A körmendi földrengés és az eltemetett hegység
A 2010. augusztus 27-én, helyi idő szerint 0 óra 30 perckor Körmend közelében kipattant egy 2,7-es intenzitású földrengés. Károkat és emberi sérüléseket nem okozott, viszont ember által érzékelhető földmozgást igen. Ez nem volt egyedi jelenség a területen, hiszen 1890 óta több, akár 5-ös intenzitású földrengést is észleltek. De mi is okozza a földrengéseket?
Távolban az eltemetett hegység kiemelkedő vonulata (Kőszegi-hegység) látható
Legtöbb esetben kialakulásuk vulkáni tevékenységhez vagy törésvonalakhoz kapcsolódnak. Esetünkben ez utóbbi játszott szerepet a körmendi földmozgás kialakulásában. Az egyes kőzettestekben, amik lehetnek kéreglemezek, vagy kisebb méretű, de tektonikai hatás alatt álló tömbök, a törések (tektonikus vonalak) mentén történő elmozdulások függőleges vagy vízszintes irányúak.
Legtöbbször mindkét irányú komponens részt vesz az elmozdulásban. Vízszintes mozgás legismertebb példája a San Franciscói Szent András-törésvonal, aminek aktivitása folytán utak, vasútvonalak, vagy egyéb vonalat alkotó létesítmények törnek meg.
1. ábra
Függőleges elmozdulás tereplépcsőt, meredek peremet hoz létre a felszínben (ez látható az 1. ábrán, a kialakult völgyeket kitöltő vízfolyás megnevezésével), aminek egyik felén hegyek emelkedhetnek ki, míg a másik oldalán alföldi síkságok, medencék terülhetnek el. Az egymásnak feszülő kőzettestek egészen nagy erőhatást is el tudnak viselni mozdulatlanul. A felgyülemlő feszültség a szakítószilárdság megszűnéséig növekszik, mikor aztán a kőzettestek hirtelen elmozdulnak, a felszabaduló energia lökéshullámokat kelt, ezt érezzük mi földrengésnek.
Az Alpok és a Dunántúli-középhegység között húzódó területet legnagyobb részben a Pannon-tónak nevezett, 10 millió éve lefűződött és a negyedidőszakra visszahúzódó víztest laza üledékei alkotják. Ezekre azonban hatással vannak az alattuk elhelyezkedő, a tektonikus folyamatok miatt máig mozgásban levő kemény kőzetekből álló mélyszerkezeti egységek. Ezeket úgy kell elképzelni, mint az Alpok folytatását, amit betemetett a tavi üledék. Olyan ez, mint a dalmát vagy a görög szigetvilág, ahol a tenger alól ki-kibukkannak a hegységek magasabb vonulatai, vagy mint a felhő síkja fölé nyúló legmagasabb hegycsúcsok, amikről így eltakarva, nem is gondoljuk, hogy mekkora domborzati különbségeket rejtenek.
Az üledékre kihatnak a kemény kőzet mozgásai. Amint egy-egy mélyben fekvő törésvonal mentén nagyobb mértékű elmozdulás történik, a laza üledék tésztához hasonlatosan először nyúlik, majd mikor már nem képes további nyúlásra, kis mértékben megtörik (elhelyezkedésük a 2. ábrán láthatók).
2. ábra
Ennek eredményét mutatja a földrengés kipattanásának környékét bemutató ábrapár is. A 2. ábra egy felszínt bemutató domborzatmodell, ahol látszik, hogy nem teljesen sík a területet, kis mértékben feltöredezett egységet látunk. Ezt első pillantásra nem feltétlenül veszi észre az avatatlan szempár, hiszen a terület nyugati, osztrák oldala a vízfolyások által is szabdalt. Segítségül, fekete-fehér szaggatott vonallal jelöljük a törésvonalat jelentő meredek peremeket. (az 1. ábrán bemutatott törések helyzetét a), b) betűvel itt is jelöltük).
3. ábra
A 3. ábra ugyanazt a területet mutatja, azzal a különbséggel, hogy itt csak a kemény, hegységeket alkotó kőzet látható. A kemény aljzatot feltöredező, máig felfedezett vetőket fehér vonallal jelöltük. Látható, hogy Körmend alatt 3-4000 méter mélységben fekszik az aljzat, ami 30 km-re nyugatra már majdnem eléri a felszínt. Ez a Dél-burgenlandi küszöbnek hívott forma (magassága miatt zölddel színezett vonulat) viselkedik úgy, mint egy óriási eltemetett hegyvonulat. Északon a Vas-hegy és a Kőszegi-hegység formájában a felszínre is bukkan. A dél-burgenlandi küszöb és a Körmend alatti medence közötti további elmozdulás válthatta ki a földrengést. Ilyen helyzetet Magyarország többi részén is felfedezhetünk. A közelmúltban Oroszlánynál kipattant földrengés is egy adott törésvonal aktivitására vezethető vissza. Aggodalomra azonban semmi ok: ezek ritkák és gyengék, így nem kell katasztrófától tartanunk.
Arra, hogy az adott törésvonal mikor volt aktív, arra a földtudományok szakértői alapos vizsgálat után tudnak választ adni. Míg a felszínen látható (függőleges irányú) törésvonalakról annak két oldalának rétegeit vizsgálva tudunk információt kapni, addig az aljzatról csak különböző geofizikai módszerekkel, valamint fúrások elemzésével kaphatunk képet. Ez utóbbi aktivitását jórészt az elmúlt évmilliókra tudják a kutatók megmondani. Ehhez plusz információként járulnak hozzá a kipattanó földrengések, hiszen a jelenség azt sugallja, hogy „valami megmozdult odalenn”.
Kovács Gábor