtakaró alatt mintegy 3750 méter mélyen fekvő tavat.

Itt mérték a Földön minden idők leghidegebb hőmérsékletét, – 89,2 Celsius-fokot, 1983. július 21-én. „Most mínusz 40 fok van odakint – számol be Turkejev. De mi akkor is dolgozunk. Jól érezzük magunkat, már csak öt méter van hátra a tó felszínéig, úgyhogy nagyon hamar elérjük.”

A tudósok gyanítják, hogy a tó mélyén új életformákra lelhetnek. Megtudhatják, milyen volt a bolygó a jégkorszak előtt, hogyan fejlődött rajta az élet, és arra is következtethetnek, milyen életfeltételek lehetnek a Mars és a Jupiter holdja, az Európa hasonlóan szélsőséges körülményei között.

„Olyan ez, mintha egy idegen bolygót fedeznénk fel, ahol senki emberfia nem járt még előttünk. Fogalmunk sincs, mit fogunk találni” – mondta Valerij Lukin, az expedíciót felügyelő szentpétervári Arktiszi és Antarktiszi Orosz Kutatóintézet (AARI) munkatársa.

Fotó: Todd Sowers

Felfedezési láz

Száz évvel az első déli-sarki expedíciók után, az 1990-es évek végén műholdfelvételek alapján az antarktiszi jégtakaró alatt felfedezett rejtett tóhálózat újra lázba hozta kutatókat. Az amerikaiak és a britek az orosz kutatók nyomában más felszín alatti tavakhoz – bolygónk utolsó felfedezetlen zugaihoz – próbálnak hozzáférni.

„Szélsőséges környezet, de talán lakható. Ha valóban az, akkor kíváncsiságunk arra sarkall, hogy kiderítsük: mi van benne? Hogyan él meg benne az a bizonyos lény? Jól érzi ott magát?” – fejtegeti Martin Siegert, az Edinburgh-i Egyetem Geotudományi Intézetének feje, egyúttal egy kisebb sarki tó feltárását végző brit expedíció vezetője.

A szakértők elmondása szerint a jégtakaró hermetikus dunyhaként viselkedik:  maga alá zárja a Föld geotermikus hőjét, megakadályozva, hogy a tavak befagyjanak.

A tó üledékének vizsgálatával a tudósok több millió évvel ezelőtti, trópusi klímájú, történelem előtti idők hagyatékát vizsgálhatják – hangsúlyozza Lukin, az AARI munkatársa.

Jég alatti oázis

A szibériai Bajkál-tó méreteihez fogható Vosztok-tó a legnagyobb, legmélyebb és legjobban elszigetelt a Déli-sark 150 jég alatti tava közül. Nagy mértékben oxigénnel telített, semmilyen más ismert földi környezethez nem hasonlít.

„Az oroszok mutatják nekünk az utat” – mondja  John Priscu, a Monatanai Állami Egyetem munkatársa, egy másik déli-sarki tó feltárására irányuló amerikai program kutatója. A végtelen fehér táj alatt Priscu szerint talán ismeretlen lények honolnak, távol a napfénytől, a Vosztok-tó mélyének kürtőiből feltörő hévforrások körül.

„Azt hiszem, a Vosztok-tó egy élettel teli oázis a jégpáncél alatt. Óriási lehetőség, hogy mintákat gyűjtsünk belőle…De amíg ki nem találjuk, miként jussunk be tisztán a rendszerbe, ez probléma” – mondta.

A névadó tó felett a vosztoki állomás alacsony, hólepte épületei és rádiótornyai ülnek. A fúrólyuk, melyet fagyásgátló kerozinnal és freonnal pumpálnak tele, egyelőre nyugalmi állapotban van az érintetlen tó fölött.

A kutatók számara most a legnagyobb probléma: „Hogyan jussunk el oda, ahol még soha senki nem járt, anélkül, hogy tönkretenénk a tavat, vagy felhoznánk valamilyen idegen vírust? Nagyon izgatott vagyok, mert amint megtesszük, nincs visszaút. Ha egyszer hozzányúlunk, soha többé nem lesz érintetlen” – mondja Alekszej Ekaikin, a vosztoki állomás kutatója.

Harminc méterrel a tó felszínének elérése előtt, a tél beköszönte miatt a tudósoknak abba kellett hagyni a fúrást. A kutatóállomást még időben sikerült elhagyniuk azelőtt, hogy repülőik hidraulikája befagyott volna. A sarkvidéki nyár beálltával a kutatások tovább folytatódnak.

Forrás: Alissa de Carbonnel, Reuters