176 nap Alaszka jégpoklában
Gyalogszerrel, kajakkal és sílécen körbejárni nyolc nemzeti park és a kanadai Yukon-vidék 7530 kilométerét – erre senki emberfia még nem vállalkozott! De jött Andrew Skurka, és…
Írta: Dan Koeppel
Fényképezte: Michael Christopher Brown
Andrew Skurka elcsüggedt, ami merőben újszerű érzés volt számára. 2002 óta a 29 éves kalandtúrázó több mint 40 ezer kilométert tett meg gyalogszerrel, és ezzel a világ legtapasztaltabb, legfürgébb extrémvándora lett. Most azonban egy alaszkai kistelepülés, Slana postája előtt ücsörögve azzal küszködött, hogy újra fölgerjessze eltökéltségét.
Épp a pótellátmányát rejtő csomagokat nyitogatta. Gondosan porciózott száraztésztaadagok kerültek elő a pakkból, helytakarékosságból összepréselt burgonyaszirmos zacskók, precízen kimért csokidrazsék, egy túrabot (amit hamarosan síbotra cserél majd) és hónapokkal ezelőtt begyűjtött információkkal, jegyzetekkel teleirkált térképek. Minden, amire csak szüksége lehet.
„A sok álmatlan éjszaka, a szellemi erőfeszítés és a rám törő hóvihar megtették hatásukat. Képtelen voltam pókerarcot vágni, pont egy fárasztónak ígérkező kitérő előtt” – magyarázza könnyeit Skurka.
Május volt, s még az egyharmadánál sem járt 7530 kilométeres alaszkai körtúrájának! Skurka gyalog, csónakkal és sílécen akarta megtenni ezt a szédületes távot. Többhavi út állt még előtte, nem hagyhatta hát, hogy inába szálljon a bátorsága!
A fő gondot az öreg hó okozta: kérges tömbjei nem tartották meg a sífutó súlyát. Az Alaszkai-hegységen átkelő vándor rengeteget küszködött, gyakran mélyre süppedt. Megpróbált magasabbra jutni, gondolván, feljebb talán hidegebb és szilárdabb lesz a tavaszi hó. Tévedett. Gyalogszerrel ment tehát tovább. Egyik napját nagyrészt „cölöpveréssel” töltötte: minden lépésnél térdig süppedt a hóba. Aztán bozótharcosként kellett utat törnie magának a sűrű füzes-égeres csalitban. Napnyugtáig húsz kilométert sem haladt…
„Nyugtalanító érzés volt sítalpon átkelni ezen a névtelen hágón. Aggasztott, hogy a meleg és napos tavaszi időben elindulhat egy lavina” – meséli Andrew Skurka extrémtúrázó. Ekkor már több mint 1800 kilométert tudhatott a háta mögött, s még további 5700 várt reá.
Márpedig Skurka nem ennyire van hitelesítve! 2007-ben, az amerikai Nyugatot körbekerülő, több mint 11 ezer kilométeres túrán 53 kilométer volt a napi átlaga. 2005-ben pedig közel 12 és fél ezer kilométert tett meg tengertől tengerig, a kanadai Québec tartomány atlanti partjaitól a Washington állam nyugati fövenyét nyaldosó Csendes-óceánig. Állóképessége és vasakarata is hozzájárult e teljesítmény eléréséhez, ám az ultrahosszú túrákra indulók körében Skurka főleg a gondos előkészületeivel szerzett magának hírnevet: pontosan eltervezi útjai minden percét, minden kilométerét.
Alaszka azonban ellenállt! Nem sokkal azután, hogy nekivágott a mostani túra hosszú gyalogos szakaszának, egy Slana közelében álló út menti telefonfülkéből fölhívta massachusettsi családját. S ekkor kitört belőle a tőle idegen feszültség – hirtelen sírva fakadt.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. márciusi lapszámában.
Égi jelenségek 2025. május második felében
Számos együttállásra és látványos szépségű holdsarlókra pillanthatunk rá az egyre rövidülő éjszakákon, a Tejút pedig egyre szebben figyelhető meg.
Lehet, hogy mégsem becsapódásokkal érkezett a vizünk?
A földi víz eredetének kérdése régóta foglalkoztat sok kutatót, a leginkább elfogadott nézet szerint a világűrből jött, kisbolygók, meteoritok becsapódásaival.
Eső vagy hó is esett az ősi Marson
A vízfolyások megléte már jó ideje ismert, azonban azt nem könnyű kideríteni, hogy volt-e csapadék.
Egyes kültéri rendezvények kockázatosabbak
Hazánkban nem kell elmagyarázni, milyen kockázatokat hordoz az időjárás egyes kültéri rendezvényeket látogatókra.
Felgyorsulhatott a kontinensek mozgása a jégkor végén
A jégkor végi olvadás hatására nemcsak emelkedni kezdtek a szárazföldek, hanem úgy tűnik, a kontinensek mozgása is felgyorsult egy időre.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
